Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-167

U május 29-én, hétfon. ÜŐ 2Ő7. országos ülés 19: könyv gyanánt használtatik, majdnem azt mondhatni cynosura gyanánt szolgál, és ez a következő hely (olvassa) : »A mely országban a különféle vallásfelekezetek az alkotmány keretében törvényhozás utján polgárilag egyenjoguaknak nyilváníttattak, ott a hűség és az igazságosság megköveteli, hogy ezt az egyenjogúságot a honpolgárok ne sértsék.« Es ezt, Kelemen Samu képviselő ur, nem irta evangélikus, nem irta református, de még csak zsidó sem irta; a ki ezt irta, az Kathrein jezsuita volt és Tomcsányi hozzáírja ugyanazon füzetekben, a melyeket itt a t. képviselő ur olyan részrehajlatlanság^ nélkül olvasott fel, a következőket (olvassa) •' »És valóban katholikus elv ez ? Igen, mert a józan észnek megfelelő elv.« Hát, t. képviselőház, ez a jezsuita álláspont, ez a katholikus álláspont, hogy másoknak a jogait érinteni nem szabad, másoknak a jogait tiszteletben kell tartani. De uraim, egy kis viszonosságot is kérünk és bocsánatot kérünk, hogy mi katholikusok vagyunk. T. képviselőház! Most jövök azon két beszédhez, a melyre én nekem reflektálnom kell, és nagyon sajnálom azt, hogy az én igen t. barátom, gróf Apponyi Albert felhívásának nem tehetek eleget, a ki azt- mondja ne beszéljünk itt már többé a kongregáczióról, ne beszéljünk, elimináljuk ezt az ide nem tartozó dolgot. Bocsánat, nem mi hoztuk ide. Kelemen Samu és Várady t. képviselő urak odadobták a keztyűt, felveszem, nem vagyok az, a ki félúton megállok, felveszem és állom a harczot. Nem volt elegendő az, a mit gróf Apponyi t. képviselőtársam elmondott, ő azt hitte az ő nemes, ideális lelkületével, hogy ha ő kijelenti és egész egyéniségének súlyát, egész fényes múltjának súlyát latba veti és azt a bizonyítványt állítja ki a kongregáczióknak, hogy azok üdvösek, jók, hasznosak, tiszteletreméltóan működnek, akkor lefegyverezi a támadásokat. Megfeledkezett t. képviselőtársam erről a szervezett destruktív irányzatról; megfeledkezett arról, hogy ha Apponyi Albertről van szó, a ki nemcsak Magyarországnak egy büszkesége, de a kire az egész világ büszkeséggel tekint, kit megirigyel tőlünk, hogyha ez az Apponyi az ő becsületes, tisztességes, ideális, önzetlen munkájának egészét beviszi a serpenyőbe, mit ér az kérem, hiszen ő jezsuita növendék volt, hiszen ő kongreganista, vele szemben felbillenti a serpenyőjét dr. Kelemen Samu Szatmárról. (Derültség.) A hitsorsosoknak egész kórusa, a jerikói trombiták a napisajtóban irják, olvashatta t. képviselőtársam, azt a rémszellemet, azt a nagy műveltséget, azt a tapintatot, azt az elfogulatlanságot, ezt a keresztény hit iránti szeretetet, azt az igaz szabadelvüséget, azt a bölcseséget, a mely Kelemen Samu urnak Szatmárról szájából kijött. Bocsássa meg Kelemen Samu ur, én az ő ismert szerénységét . . . (Zaj. ffaUjuJc! Hall juh!) Engedje meg t. Kelemen Samu képviselőtársam, hogy künn a világban gróf Apponyi Albertnek manapság mégis más a kurzusa (Derültség a bal/cözépen.) és csak a sajátos faji konstelh czió következménye, hogy itt Magyarországon nem tud érvényesülni — a hírlapokban. De legyen nyugodt, a tizedik kisebb méretű szobrot, a Pázmányét még nem állították fel, talán Kelemen Samu úrra vár az a hely, ő lesz megörökítve aere perennius, talán Apponyi Samu . . . (Derültség.) Sümegi Vilmos: Kabaré! Rakovszky István: Azt hiszem, a Samu névnek nem ártana az, hogyha Apponyi állana mellette. (Derültség.) Hát, t. képviselőház, legelőször a két beszéd közül azzal akarom kezdeni, a melyet a clou tartott. (Közbeszólások: Kicsoda az a clou ?) Kicsoda az a clou? Kérem, öt perez előtt még magam sem tudtam. Most már tudom, ez Várady Zsigmond képviselő ur, hivatalosan ki van nevezve. A képviselő ur megtámadta itt a kongregácziókat és hogy micsoda alapossággal, micsoda méltányossággal és igazságossággal támadta meg, annak illusztrálására a következő passzust vagyok bátor felolvasni az ő beszédéből, a melyet a Pesti Napló szerint a munkapárti körben tartott — igy volt-e, nem-e, nem tudom; ha nem igy volt, mindent visszavonok és nemmondottnak tekintek. (Olvassa:) »A helyzet pedig napról-napra rosszabbodik. . Pl. Nagyváradon és Szatmárnémetiben az érettségi vizsgára készülő diákokat erőszakkal kényszeritik arra, hogy tegyék le az antimodernista esküt.« Molnár János t. képviselőtársam bebizonyította már, hogy nem teszik le ezt az esküt. De, jellemző dr. Várady Zsigmond képviselő úrra, (Felkiáltások: Nagyváradról! Bihar követe !) hogy ő beszél, itél valamiről, a miről a leghalaványabb fogalma sincs. A tisztelt képviselő ur sohasem látta azt az antimodernista esküt. Nem is tudja, micsoda antimodernista eskü. Csak beszélt róla, hogy beszéljen és hangulatot, gyűlöletet gerjesz: szén a katholikus egyház egyik intézménye ellen. Itt van az .antimodernista eskü eredetiben. Acta apostoliéi sedis. Itt van az, hogy kiktől szabad kivenni ezt az esküt. Laikusoktól ezt az esküt nem lehet kivenni. Ez az eskü — itt van nálam a latin eredeti és a magyar fordítás is — a következőktől kérendő be (olvassa): »Ezt az esküt le fogják tenni — igy szól a pápai dekrétum — először a növendékpapok, mielőtt a felsőbb rendek felvételére bocsáttatnak; másodszor azon felszentelt papok, kik gyóntatásra és a szentbeszédek tartására kiküldettek; harmadszor a plébánosok, kanonokok és az egyházi javadalmak birtokosai, mielőtt a javadalmat elfoglalják; negyedszer a püspöki kúria és az egyházi bíráskodás hivatalos közegei, ideértve a püspök általános helynökét és az egyházi bírákat is; ötödször a nagyböjt idejére