Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-167
167. országos ülés 19Í1 május 29-én, hétfőn. 83 kijelölt egyházi szónok; hatodszor a Rómában székelő gyülekezetek vagy bíróságok tagjai; hetedszer a szerzetesrendek elöljárói és tanárai, mielőtt hivatalukat átveszik.« Hát én valóban nem értem, t. képviselőház, és nem is tudom eléggé jellemezni, hogy egy komoly politikai társulatban, egyesületben egy ministert falhoz akar valaki szorítani azzal, hogy egészen hamis,. nemálló adatokkal jön elő. Ez kérem a lelkiismeretlen felületességnek a netovábbja. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Hiszen ha valaki ilyesmivel előáll, a legprimitívebb kötelessége, hogy ezt beszerezze. Ez nem titok, ezt mindenki épugy megszerezheti magának, mint a hogyan én megszereztem magamnak. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ilyen a clou-nak támadása; ilyen alappal bír, ilyen igazságos fegyverekkel harczol. De én értem ezt, ha azt a kinevezési okmányt olvasom, a melyben a t. képviselő ur a nap clou-jává lett kinevezve. Ez kérem, nagyon érdekes. Itt van a »Kelet« 11-ik száma, és ezekben a következőket olvasom (Olvassa): »Ezután következett az első nap clou-ja: dr. Várady Zsigmond, Nagyvárad. (Derültség.) Előadása a reakczió ellen való küzdelem. Ez a nagytehetségű — kérem, most jön a bemutatás — ez a nagytehetségű testvér elokvensebb volt, mint valaha, a mivel rendkívül sokat akartunk mondani. Igazságai meggyőző erővel hatottak, argumentumai megkapok voltak; majd egy óráig bilincselte le a testvérek osztatlan figyelmét nagyérdekű történeti fejtegetéseivel, magasan szárnyaló, vonzó előadásával ós okos dedukczióival, a melyek a következőkben foglalhatók össze« : — Most jönnek dolgok, a melyek azt hiszem az uraknak sem lesznek talán egészen kellemesek. (Halljuk!) Oda kell hatni — itt a reakczió, a klerikálizmus elleni teendőkről van szó s aztán (olvassa): A közönségnek a klerikális világnézlet átöröklött betegségéből kigyógyitása és a további átöröklés meggátlása végett az összes felekezeti tanintézetek államosítása teljes tandíjmentességgel és a vallásoktatásnak a család körébe való utalásával.« Itt dr. Várady a nagy íiziológusra játszsza ki magát, a Darvin-féle átöröklési tant ós Isten tudja, micsodát emleget. (Derültség a néppárton.) Erre nézve egy szerénytelen kis kérdést koczkáztatok meg: Hogyan tud Várady Zsigmond ur továbbra is megmaradni a munkapártban, mikor gr. Zichy János épen az ellenkezőt vallotta? De kérem, hogyan fér össze gr. Tisza Istvánnal, a ki kijelentette, hogy országos csapásnak, szerencsétlenségnek tartaná, ha a felekezeti iskolákat beszüntetnék, államosítanák? Továbbá (olvassa:) »A papi rend szellemi hatalmának megtörése érdekében: a jezsuitarend kitiltása, e részben II. Rákóczi Ferencz szécsónyi és ónodi országgyűlési határozatainak végrehajtása, a dominikánusoknak feltétlen kitiltása és a megmaradó szerzetesrendeknek Rómától való teljes függetlenítése. A főrendiháznak eltörlése, A pajá állásoknak a képviselőséggel vagy politikai folyóirat szerkesztésével való összeférhetetlensége és annak közbüntetés terhével való eltiltása, hogy a pap szószéken vagy más nyilvános helyen a politikát érintő beszédet mondjon. Nem szabad tovább tűrni, hogy az Isten szolgái a kezeikbe halmozott vagyonnal nyomást gyakorolhassanak a közvéleményre és mesterségesen irányithassák azt, a hierarchikus érdekeknek megfelelően. Továbbá: »Követelnünk kell az összes egyházi vagyonok állami kézbe vételét, a holtkéz birtokszerzésre képtelenségének kimondását, a tanítással és betegápolással nem foglalkozó szerzetesrendek feloszlatását és vagyonuknak felekezeti különbség nélkül kulturális és jótékony czélra fordítását, az egyházi gyűjtéseknek más polgárok vagy szerzetek által rendezett gyűjtésekkel egyenlő elvek szerint való kezelését. A vándorgyűlés zajos helyesléssel fogadta a kiváló szónok előadását.« Igazán nagy hálával • tartozom, hogy egy kis hézagot hagyott az ő országboldogito programmjában dr, Várady Zsigmond azon a dicső napon, a melyen a nap cloujává lett kinevezve, és nem vette be azt is, hogy minden pozitív hittel bíró ember kikergetendő ez országból. Csak ez hiányzik. Ezt talán egy más napnak clouja pótolni fogja. Én előre is meg akartam könnyíteni az ő munkáját. T. képviselőház! A mikor gróf Apjxmyi Albert hozzánk ezt a felhívást intézte, megfeledkezett arról, hogy itt oly bizonyítási eljárást folytattak le, a mely annyiban volt egyoldalú és igazságtalan, hogy csak egyes kiszakított, értelmükből kiforgatott tételekre alapították azt és. nem a teljes szövegre, a melyet majd bátor leszek felolvasni. És legyen szabad még arra is reflektálnom, hogy a midőn gróf Tisza István itt felszólalt, azt mondotta, hogy e destruktív irányzatot a szabadkőmiveseknek is akarjuk imputálni, ez pedig nincs igy. Igaza van bizonyos tekintetben, mert én nem ugy czitálok, mint tisztelt Kelemen Samu ur. (Felkiáltások balfelöl: Szatniárról! Derültség.) Én konstatálom azt, hogy e felforgató tenclenczia már a szabadkőmivesek között, azoknak épen azon mérsékelt régibb tagjai között is, a kikre gróf Tisza István is hivatkozott, élénk visszatetszést keltett. Nem akarom untatni a t. képviselőházat azzal, hogy felolvassam a Hungária nagypáholynak (Fölkiáltások : Nem nagy!) a Hungária-páholynak hivatalos felterjesztését, a melyben elitéli a Galileikört és annak keresztény-ellenes izgatását; elítéli a »Világ« czimű napilap jelenlegi politikáját és a vallási érzület lerombolására irányuló közleményeit egyáltalán nem helyesli. (Olvassa) : »Azt a tiszteletreméltó alapot, amelyen művelődésünknek sok százesztendős épülete áll, a szabad-kőmivesek11*
