Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-167

167. országos ülés 19Ü május %9-én, hétfon. 81 erről szó nem esik. Ez a szervezettség, ez a tervszerűség különösen két irányban jelentkezik és észlelhető. Az egyik a napisajtó bizonyos részében, a mely gunynyal, szarkazmussal, gyűlölködéssel, gyűlölettel támadja mindazt, a mi a sok ezredéves társadalmi fejlődés következményeként szent és biztos az emberiség számára. A másik bizonyos titkos társulatoknál, a melyek titokban izgatnak és mozognak, a nyilvánosság előtt leplezetten, burkoltan dolgoznak, de annál intenzivebben. És ha Kelemen Samu t. képviselő ur azt állitja, hogy a destruktív tendencziákat felismerni nehéz, erce azt felelem, hogy ez épen nem áll. Destruktív tendenezia minden olyan törekvés, a mely egy fennálló, erkölcsi alappal bíró, czélirányos, megfelelő intézményt le akar rombolni, csak azért,' hogy romboljon, a nélkül, hogy annak a helyébe mást áUitson oda, Ez a destruktív tendenezia, t. képviselőház, és ezt könnyen fel lehet ismerni. És ha a t. minister ur állást foglal ez ellen, akk or ne riasztássá vissza magát, és legyen meggyőződve arról, hogy minden ember, a ki egy pozitív hit alapján áll, legyen ez a hit akár katholikus, akár protestáns, akár református, csak legyen annak az embernek a hit igazságába vetett meggyőződése, az valamennyi, mint egy ember, ott fog állani mellette. (Zaj a jobboldalon.) Elismerem, hogy ez nem mehet odáig, hogy a szabad kritikát és a szabad kutatást megbénítsa. De a szabad kritika, a szabad kutatás nem abban áll, hogy én mindent lekritizálok, mindent le akarok rombolni, de annak a miértjét nem tudom megindokolni mással, mint azzal, hogy gyűlölöm a fönnállót, (ügy van ! a balközépen.) Most még két, illetőleg négy felszólalással kell foglalkoznom; elsősorban gróf Tisza István és Kozma Andor t. képviselő urak felszólalásaival. Elismerem, hogy mindkét felszólalást a kultuszvitába mesterségesen bedobott tárgyak felett azon tiszteletet érdemlő önmegtartóztatása és tapintat jellemzi, a melyet az ilyen kényes ügy különösen azok részéről kivan meg, a kik nem ugyanazon valláshoz tartoznak. Konstatálnom kell, hogy megvan onnan is, innen is a jószándék, hogy ha félreértések következtében súrlódó pontok támadtak, ezek enyhittessenek. Konstatálnom kell, hogy mikor a múltban hézagos informáczió következtében intézkedések történtek, a melyek az ország nem katholikus vallású polgárai között bizonyos nyugtalanságot idéztek fel, gróf Tisza István és báró Prónay Dezső megtettek mindent hitsorsosaik körében, hogy ezen súrlódó pontok közéletünkből elimináltassanak. De konstatálom azt is, hogy katholikus részről szintén minden el lett követve, hogy az illetékes tényezőket az eszmének meg-; nyerjék. (Igás! Ugy van!) De egyet nem értek gróf Tisza István felszólalásából — az az értem, de nem tudom, kinek a czimére volt intézve. A t. képviselő ur ugyanis beszéde végén azt mondotta: a középkort Magyarországon visszaállítani nem lehet. KÚPVH. NAPLÓ 1910—1915. vm. KÖTET. Igaza van, csak egy őrült akarná a középkort visszaállítani. De a mikor a t. képviselő ur ezt mondotta, egy kis körülmény elkerülte a figyelmét. A középkor egyik jellemvonása a vallási türelmetlenség volt; konstatálja ezt Dulwer az ő czivilizáczió történetében; a vallási türelmetlenség alól nem tudták magokat kivonni sem a katholikusok, sem a más vallásúak; ez volt az idő jellemvonása; ez idézett fel súrlódásokat ugy a lelkiekben, mint az anyagiakban. Az egyház bele akart nyúlni az egyes vallások jogaiba, a vallások az egyház jogaiba, az anyagiakat magukhoz ragadták, birtokokat elvontak, szóval, a folytonos hareznak csiráját kölcsönösen szították. Hála Isten, ennek vége. De hogyha gróf Tisza István azt mondja, hogy a középkort nem lehet többé visszaállítani, talán a tiszántúli református egyházkerület közgyűlésére czélozhatott, mert ott egy határozat hozatott, a mely a katholikus vagyonnak szekularizáczióját követeli. Fráter Lóránt: Nem hoztak ilyen határozatot ! Rakovszky István: Ilyen fellépés, ilyen határozatok nem alkalmasak arra, hogy a felekezetek közötti békét visszaállítsák. Én egy katholikus gyűlésen nyíltan mondtam: Igenis, béketűréssel kell lennünk egymás iránt, de ezt a béketűrést nem ugy értelmeztem, hogy másoké legyen a béke, a katholikusoké a tűrés ; igenis, a béketűrést akarom, de békével és tűréssel, ép ugy mint a többi felekezeteknél. Annál inkább csodálkozom e határozaton. Annál különösebb az, mert mondhatom, jól esett Kozma Andor t. képviselő ur felszólalása és legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ha ő ezen a nyomon halad, akkor ezen az utón igenis eljutunk ahhoz a czélhoz, hogy megértjük egymást, hogy kezet fogjunk egymással és ezeket a felforgató irányzatokat viszsza szorítsuk. Nem jól egyezett ez a közgyűlési határozat a t. képviselő ur azon szép megemlékezésével, a melyben azt mondotta, hogy klerikalizmusról, ultramontanizmusról beszélni Magyarországon nem lehet, mert mikor elérkezett az a másik nagy sérelme a protestantizmusnak, az autonómia sérelme Thun részéről, vájjon nem állott-e a protestantizmus és szabadelvüség mellé nemcsak a világi katholikusság, hanem a klérus is? Mikor önöket bántották, mi a méltányosság, a jogosság, a katholikus elv erejénél fogva önök mellé álltunk. Rossz köszönet, rossz hála az olyan határozat, mint az a tiszántúli határozat. Kozma Andor: Rossz határozat! Rakovszky István: Es ha Kelemen Samu képviselő ur szemünkre veti nekünk katholikusoknak azt, hogy a mi ájtatossági egyesületeink országrontók, az alkotmányt veszélyeztetők, a felekezetek közti béketűrésnek felforgatói, a felekezetek törvényben biztosított jogainak megtámadói, akkor én felolvasok itt egy könyvből, a mely ugy katholikus papnevelő intézetekben, mint az egyetem teológiai fakultásán kézi11