Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-167

267. országos ülés 1911 május 29-én, hétfőn. 75 képzőket szakfelügyeletre bizza. A mostam állapot tarthatatlan, mert kétségtelen, hogy az, a ki ellenőriz, legalább is oly kvalifikáozióval kell, hogy bírjon, mint azok, a kiket ellenőriz. A mai helyzet ellenben az, hogy az állami tanítóképző intézeteket királyi tanfelügyelők ellenőrzik. Távol áll tőlem, hogy a tanfelügyelőket legkevésbbé is megbántsam. De tudvalévő, hogy elsősorban az a hivatásuk, hogy az elemi iskolákat ellenőrizzék, annyival inkább, mert a minister ur legújabban a népiskolákból is válogat tanfelügyelőket. A tanítóképző intézetekben azonban a legutóbbi időben csak egyetemi kvalifikáozióval bírókat neveznek ki, a kik tehát a IX—

VI. fizetési rangosztály között mozognak. Már most ezeket a tanárokat hogyan ellenőrizze egy, talán a X. rangosztályba tartozó tanfelügyelő ? Ez igazán nem méltányos és nem helyes. Hogy mennyire nem helyes ez, ezt egy konkrét adattal fogom illusztrálni. Egy tanító a tanitóképesitő vizsgálaton alig ment át. Kegyelemből eresztették keresztül a vizsgálaton. Tanitó lett, néhány év múlva segéd-, majd tanfelügyelőnek nevezték ki és a sors véletlen játéka folytán odakerült tanfelügyelőnek, a hol őt a tanárok csak nehezen eresztették át a vizsgálaton. És most ilyen helyzet mellett ő ezeknek a magasabb értelmi kvalifikáczióval bíró tanároknak a munkásságát ellenőrzi. Ez, t. ház, lehetetlen állapot és ezen óhajt most a minister ur segíteni. A tanfelügyelők a tanítóképző-intézetek osztály- és tanképesitő vizsgálatai által, különösen május hó második felében és egész június hó folyamán annyira el vannak foglalva, hogy a tankerületükben levő elemi, polgári és ismétlő-iskolákkal alig foglalkozhatnak, különösen abban az időben, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) a mikor a leginkább volnának hivatva arra, hogy ezeknek a munkáját ellenőrizzék. A tanfelügyelőknél, még abban az esetben is, ha minden tekintetben hivatottak volnának arra, fizikai képtelenségnek tartom, hogy őket továbbra is ezekkel a teendőkkel felruházzuk, mert az elemi és polgári iskolák folytonos fejlesztésével olyan munkakör háramlik rájuk, hogy ők mind a két munkakört, a tanítóképző- intézetek felügyeletét, valamint az elemi, polgári és ismétlőiskolák ellenőrzését igazán lelkiismeretességgel, elvégezni nem tudják. Épen ezért hiszem azt, hogy a legfontosabb kulturbefektetés az lesz, a melyet a minister ur a tanfelügyelet bevezetésére fog fordítani. örömmel tölti el a szivemet, t. képviselőház, a mikor látom, hogy nemsokára a tanítóképzőintézetek elérhetik azt, hogy munkásságukat majd arravaló és hozzáértő emberek fogják ellenőrizni. Engedje meg a t. ház, hogy ezzel összefüggésben, konkluzióképen, néhány szót szóljak még a román nemzetiségi állapotokról, illetőleg a románságot érdeklő dolgokról is. (Halljuk! Halljuk!) En az egyetértésnek közeledő virágfakadását látom, a midőn a magyarok és a románok . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t, ház! Siegescu József : . . . együtt fognak dolgozni a haza boldogulásán. Ennek az egyetértésnek és kölcsönös megértésnek el kell következnie, mert a románság, legalább is a románságnak zöme, belátja, hogy ettől a kölcsönös egyetértéstől függ a saját sorsa. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Sokan vannak, a kik ezt a virágfakadást érzik és óhajtják, de kevesen vannak, a kik ezen ideáért nyíltan síkra mernének szállni, esetleg szembe mernének azért szállni másokkal is. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Siegescu József: Hogy a románság körében sokan vannak ilyenek, erre nézve leszek bátor a Telegraful Eomán 96-ik számát felolvasni, a melyben azt írja, hogy (olvassa) : »Kaptunk egy embertől egy anonim levelet, a ki kiöntötte lelke belsejét, de midőn arra került a sor, hogy azt aláírja, elvesztette a bátorságot, nem merte nevét aláírni.* — Miért ? — kérdi a lap. (Olvassa) : »Félelemből, ez az ember fél, hogy nevét közölni fogjuk és így másutt is meghallják, hogy neki milyen mérsékelt politikai elvei vannak, neki mennének, inzultálnák, csúfolnák, vagy valami tüntetést rendeznének ellene, a hogyan az napirenden van, majd árulónak, szökevénynek neveznék, a ki lehet, hogy egész életében csak nemzetiségének javáért és boldogitásáért dolgozott.« Ugyancsak ezen lap 103. száma leírja a román zsurnalisztika pszihológiáját, a mely abból áll, hogy (olvassa) : »Megtámad, de nem enged védekezni, gazdagabb emberek fognak szeleburdi alakokat, hogy megrágalmazzanak.« De nem folytatom tovább, mert ezen eljárások a múltéi, és konstatálni kívánom, hogy most a román lapok sokkal tárgyilagosabban tárgyalják ezen fontos kérdéseket és azért látom, hogy kell valaminek közelednie, a mi a közös egyetértést előidézi. Hogy én nem tévedek, kitűnik abból is, hogy gróf Tisza István t. képviselőtársam beszédeit és akczióját a román lapok a legnagyobb melegséggel tárgyalták kezdetben és gyorsan vártak ezen fellépéstől eredményeket. De bizonyítja továbbá az is, hogy a munkajjárton jelenleg 8 román nemzetiségi képviselő van, míg az ellenzéki padokon csak 5 román nemzetiségi képviselő. (Éljenzés a jobboldalon.) Látszik ugyanis, hogy ebben az országban vannak még olyanok, a kik a románmagyar testvériségnek fanatikus hivei. (Helyeslés, ügy van!) De őszintén óhajtja a békés egyetértést maga a kormány is, a mely minden intézkedésével azon van, hogy azon ütközőpontokat simítsa és mindazon panaszokat, a melyek jogosak, szanálja. Legjobb bizonyítéka ennek a belügyminister ur legutóbbi rendelete is, a melyben felszólította a csendőrséget, hogy a román trikolort csak akkor üldözze, ha azt a magyar nemzet vagy a magyar trikolor elleni tüntetésből viselik, mindaddig pedig, a míg az csak a nemzeti viseletnek kiegészítő része, ne bántsák. 101