Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-167

76 167. országos ülés 1911 május 29-én, hétfőn. A kormány jóindulata kitetszik a vallás- és közoktatásügy terén is. Nemrég történt ugyanis az az eset, hogy túlbuzgóságból, talán ügyetlenségből felfüggesztettek egy görög-keleti |román taintót; nem fogom emliteni sem a vármegyének, sem az illető tanitónak a nevét. A közigazgatási bizottság felfüggesztvén a tanítót azon a czimen, hogy diplomája nem felel meg a mai követelményeknek, a diploma helyesbítése szempontjából az ügy a minister elé került. Ez a diploma régi időben keletkezett, a midőn még nem volt rendes vizsgálati szabályzat és igy a felfüggesztésnek nem volt meg a jogosultsága. Ezt a minister észrevette és rögtön intézkedett, hogy azt a tanitót rögtön helyezzék vissza állásába ; hiszen nem lehet ilyen könnyelműen megfosztani egy községet a tanítótól, egy tanitót pedig kenyerétől. A tanfelügyelőhöz ezeket irta (olvassa): figyelmeztetem, hogy a jövőben intézkedéseiben a szükséges belátással és nagyobb körültekintéssel és főkép a törvényes rendelkezések szigorú szemmeltartásával járjon el.« A ki nem akarja ezen faktumokat elismerni, azzal szemben ugy vagyunk, hogy vaknak nem beszélhetünk színekről, mert nem akarja meghallani azt, a mit tulajdonképen hallania kellene. De hogy közeledik ez az egyetértés, bizonyítja az is, hogy a román nép természetes vezérei, a püspökök mindent elkövetnek arra, hogy a magyarság és a románság között a kellő egyetértés meglegyen. Még élénk emlékezetemben van Pap János aradi püspök urnak a zsinatot megnyitó beszéde, a melyben a legnagyobb melegséggel beszél a jelenlegi kormányról, a melyről állítja, hogy jóindulattal van az egyház iránt és igy ha a románság fel tudná használni a jóravaló változás jeleit, lehet, hogy megkönnyebbülnének azon sok tekintetben nagyon súlyos terhek, a melyek alatt az egyház nyög. • De akarja a békét a román nép is, a mely, mint emiitettem, megunta már azt a sérelmi politikát, megunta azt a sok kaszonnéiküli beszédet és frázist és az utóbbi választásnál megmutatta is ezt, a mikor nyolczunkat küldött ezekre a padokra és csak ötöt az ellenzéki padokra. (Éljenzés a jobboldalon.) Jellemző egyébként az általam elmondottak igazságára Románia ministerelnökének a parlamentben tett azon kijelentése, hogy mostantól kezdve nem fognak többé a magyarországi románok ügyeibe beavatkozni és hogy Románia a magyarországi románoknak azzal teszi a legnagyobb szolgálatot, ha nem avatkozik politikai ügyeikbe. Egyszersmind a romániai sajtó is tárgyilagosabb a legutóbbi időben, ép ugy, mint a magyarországi sajtó és ezért nincs okunk kételkedni abban, hogy nemsokára meglesz a kölcsönös egyetértés. (Helyeslés.) Mindezek a faktorok tehát: a magyar nemzet, a magyar kormány, a különböző pártokhoz tartozó nemzetiségi képviselők, a románság természetes vezérei: a püspökök, maga a román nép is óhajtván a békés egyetértést, ennek be kell következnie, annál is inkább, mert ez a kormány intézkedett az iránt is, hogy eltakarítsa az útból azokat, a kik mostanáig a békés egyetértésnek akadályozói voltak. (Helyeslés.) És a békés egyetértésnek már a múltban akadályozója volt az a sokszor emlegetett mérsékelt román párt, a melyet csak néhány szóval akarok bemutatni, (Halljuk! Halljuk!) mert kötelességünk, ha már itt vagyunk, egymásnak az igazat megmondani. (Halljuk ! Halljuk !) Román mérsékelt párt, t. ház, soha sem létezett. (Ugy van !) Az csak egy embernek irodájában és talán fantáziájában működött. Nem tudnék ebben az országban háromnál — az önvezér urnái és barátainál — többet, a Mk a mérsékelt párt meUett kardoskodtak volna. Ez a mérsékelt párt igazán olyan műkedvelői társaság volt, a mely határozottan nagy energiát fogyasztott csak azért, hogy magáról beszéltessen. Állandóan memorandumokkal ostromolta a politikusokat és állandóan gondoskodott arról, hogy a lapokban legyenek intervjuk, antröfilék és czikkek, különösen ilyen jelzések alatt, hogy »a görög-keleti román metropolita bizalmasa«, vagy: »a román mérsékelt párt vezető férfia« tollából. A mérsékelt párt — a mint magát nevezni szokta — nem létezvén, mindazok, a kik ily czimen a román népet felajánlották, csak önmagukat ajánlhatták fel, mert a román nép igazán nem ismeri őket. Azt el kell ismernem, hogy óriási munkát fejtettek azzal ki, hogy felszínen maradhassanak és hogy néhány igazán jóakaratú, de naiv politikussal elhitessék, hogy az ő hátuk mögött van a román nép. Ahhoz ügyesség kell és ezt az ügyességet tőlük eltagadni nem lehet. A midőn a szabadelvű párt megbukott és a koaliezió megalakult, ugyanez volt a helyzet, mint most. Akkor is a mérsékelt párt szerepelt. Felajánlotta az alkotmánypártnak a mérsékelt pártot, de közben gondoskodtak arról is, hogy a függetlenségi párttal is jó viszonyban legyenek, sőt még a nemzetiségi párttal is állandóan kontaktusban volt. (Ugy van !) Közben megbukott a koaliezió. Az első, a ki a román népet felajánlotta, memorandum alakjában, megint a mérsékelt párt volt, de ugyanakkor gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársamnak is nyújtottak át memorandumot, a czikkeket pedig az Alkotmány-ban közölték, hiszen a néppártot csak nem lehet kihagyni. (Derültség.) A mellett tárgyaltak gróf Szapáry László úrral, a létesítendő keresztényszoczialistapárt vezérével is. Rakovszky István : Szerencsés kéz! SiegesCU József: Nehogy azonban a mérsékelt pártra nézve valami baj támadjon a nemzetiségek részéről, gondoskodtak a mérsékelt párt vezető férfiai, hogy a román lapokban a nemzetiségi párttal szemben bemutassák helyzetüket. Azt mondja a vezér, hogy az ő akcziója csak a nemzetiségi párt megerősítésére szolgál és kijelenti a Telegraful Román 13. számában : »Mozgalmam nincs a nemzetiségi párt ellen irányítva, sőt ellenkezőleg, teljesen kongruens a párt -homo-