Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

468 180. országos ülés 1911 június 19-én, hétfőn. Lukács György: Bakonyi Samu. t. képviselő ur az általános vita során nagyon tanulságos elő­adást tartott az izraeliták országos autonómiájá­ról, és előadása során előadta e kérdésnek tör­téneti fejlődését is, miközben kitért az én csekély­ségem kultuszministersége alatt ebben a részben történt intézkedésekre is. Ezekből az intézkedések­ből a t. képviselő ur azt a kritikát vonta le, mint hogyha én az orthodoxok különválási törekvéseit istápoltam volna, mintha az én intézkedéseim arra a föltevésre adhatnának tápot, hogy ebben a hazá­ban nem egy izraelita hitfelekezet léteznék, hanem kettő. Legyen szabad nekem egész röviden reflektál­nom a t. képviselő ur kijelentéseire. Az igen t. képviselő ur az ő kritikáját két általános jellegű intézkedésemből vonhatta le. Az egyik intézkedésem melyik az orthodoxok­nak az autonóm választott biráskodás jogát, mely őket megilleti, a maga eredeti tisztaságában visszaadta. E kérdésnél legyen szabad előadnom, hogy 1871-ben, midőn Pauler minister az Ö felsége engedélyével kibocsátott rendeletében elismerte az orthodoxok külön szervezetét, ebben a szerve­zeti szabályzatban az orthodoxok részére biztosít­tatott az a jog, hogy az ortodox hitközségekben fel­merült minden vitás kérdés eüntézése az ő válasz­tott biróságaik elé tartozik. Később Trefort minister ennek a választott bíróságnak a .hatósági körét némileg korlátozta az által, hogy csak azokat a vitás kérdéseket utalta az orthodox választott biróság elé, melyeknek a választott biróság elé utalásába maguk az illető vitás kérdés által érdekelt felek beleegyeznek, egyéb vitás kérdéseket pedig a közigazgatási útra utalt. Az orthodoxok a választott biróságnak ezen némileg való megcsorbitása ellen mindenkor tiltakoztak, és gr. Csáky Albin minister véglegesen vissza is állította az ő autonóm választott bíráskodási jogukat a maga eredeti tisztaságában, t. i. kimon­dotta rendeletében, hogy csupán egyfelől az orthodox, másfelől a kongresszusi vagy a status quo ante alapon szervezett hitközségek közt felmerült vitás kérdések tartoznak közigazgatási útra, magok az orthodox hitközségek kebelében felmerült min­dennemű vitás kérdések azonban az orthodox választott bíróságok hatáskörébe tartoznak. Csáky grófnak e nagyon helyes és az auto­nómia lényegéből folyó intézkedései azonban ké­sőbben ismételten elhomályosultak és a kultusz­ministerium újból megszorító intézkedéseket al­kalmazott. Ez tette szükségessé rendeletem kibo­csátást, mely semmi egyebet nem tartalmazott, mint Csáky gróf rendeletének felújítását és visz­szaállitását az orthodox választott bíráskodásnak abba a terjedelmébe, a mely terjedelemben azt a királyi rendelettel jóváhagyott orthodox szervezeti szabályzat statuálta, és a mely terjedelemben azt Csáky minister megerősítette. Méltóztatnak belátni, hogy ezen intézkedé­seim kizárólag az igazságosság kifolyásai voltak és hogy azokból olynemű tendencziát, hogy azokkal a különválási törekvéseket kívántam volna istá­polni, levonni nem lehet. Bakonyi Samu : ök azt csinálták belőle. Lukács György : Másik intézkedésem, melyből méltóztatott kritikáját levonni, nem lehet egyéb, mint az, melylyel az orthodox hitközségeknek az állami kormányzattal szemben való érintkezési módját szabályoztam. Ugyanis a Pauler-féle sza­bályzat alkalmával e tekintetben egészen szűk­szavúan, mondhatnám felületesen csupán egyet­len határozmány hozatott, a mely a szervezeti szabályzat legutolsó szakaszában van és azt mondja, hogy a kormány és az orthodox hitközsé­gek közt közvetítőül szolgálhat az a hét tagú bizott­ság, melyet az orthodoxok egyeteme megválasz­tott. Ez a szabályozás teljesen elégtelen, a gya­korlati életben folyton bajok származtak ebből, másfelől pedig valóban nem volt az autonómia előnyére az, hogy az autonómia szinte ki volt szolgáltatva egy héttagú bizottság kénye-kedve szerinti eljárásának. Ennélfogva én meghallgattam e részben az orthodoxok kérelmét és elfogadtam azt a szabályzatot, a melyben ők a héttagú bizott­ság helyébe az orthodox országos képviselőségnek, az orthodoxok központi bizottság és végrehajtó szerv gyanánt a központi irodának szervezetét helyezték. Sándor Pál: Elég baj! Lukács György: Ezzel az orthodoxok szer­vezete némi kiegészítést, némi tökéletesítést, kor­rektebb képesítést nyert. De ezt megtennem köte­lességem volt először azért, mert tarthatatlan volt az a szabályozatlanság az orthodox hitköz­ség és az államkormány közötti érintkezés tekin­tetében, de másfelől az autonómiát meg akar­tam védeni attól, hogy egy héttagú bizottság kénye-kedvének ki legyen szolgáltatva. De a t. képviselő ur által levont kritikát azért sem lehet levonni az én rendelkezésemből, mert maga ez a rendelkezés expressis verbis minden kétséget kizáró módon kijelenti, hogy miután hazánk törvényei csak egy izraelita hit­felekezetet ismernek, ennélfogva ebből a rende­letből ezzel ellenkező semminemű következte­tést nem lehet levonni. Bakonyi Samu: Ezt én is megállapítottam ! Lukács György: A míg ezeket az ügyeket én vezettem, az izraeliták ügyeinek intézésében min­dig azon hagyományos elvek szerint jártam el, a melyeket elődeimtől örököltem. Ezen elvek egyike az, a melyet már kiemeltem, hogy e hazában csak egy izraelita felekezet létezik. A má­sik azonban az, hogy a külön szervezkedést kény­szerrel, állami erőhatolammal meggátolni nem lehet, Bakonyi Samu : De a felekezetre kell bizni. Lukács György: 1868-ban, midőn báró Eötvös minister összehívta az izraelita országos kongresszust, a kongresszus megállapított egy szabályzatot, a mely hivatva lett volna kiterjesz­kedni az összes zsidóságra, azonban a gyakorlat­ban sohasem volt képes ez a szabályzat az összes

Next

/
Thumbnails
Contents