Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

180. országos ülés 1911 június l!)-én, hétfőn. 469 zsidóságnál érvényesülni, mert az orthodoxok eleve tiltakoztak a közös szervezkedés ellen, nem vettek részt a szabályzat megállapításában és nem ismerték el ezt magukra nézve érvényesnek soha. Minthogy pedig a vezető körök már akkor is belátták azt, hogy vallási kérdésekben lelkiismereti kényszert nem szabad alkalmazni, . . . Bakonyi Samu : Nem is akarja senki ! Lukács György. . . ezért Pauler minister már két évvel a királyi megerősítést nyert kongresszusi szabályzat kibocsátása után, 1871-ben, ugyancsak királyi engedelemmel elismerte az orthodoxok külön szervezetét. Azóta is igy van és én, bármennyire belátom azt, hogy elsősorban magának az izraelita hitfelekezetnek égető érdeke, de másfelől nemzeti közérdek is, hogy az izraeliták egységesen szervezkedjenek, mert csak igy lehet az összes zsidóságot egységesen bevonni a magyar nemzeti kultúrába, mindezek daczára kénytelen voltam azt az álláspontot elfoglalni, hogy mindaddig, a mig a zsidóság önmaga meg nem egyezik egy egységes közös szervezetben, addig ezt az egységes közös szervezetet rájuk oktrojálni nem lehet. Bakonyi Samu : Módot kell rá adni! Lukács György: Azonban addig is, a mig — remélem — valamikor mégis sikerülni fog az egységes szervezkedést keresztülvinni, addig is van módja annak, hogy a külön szervezkedésnek legkirívóbb hátrányai és bajai orvosoltassanak. Itt én is tökéletesen egyetértek a t. képviselő úrral abban, hogy az orthodoxok külön szervezkedésében a legfőbb baj, a legégetőbb seb a rabbiképzésben rejlik, a melynek hiányait mindnyájan ismerjük. Az én lelkiismeretemet ebben a kérdésben igazán semminemű mulasztás nem terhek. Bocsássanak meg, ha ennyire kiterjeszkedem a részletekre, de mivel személyileg érintve voltam, erre feljogosítottnak tartom magam. Én részemről a magam hatáskörében megtettem mindent arra is, hogy ez a kérdés annak idején rendeztessék. Ugyanis a t. képviselő urnak méltóztatik bölcsen tudni azt, hogy az izraelita hitfelekezetnek az államhoz való viszonya még ma sincs szabályozva, az a reczepczionális törvény még ma sem egyéb, mint deklaratórius törvény, minthogy még ma sincs kiépítve. Én azt hiszem, a törvényhozás mindeddig azért nem alkotta meg az erre vonatkozó törvényt, mert várta az egységes szervezkedést. Az egységes szervezkedés tényleges keresztülvitele előtt korainak tartották e részben törvényt alkotni. Annakidején Trefort minister alatt szabályozást nyert az állam viszonya az izraehta hitfelekezethez, de természetesen a viszonyokban azóta nagy változás állott be, azóta következett be a reczepczió, a mely uj helyzetet teremtett. Én megkisérlettem, hogy addig is, a mig a törvényhozás szabályozza az izraehta hitfelekezetnek viszonyát az államhoz, királyi engedelemmel ez a kérdés adminisztratív utón szabályoztassék, és kidolgoztattam egy szabályzatot, a mely e hitfelekezetnek az áüamhoz való viszonyát rendezi. Ez a szabályzat kiterjeszkedett egy rendkívül fontos kérdésre, a rabbiképzés kérdésére is. Minthogy nézetem szerint a rabbi, a ki nyilvános iskolákban való hitoktatásra van hivatva, legalább is oly képzettséggel köteles rendelkezni, mint a többi felekezetek hitoktatói. Ebben a szabályzatban az az intézkedés volt, hogy minden rabbinak, tekintet nélkül a szervezetre, a melyhez tartozik, legalább középiskolai képzettséggel, vagy tanítói oklevéllel kell bírnia. Ez lett volna a mód arra, hogy a zsidóság minden rabbija integráns módon bevonassék a magyar nemzeti kultúra körzetébe. Ezt a szabályzatot a legfelsőbb felügyeleti jogból folyó királyi engedelem elnyerése végett 1906 február 14-én legfelsőbb helyre felterjesztettem, de néhány nap múlva lemondott ministerré válván, a tervezett szabályzat kibocsátására már nem nyertem meg a legfelsőbb engedélyt. Nem rajtam múlt tehát, hogy a szabályozás elmaradt, hanem a viszonyokon. A jóakarat meg volt bennem, ugyanazon elvek szerint, ugyanazon irányban, egész energiával akartam volna szabályozni a kérdést, a mint azt Bakonyi Samu t. képviselő ur is helyesnek tartja. (Zaj balfelől.J Végzek azzal, hogy egyfelől az országos izraelita autonómiának főbb elveiben vagy egészben törvénybe iktatását, szabályozását tartom szükségesnek, másfelől szükségesnek tartom, hogy az izraelita felekezetnek az államhoz való viszonyát is törvény szabályozza, s engem éltet a remény, hogy a minister ur e részben az előkészítő lépéseket a reánk következő, valószínűleg békés időszakban meg fogja tenni, mert legutóbbi felszólalásában leszűrt nézeteket és egészen határozott szándékok kifejezését hallottuk tőle. Részemről csupán enynyit kívántam megjegyezni a magam intencziói tiszta világításba helyezésére. A tételt természetesen elfogadom. Elnök: Kérdem, kíván-e valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Kimondom, hogy a ház a tételt megszavazza. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : 8. Rovat. A gyulafehérvári róm. kath. káptalan részére kir. alapítványi járulék 11.970 K. Elnök : Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) .• 9. Rovat. Kamarai járandóság erdélyi ref. egyházak és tanodák számára 28.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : 10. Rovat. Kamarai járandóság 3 római kath. lelkész számára 374 K. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : 11. Rovat. A máramarosvármegyei ref. egyházaknak az Apaffy-alaj)itvány kárpótlásául 10.000 K és a debreczeni ref. kollégium részére az Apaffy-alapitvány kárpótlásául 8000 K., együtt 18.000 K. Elnök: Megszavaztatik.