Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-180
180. országos ülés Í9ÍÍ június 19-én, hétfőn. 467 köztük nincs és mert csak ilyen személyes, különböző torzsalkodásokra, anyagi érdekekre visszavezethető okok szélesbitik és mélyitik ezt a szakadékot, mely az egyesülést bizonyos körök felfogása szerint, ez idő szerint lehetetlenné teszik, épen azért és annak a reményemnek és meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy ezeket a dúló pártviszályokat a magyarországi zsidók kebeléből sikerülni fog kiirtani, nagy hasznára nemcsak magának az felekezetnek, hanem az egységes magyar nemzet előrehaladásának is. Azt mondja a t. minister ur, hogy ő ennek a czélnak elérésére foglalkozik azzal a gondolattal, hogy az egyes csoportokat bizonyos közös munkálkodásra szándékozik felhivni. Ha ezt teszi, helyesen teszi a t. minister ur az előkészítés munkájának szempontjából. Csupán arra vagyok bátor őt figyelmeztetni, hogy a végleges megoldásnak ez az ut talán nem felelne meg egészen mert hiszen, mint azt már az általános vita során is ki kellett fejtenem, az az én meggyőződésem, hogy nem egyes csoportok illetékesek valamely felekezet akaratának képviseletére, hanem csak olyan szerv tekintheti magát erre illetékesnek, melyet arra az egész felekezet a maga egyetemes akaratának megnyilatkozása közben kiszemel. Nincs is ennek semmiféle akadálya. Ha a t. minister ur arra hivatkozik, hogy nem lehet azt oktroy-al rákényszeríteni a felekezetnek különböző árnyalataira, hogy egy egységes közös szervezetben egyesüljenek, én ebben tökéletesen igazat adok, de ilyen rendszabályt, ilyen kényszerintézkedést senki a magyar zsidóság kebeléből a kormánytól és a törvényhozástól nem is követel és én azt hiszem, hogy sikerülni is fog ezt az egyetértést megteremteni, már a mi a reczipiált zsidó felekezetnek az állammal szemben való viszonyát, közjogi állását, adminisztráczióját és önkormányzatát illeti, egészen eltekintve az állitólagos vallási nézetkülönbségektől. A művelt magyar zsidóság nem is akart soha egyebet, nem akar most sem egyebet, mint azt, hogy az egész magyarországi izraelita felekezetet az egész magyar nemzet nagy erkölcsi és kulturális közösségében egyesítse magával a nemzettel. És az orthodox árnyalathoz tartozó zsidó vallású magyar állampolgárok között sem hiszem én azt, hogy ez a törekvés számba vehető és legyőzhetetlen akadályokkal találkoznék. Ugyan ki lenne olyan vakmerő ebben a házban, vagy bárhol, hogy például a magát orthodoxnak nevező miskolezi, pápai vagy karezagi zsidó vallású magi^ar állampolgárok közül, a magyar állameszme, a magyar nemzeti gondolat, a magyar kulturális egység ellenségének vallaná magát. Ilyen felfogás nincsen és ép ezért igaza van abban is a t. minister urnak, hogy ha a rendezésnek legfőbb akadályául azokat az állapotokat ismeri fel, a melyekre igénytelen felszólalásom rendjén én is utalni bátor voltam. Ez a rabbiképzés kérdése és az egyes hitközségek konszolidácziójának ügye. A rabbiképzés gondolata az egész kérdés gerincze. Ebbe kell erős, bátor kézzel belenyúlni és én üdvözlöm a t. minister urat abból az alkalomból, hogy ez elhatározását itt a képviselőháznak bejelentette. Az egyes hitközségeknek azokból az okokból való túlságos szétdarabolása és széttagolása, a melyekre igen helyesen mutatott reá a t. minister ur : ez az állapot, a melyet meg kell szüntetni, mennél előbb. És én csak helyeselhetem azt, ha a t. minister ur ebben a munkában épen ezeket a legégetőbb sebeket akarja enyhíteni, de ismételten figyelmeztetnem kell őt arra, hogy a végleges gyógyulást a ministeri rendeletek formájában tervezett intézkedések egyáltalában meg nem hozhatják. Miért t. képviselőház 1 Az izraelita vallásfelekezet törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatott. A bevett vallásfelekezetté nyilvánítás közjogi fogalma nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy az illető egyháznak közjogi állását, az államhoz való viszonyát nem rendeletekkel lehet többé szabályozni, hanem törvényes autonómiáját keU, annak az alkotmányos rendünk által előirt törvényes módon, törvényhozási munkával megállapítani. És az volt az én kérésem a törvényhozáshoz és a t. minister úrhoz, hogy erre magának a felekezetnek adja meg a módot. Erre pedig csak egy ut kínálkozik : a jogfolytonosság munkájához való visszatérés, vagyis, az egész magyarországi zsidó felekezetek egyetemes gyűlésének összehívása, a mely gyűlésnek munkájából eleve ki kell zárni mindenféle vallási és dogmatikai vitatkozást, annak feladatává tenni ne lehessen mást, mint e bevett felekezetnek az államhoz való viszonyában hozandó intézkedések megtételét és a maga belső adminisztrácziójának szabályozását. így indulhat meg az igazságnak az a munkája, a melynek előmozdítását én legelső képviselői kötelességemnek tartom, nem egyoldalú felekezeti szempontból, hanem azért, mert a magyar államnak milliónyi polgárát a maga rendezetlen felekezeti ügyeiben akarnám segíteni ahhoz, hogy kiépítse a maga autonóm szervezetét és ez által az egységes magyar nemzeti állam kiépítéséhez emelhessünk egy uj, szilárd, erős oszlopot. Én erre a munkára kérem a magyar törvényhozás és a magyar kultuszmmister segítségét. Azt hiszem, hogy feladatának súlyos félreismerése volna, ha ezt a segítséget megtagadná. Én ismételten bizalommal hívom fel arra a t. nűnister urat, hogy igenis azon az egyedül helyes utón induljon el, a melyet kiindulópontja gyanánt megjelölt és akkor azt hiszem, hogy kölcsönös jóindulattal elsimíthatok lesznek mindazok az ellentétek, a melyek ma Magyarország hazafias népessége egy igen jelentékeny részét fosztják meg attól, hogy a nemzeti kultúra munkájából kivegye magának azt a részt, mely őt erejénél, kötelességtudásánál és hazaszereteténél fogva egyaránt megilleti. (Helyeslés.) Mihályi Péter jegyző: Lukács György ! 59*
