Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

442 180. országos ülés 1911 június 19-én, hétfőn. megemlékeztem a testnevelési ügyosztály szervezéséről és egy testnevelési alap létesítéséről. Magyarországnak legkiválóbb férfiai e téren hónapokig, talán esztendőkig dolgoztak és fáradtak, mig végre egy törvényjavaslatot készítettek, és mint múltkori beszédemben is felemiitettem, épen Berzeviczy Albert volt szíves azt ugy a kultuszminister urnak, mint a többi minister uraknak is átnyújtani. Mindnyájan a legszívesebben fogadták, és meg is ígérték, hogy ezt lehető rövid idő alatt meg fogják valósitarii, és igy nagyon csodálkozom, hogy a mélyen t. minister ur beszédemnek épen ezen részére nem méltóztatott válaszolni. T. képviselőház! Megragadom az alkalmat, hogy egész röviden még egy-két dologról megemlékezzem. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a magyarországi tornatanitók sanyarú helyzete. T. képviselőház ! Magyarországon 600 tornatanító működik, kik rendkívül nagy fizikai munkát végeznek, és méltóztassék elhinni, hogy a testi nevelésen kívül még erényre és erkölcsre is oktatják a gondjaikra bízott gyermekeket. Daczára nagy és nehéz fizikai munkájuknak, s a mellett, hogy pozicziójuk a tanári karban sem olyan, mint őket megilletné, igen szomorú anyagi helyzetben vannak, hisz 40 évi szolgálat után is csak a IX. rangosztályba jutnak el. Más államokban magasabb képesítéshez van kötve az alkalmaztatásuk, igy Svédországban külön állami testnevelő intézet van, és ott kell a tornatanitóknak képesítésüket elnyerni. Nagyon kérem a minister urat, hogy a legközelebbi költségvetési előirányzatban méltóztassék e szegény tornatanitók anyagi helyzetének megjavításáról is gondoskodni. (Helyeslés.) Továbbá figyelmébe ajánlom a t. minister urnak azt is, a mit egyik képviselőtársam, talán Bernáth Béla vagy Polónyi Dezső felemiitett, hogy a különböző nemzetek harczászati viszonyai milyen szoros nexusban állanak már a testnevelés dolgával. Igy pl. Olaszországban törvényt hoztak, hogy a kik az egyéves önkéntesség kedvezményét el akarja érni, annak egy külön lövészeti tanfolyam sikeres elvégzését is igazolnia kell. Azt hiszem, hogy a hadsereg fejlesztése rendjén mindinkább rá fognak jönni annak vezetői arra, hogy ez szoros összefüggésben áll a testnevelés kérdésével, és igy ezért nagyon fontosnak tartanám, ha a valíásés közoktatásügyi minister úrral egyetértőleg ilyen lövészeti tanfolyamok szervezését is előmozdítani szives volna. Azt hiszem, hogy ezt meg lehetne oldani ugy, ha egyes tankerületi főigazgatók mellé adnának egy, a napi szolgálatra képtelen, de egyébként egészen egészséges katonatisztet, a ki aktív szolgálatot teljesíteni már nem tud és vele tankerületenként ilyen lövészeti tanfolyamokat rendeznének, a melyen nemcsak az intelligens osztály, de a nép gyermekei is részt vehetnének. Mert óriási nagj' fontossággal bir az, ha már a testnevelés, a tornászat, az atlétika és annak minden fajtája, — a mint Ilosvay Lajos t. képviselőtársam oly szépen elmondotta — ezreit és ezreit vonja el azoknak a fiatalembereknek, a kik egyébként kávéházban, klubokban vagy korcsmában pálinkái vassal vagy mással töltik idejüket. Azt hiszem, hogy népszerűsíteni lehetne a dolgot és a főiskolák és az egyetemek ifjúsága mellett a nép nagy rétegeit is meg lehetne nyerni a testnevelés ügyének. Ezeket kívántam előadni és most még csak egyetlenegyet. A t. kultuszminister ur szives volt kijelenteni, hogy ő ismét vissza fogja állítani az országos torna verseny eket és tornaünnepségeket. Ezt nagy hálával fogadom. Gr. Apponyi Albert: Én nem ! Sümegi Vilmos: Én igen nagy tisztelője vagyok Apponyi Albert gróf t. képviselőtársamnak, de ebben nagyon helytelenítem a múltban követett eljárását, mert bocsánatot kérek, az országos tornaversenyeket megszüntetni — mondhatom — nagy bűn a magyar testnevelés fejlődésével szemben. Azt, hogy egyesek az ifjak közül elmentek dorbézolni, még nem lehet . . . Gr. Apponyi Albert: Nem egyesek! Sümegi Vilmos : . . . nem lehet okul elfogadni arra, hogy ezt a gyönyörű nagy nemzeti intézményt teljesen eltöröljük

L (ügy van! a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Én azt ajánlom a mélyen t. minister ur figyelmébe, hogy tankerületek szerint kerületi versenyt rendezzen. Gr. Apponyi Albert: Ez másj Bernáth Béla: Megvan! Sümegi Vilmos : Olyan mértékben nincs meg, a mint kívánatos volna és semmi szin alatt nincs meg minden esztendőben. Én e kerületi versenyeken felül nagy súlyt helyezek arra, hogy legalább minden harmadik vagy negyedik esztendőben itt Budapesten, az ország szivében országos versenyt rendezzenek, mert hiába, az a szegény nagyszebeni vagy turóczszentmártoni vagy akárhova való középiskolai tanuló, a kinek nem volt alkalma és módja arra, hogy az ország fővárosát meglássa, soha el nem mosódó örök nemzeti benyomásokat fog szerezni, ha feljöhet az ország fővárosába és ha részt vehet ilyen szép nagy nemzeti ünnepen. Az országos tornaversenyek megszüntetéséhez tehát a magam részéről semmi szin alatt hozzá nem járulnék. A tankerületenként való kerületi versenyek rendezéséhez örömmel járulok hozzá, mert valóban kívánatos, hogy minden esztendőben más és más nagyobb vidéki városban, igy Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Szegeden stb. legyenek kerületi tornaversenyek, de feltétlenül kívánatosnak tartom azt, hogy legalább minden harmadik vagy negyedik évben az ország szivében is rendezzünk országos tornaünnepélyeket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Enlök : Ki következik % Hammersberg László jegyző: Múzsa Gyula !(Nincs itt!) Hock János ! Hock János: T. képviselőház! Igazán nagy lelki gyönyörűségemre szolgál, hogy a nevelésügynek egyik fontos részét, a testi nevelést ilyen