Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

180. országos ülés 19 lésnél a testi, az erkölcsi és szellemi nevelés teljes paritásban, viszonosságban kell, hogy legyenek ; ma már bizonyos, bogy nemcsak a háborúkat dönti el a katonák szívóssága, hanem a kereskedelmi versenyben is csak az tud kellő módon belyt állani, a kinek teste predesztinálva van azokat a fáradalmakat a megfelelő módon elviselni. Spencer Herbert mondta erre vonatkozólag, hogy a ki a kereskedelmi versenyben megfelelő módon részt kivan venni és eredményt kivan elérni, annak először is jó állatnak kell lennie, mert ha ebbeli tulajdonsága hiányzik, képtelen a vele járó fáradságot és küzdelmeket elviselni. Mikor ezeket látjuk, akkor hazai viszonyaink jellemzésénél, igazán mondhatom, lehetetlen megfelelő parlamentáris jelzőt találni, ha azokról komolyan akarunk beszélni. Szinte hihetetlen, hogy miként engedhette egy nemzet, a mely mégis érzékkel bir minden más modern dolog iránt, miként engedhette azt, hogy az a nevelési rendszer, a mely ezelőtt 80—100 évvel hozatott be az országba, és a'mely az 1848-iki események után nemcsak hogy előnyösen változott volna, de sőt visszafejlődést mutatott; hogyan engedhette meg a nemzet, hogy mikor a modern kor mindenféle követelményei azt kivannak, hogy e kérdésben is haladjunk, hogy akkor azt lássuk, hogy e költségvetésben koldusgarasokkal dotálják ezt a tételt, a mely pedig, ismétlem, talán egyetlen érdeknél sem becsülendő kevésbbé. A legnagyobb bajaink nálunk épen a középiskolában vannak, s azért ragadom ki ezt a kérdést, mert talán szemléltetőleg ideállitva, helyesebben lesz megérthető. A nevelési rendszernek t. i. egységesnek kell lennie, számolva az ember fejlődési fokozataival, és igy meg kell osztani elemi, középiskolai és főiskolai nevelésre, azután pedig, mikor később az ember kijön a társadalomba, magának a társadalomnak nevelésére is megfelelő irányitást kell gyakorolni. Nálunk az elemi iskolában egyáltalában úgyszólván számba nem jön ez a kérdés ; leszámítva évenkint egy-két szabadban eltöltött órát, ez irányban semmi sem történik. Hogy mégis nem erről és nem a főiskolákról beszélek, annak főoka abban rejlik, hogy ma már élettanilag ki van mutatva, hogy a fiatalságnak tüdeje a 12—18 esztendők között fejlődik legjobban. Ez az az idő, mikor tulaj donképen hivatva lenne a test az életerőt megszerezni a jövő küzdelmei számára. A legveszedelmesebb idő tehát az, melyet épen a középiskolában töltünk. Mit látunk ezzel szemben ? Azt, hogy nálunk a középiskolai ifjúság heti 24—26—28, sőt sok helyen 36 órában szivtelenül ráerőszakolt agytúltöméssel van terhelve, melylyel szemben ott látunk heti két tornaórát, mely csak részben érvényes, mivel nagyrészt fölmentetik magukat, nagyrészt pedig azt, a mit ott végezniök keU, zárt, poros, rossz levegőjű tornateremben végzik el, s igy a helyett, hogy legalább ezt a két órát megfelelő ! június 19-én, hétfőn. 437 helyen hasznosítanák részükre, épen az ellenkezőjét érik el. Ez a bizonyos szellemi túlterhelés, melyre vonatkozólag már 1835-ben a nagy Bunsen megmondta véleményét: das verfluchte Vollstoppensystem des G-ehirns, mely vészthozó minden ifjúságra, nálunk oly mértékben tengett túl, hogy ezt tovább tűrni nem lehet. Mindennek a világon, és igy az agynak is, ép ugy mint a gyomornak, ha kellő mértékig táplálta tik, megvan a maga ereje és haszna ; abban a perczben azonban, ha túltápláltatik, ép ugy mint a gyomornál a gyomorrontás, az agynál is bizonyos önmérgezési állapot áll elő, mely képtelenné tesz az egyes benyomások kellő felfogására. Természetes, hogy egy fiatalember, ki egész délelőtt el van foglalva, kit egész délelőtt folyamán túltömnek ilyen szellemi táplálékkal, az ebédutáni időben már képtelen lesz olyan frissen reczipiálni a kapott benyomásokat, és igy a helyett, hogy elérnők azt a czélt, melyre tulaj donkép az iskolai nevelés hivatva lenne, a megforditottját érjük el, mert a gyermekek csömört kapnak és képtelenek felfogni azt, a mit beléjük tömnek. Igy áll elő azután az, hogy az agy elsanyargatása folytán mindenféle visszahatás jelentkezik, különösen az életerő csökkenése, és különösen az, hogy abban az időben, melyet az életerő fokozására kellene használni, épen az ellenkező hatást érjük el. T. ház ! Régi dolog, hogy a fáradt agyat érő behatások teljesen értéktelenek. Azt a hasonlatot lehet használni, ha mi a tudományt igy merítjük magunkba, hogy ez épen olyan, rnintha szitával meregetnők a vizet, elcsurog legnagyobb része. Hiába tehát a szép tanterv, hiába a szépen körülczirkalmazott utasítás, nem veszi be a fiatalság és pedig azért, mert nincs kellő gondoskodás a megfelelő pihenésről és szórakozásról. Nagyon érdekes, összehasonlítást tenni a külföldnek és különösen a példányképül szolgáló Angliának nevelési rendszerével, abból a szempontból, mikép vélik és mikép tudják ott eliminálni a gyermeknél beálló fáradságérzetet, miként nevelik a gyermekeket, hogy nemcsak lelkében és^ jellemében, de testileg is egyaránt előrehaladjon. Kezemben van Anglia egyik legrégibb kollégiumának, a winchesteri kollégiumnak programmja május haváról. Azt látom belőle, hogy általánosságban mondva, 15 nap van az ifjúság szellemi képzésére és 15 nap a szórakozásra szánva, tehát egy hónapból 15 napot fordítanak a tanulásra és 15 napot a szórakozásra, értve utóbbi alatt a tényleges szórakozást, a sportot és a testneveléssel kapcsolatos dolgokat, továbbá a pihenést. Ha visszatekintünk a messze múltba Anglia történetére, a XVI. századból való feljegyzésekből megtudjuk, hogy Angliának lakossága dekadens, csenevész, mint az írók mondják, púpos, szőrös, kajlalábu majmokból állott. Most pedig azt látjuk, hogy nevelési rendszerükkel elérték azt, hogy Angliában találjuk egyrészt a szó szebb és nemesebb értelmében véve a legszebb embere-