Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

430 179. országos ülés 1911 június 11-én, szombaton. Rudnyánszky György jegyző (olvassa): 10. Kovát. A szabadkai tanítónőképző intézetnél a ragályos betegek számára építendő pavillon költségeire 10.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Rudnyánszky György jegyző (olvassa): Bevétel. Eendes bevételek: 419.660 korona. Elnök : Tekintettel arra a körülményre, hogy a tárgyalásra szánt idő már majdnem lejárt és a következő tételhez több szónok van felirva, javaslom, hogy a vitát most szakítsuk meg és térjünk át az interpelláczióra. Ezt megelőzőleg azonban Kelemen Samu képviselő ur kíván nyilatkozni. Kelemen Samu: T. képviselőház! Ma délelőtti felszólalások folyamán közöttem és Polónyi Dezső képviselő ur között félreértés keletkezett. E félreértésnek eloszlatására kijelentem, hogy én Polónyi Gézának politikai cselekedeteit bíráltam ; természetes tehát, hogy őt személyében bántani nem akartam és így szavaimhoz ily értelmezést fűzni, vagy azokba ily értelmet belemagyarázni nem lehet. Elnök: Polónyi Dezső képviselő ur kivan szólni. Polónyi Dezső: Tekintettel arra, hogy Kelemen Samu t. képviselő ur ezen ügynek általam szupponált előzményeit kellő értékére szállította le, a magam részéről őszintén sajnálom, hogy az alkalmazott imparlamentáris kifejezést használtam. (Helyeslés.) Elnök: Mielőtt áttérnénk az interpelláczióra, bátor vagyok a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve javaslatot tenni. (Halljuk! Halljuk f) Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését hétfőn, június hó 19-én d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a költségvetési vita folytatását. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor a napirendet ekkép megállapítván, áttérünk Rakovszky Béla ur interpellácziójának megtételére. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék interpelláczióját előterjeszteni. Rakovszky Béla: T. képviselőház! A békés fejlődésnek minden őszinte hive elégtétellel és megnyugvással értesülhetett arról, hogy külkorinányzatunknak azon akcziója, melyet az albánok érdekében megindított, már eddig is sikerrel járt. Ez a siker abban a körülményben rejlik, hogy a török kormány már is kijelentette hajlandóságát arra, hogy beszünteti hadjáratát az albánok ellen és hogy az albán törzsfőkkel érintkezésbe akar lépni, hogy velük együtt keresse meg annak az útját és módját, a melyen az albán jogosult kívánságok oly módon elégíthetők ki, a mely összeegyeztethető Törökország szuverenitásával és méltóságával. (Halljuk! Halljuk!) Külkormányzatunk Konstantinápolyban az emiitett ügy érdekéhen tett lépései, eleinte nemcsak a török, hanem csodálatos módon a német sajtónak egy bizonyos részében is meglehetősen ingerült hangulattal kommentáltattak. Ezekből a czikkekből körülbelül a következő felfogás jutott érvényre: az albán-ügy Törökországnak belügye, a melybe másnak beleszólása nem lehet, mert egyedül a törökök illetékesek annak megítélésére, és hogy ahhoz monarchiánknak semmi köze, hogy az ellenük fellázadt albánok hogyan, mily eszköz segítségével akarják engedékenységre szorítani. Azt hiszem, alig akad komoly politikus, a ki kétségbe vonná, hogy az albán-ügy Törökországnak belügye. Kétséget nem szenved továbbá az sem, hogy a nemzetközi jognak egyik általánosan elismert elve a nem interveniálás elve. De ugyanaz a nemzetközi jog, a mely ezt az elvet felállította, az intervenczió jogosultságát elismeri abban az esetben, a melyben egy oly belháború megszüntetése érdekében interveniálnak, a mely egy vagy több állam létét veszélyezteti, az általános érdekeket és a humanizmus elvét sérti. Külkormányzatunk eljárásának még egy másik jogalapja is volt, t. i. az, hogy O felsége, Albániában a katholiczizinusnak protektora, de eltekintve mindezektől, senki, ^äe legkevésbbé egy állam nem kötelezhető arra, hogy semleges, tétlen szemlélője legyen annak, hogy tűrje, hogy az ő tőszomszédságában, a hol robbanékony anyagok nagy mennyisége fel van halmozva, bárki, legyen az akár maga a háziúr, tűzzel játszék, a melynek lángjai nagyon könnyen mihozzánk átcsaphatnának. (Helyeslések a iáioldalon.) Eltekintve ezektől, a nemzetközi jog által felállított elvektől, a kérdés kellő megvilágítása czéljából szükségesnek tartom, hogy arra a körülményre is mutassak rá, hogy Törökország, az ott uralkodó különös viszonyokra való tekintettel, egy politikai speczialitás. Belügyeinek jórésze, t. i. az európai hatalmak szempontjából külügyek, és kell hogy ilyenek gyanánt kezeltessenek. Külügyek annyiban, mert a törököknek a belügyek terén elkövetett botlásai nagyon komplikált és veszedelmes külügyi bonyodalmak előidézésére alkalmasak. így p. o. tény az, hogy a múlt század elején kitört görög felkelés, ép ugy mint a bolgár, bosnyák, krétai örmény és egyéb lázadások hosszú sora, törökországi belügyek voltak, a mellett azonban súlyos komplikácziókat idéztek elő, Európa békéjét megzavarták, véres háborúkat és oly nemzetközi bonyodalmakat vontak maguk után, a mely bonyodalmak következtében azon nagy területekből, a melyek a török birodalom testéből ki lettek hasítva, öt királyság, tehát ugyanannyi uj állam alakult ki, a mely tény magában véve lényegesen befolyásolta az általános