Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

179. országos ülés 1911 június 17-én, szombaton. 407 iskolai kongregáczió elnökének — a ki mindenkor tanár vagy az intézet igazgatója — az aláírásával. Méltóztatnak tudni, stréberek a világon mindenütt vannak, talán még a képviselőházban is, és vannak, fájdalom, az ifjúság között is. Es ekkor az a gyermek, a ki látja, hogy a belépés tanári felhivás és aláirás alapján történik, és hogy azok az ifjak, a kik beléptek a kongregáczióba, többet vannak a tanár társaságában, tehát az ő — lehet egészen szubjektív — vélekedése szerint kedveltebbek a tanár előtt, ugy érzi, hogy ő háttérbe szorul, ha az ilyen felhivásnak nem tesz eleget. Es mert igazságtalanságok mindenütt történnek és még több vélt igazságtalanság történik magában az iskolában is, abban a pillanatban, a mikor a középiskolai oktatás eredménye annál a tanulónál nem olyan jó, mint a hogy ő azt a maga gyermekes felfogása szerint elvárta volna, a szülői házban rendszerint azzal védekezik, hogy vele szemben igazságtalan a tanár e miatt és a miatt és mert végre a szülő sem óhajtja szembeállítani gyermekét a tanárral, megnyugszik a belépésben és így keletkeznek azután azok az önkéntes belépési nyilatkozatok és önkéntes szülői beleegyezések. (Ez ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha, t. ház, gróf Andrássy Gyula a visszaéléseknek megszüntetéséről beszél, mint ezen ifjúsági egyesületek fentartásának előfeltételéről, hát erre azt kell mondanom, hogy az ő ideája voltaképen nem jelent mást, mint a súrlódási pontoknak állandósítását és egy szakadatlan határvillongást ebben a kérdésben, hogy hol végződik a vallásos élet és hol kezdődik a világi, hol a kezdet, hol van a vég, hol a helyes határvonal. Es, t. ház, ha ez mindenütt kellemetlen és mindenütt veszedelmes, sehol sem akkora, mint épen ezen a ponton. De meg azután, t. ház, gyakorlatilag mi ennek a megvalósítása ? Egyik tanuló árulja el a másik tanulótársát, vagy egyik tanár a másik tanártársát, vagy az igazgató árulkodjék a tanárokra, vagy a tanárok az igazgatóra ? Szemmellátható, t. ház, hogy nincsen más gyökeres megoldása e kérdésnek, mint hogy ezt igazán fogjuk meg a gyökerénél és ne engedjünk semmiféle felekezetű középiskolai egyesületi alakulást. (Helyeslések.) Ott vannak a régi, becsületes önképzőkörök, a melyekben mindannyian munkálkodtunk, szavaltunk és verseket Írattunk gyermekkorunkban, a melyekben szépen megfért a középiskolának egész ifjúsága és az irodalmi és a hazafias feladatok teljesítésében látta azt az ideált, a melyet majd neki az életben követnie kell. (Helyeslések jobb- és balfélől.) Az élet, t. képviselőház, úgyis mindig korán jön a maga tőreivel és megsebzi az emberek lelkét; a tél mindig túlkorán köszönt be ahhoz, hogy elhervaszsza a szeretet virágait. Miért kell a tőröket belevinni már a középiskolába ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldálon.) Miért vérzőre sebezni már annak a gyermeknek a lelkét is és miért kell idő előtt elfagyasztani bennük a kölcsönös szeretetnek és bizalomnak virágait ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldálon.) Azokkal a kicsinyes eszközökkel, t. képviselőház, melyeket, elismerem, teljes jóindulattal sorolt fel az igen t. minister ur, segiteni nem lehet. Semmikép sem fogadható el azonban az az elvi álláspont, a melyre az igen t. minister ur helyezkedett, a midőn azt mondotta, hogy a liberalizmus szempontjából sem avatkozhatik bele a dolgokba és épen a liberalizmus elvénél fogva nem szüntetheti meg ezeket a középiskolai egyesüléseket. Szmrecsányi György: Nagyon természetes! Kelemen Samu: Majd megmondom, hogy miért nem természetes. Hát, t. képviselőház és Szmrecsányi György t. képviselőtársam, olyan liberalizmus sem Magyarországon, sem sehol a világon nem volt még és azt hiszem, hogy nem is lesz, a mely a kiskorúak egyesülési szabadságát irta volna elő és nem ismerek olyan állami és politikai képzetet, nem ismerek olyan formácziót, a mely gyámhatósági jóváhagyás mellett való egyesüléseket tenne lehetővé. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Ezek után már csak egész röviden kell hogy foglalkozzam az igen t. minister ur felszólalásával. Azt mondotta, hogy mindazok a visszaélések — a melyekre azt hiszem, hogy hiteles adatokat soroltam fel — nem tulaj donithatók másnak, mint a vezetők tapintatlanságának és az egyesületeknek lényegével ezek semmiféle összefüggésben nincsenek. T. képviselőház ! Sohasem az a kérdés, hogy milyen valamely formáczió az elméletben. Mindig az a kérdés, mi annak a gyakorlati kiképződése. És ha azt látja az igen t. minister ur, hogy tényleg történtek tapintatlanságok, akkor szabad lesz őt arra figyelmeztetnem, hogy ezek tudott, közismert tapintatlanságok, mert hivatalos kiadványokban, nyomtatványokban jelennek meg. Vannak tehát ezen tapintatlanságoknak központi vezetői, ezen egyesületek elnökeiben és ha ő ezeket a dolgokat valóban tapintatlanoknak találja, — semmi okom sincs, hogy az ő kijelentéseiben kételkedjem — hinnem kell, hogy megtalálja annak módját is, hogy ezeknek a tapintatlanságoknak fészkét megbolygassa és alaposan kitisztogassa. T. képviselőház ! Mindaz, a mit ezek után a t. minister úrral szemben a polémia során felhozhatnék, voltaképen meddő volna, mert államférfiaknál nem az a lényeg, hogy mi a szó, hanem az, hogy mi a cselekedet. Az ellenzéknek nincs más fegyvere, mint a meggyőződés ereje, nincs más hatalma, mint a szó hatalma és az ellenzék padjairól nem egyszer egy bátor és kellő időben elhangzó szó : cselekedet. Ámde a vezető államférfiunak rendelkezésére áll a hatalom minden eszköze. Ott a legszebb szavak csak szines szappanbuborékok, ha nem áll mögöttük sziklaszilárdan az államférfiúi cselekedet. Minden hiábavaló tehát mindaddig, mig az igen t. minister ur csak többé-kevésbbé sike-