Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

408 179. országos ülés 1911 június 17-én, szombaton. riilt szavakat keres — és elismerem, hogy utolsó beszédében inkább sikerülteket talált; e helyett — keresse és ha keresi, meg is fogja találni a megfelelő államférfiul cselekedetet. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez a hosszú közoktatási vita mégsem volt terméketlen. Abban az átláthatatlannak tetsző éjszakában, itt is ott is kigyúlt egy szerény mécsvilág, majd hatalmas fényszórók tűntek fel, és a kelő nap megszínesítette az ég peremét. Ennek a hatása alatt nem egy hazug jelszónak a takaróját kellett elvetni, nem egy sötétben bujkáló törekvés volt kénytelen napvilágra jönni, és azt a maga igazi mivoltában ismertük meg. És a tompa rezignácziónak abban a csendjében, a mely szinte megülte már a lelkeket, itt-ott eleintén bátortalanul, felhangzott egy-egy szó, majd hatalmas csendülésnek a hangja, mint Hock képviselőtársam beszéde is, fogta meg a lelkeket. Mi más ez, mint az élet, az ébredés, a hajnal. Én hiszem, hogy legközelebb már jönni fog a maga teljes fényében a kelő nap is. És ugy, mint a nap sugarai egyformán ragyognak le minden emberre, ez a felkelő nap is a szeretetnek, a békének és a kölcsönös megértésnek napja lesz ennek a hazának minden jrolgárára. (Helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbáloldalon.) Elnök : Béla Henrik képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Béla Henrik: T. képviselőház! Személyes kérdésben és szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. hogy Kelemen Samu t. képviselő urnak reám vonatkozó megjegyzéseire válaszoljak. Ö szóvá tette egy egészen ártatlan tréfás megjegyzésemet. (Halljuk ! Halljuk I) JllStll Gyula : A mely nagyon Ízléstelen volt! Béla Henrik: Bocsánat, de nem válaszolok a t. képviselő ur közbeszólására, mert olyasmit mondhatnék, a melyet aztán megbánnék. Nekem az Ízlésem tiltja, hogy Justh Gyula t. képviselő úrral szemben olyan fegyverrel éljek, a milyent ő most alkalmazott ellenem. (Helyeslés a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Egészen ártatlan tréfás megjegyzést tettem beszédem keretében, nem is egészen tisztelt Kelemen Samu képviselőtársamra vonatkozólag, mert abba a megjegyzésbe belefoglaltam önmagamat is. Kelemen Samu : Csakhogy azt látni nem lehetett ! (Zaj. Elnök csenget.) Béla Henrik : Bocsánatot kérek, azzal kezdtem a frázist, hogy nem mindnyájan születtünk ihletre. Baross János : Frázis folyik ebben a vitában elég. (Mozgás.) Béla Henrik: Ez annyit jelent, hogy én magamat sem tartom illetékesnek arra, hogy itt Jézus-társaságbeli atyák Írásait és a katholikus hitágazatok tartalmát fejtegessem és magyarázzam. Ezt akartam kifejezésre juttatni és erre használtam egy közkeletű tréfás szólamot, a melynek semmiképen nincsen az a jelentése, a melyet a szótár ad az egyes szavaknak. Nem találóan fordította például le ezt a megjegyzést a kedves papáról a Pester Lloyd, midőn azt irta, hogy lieber Vater, mert a »lieber Vater« brutális és ez tőlem Iá nem telik. Ha ugy fordította volna, hogy »lieber Papa« akkor mindjárt kiszökkent volna ennek a megjegyzésnek pajzán, tréfás színezete. De konstatálom, hogy megjegyzésemnek semmiféle személyes éle, semmiféle bántó czélzata nem volt és ezt privátim is megmondottam Kelemen képviselő urnak. így én ezzel végezhetnék a magam részéről ennek a rossz viezeznek históriájával, ha t. képviselőtársam is megállott volna ennél a határnál. (Halljuk ! Halljuk!) De ő tovább ment, ő támadó élt adott a felszólalásának és quázi leleplezett engem a t. ház színe előtt. Konstatálom azonban, hogy csalódik a t. képviselő ur, ha azt hiszi, hogy gondosan őrzött titkot fedezett fel rólam bárki előtt, hogy engem szükséges volt származásom és életem történetére nézve leleplezni. Ezeket a dolgokat mindenki tudja, a ki engem ismer és ezek a dolgok olvashatók több rendek életrajzban, a melyek lexikonban és egyebütt megjelentek rólam. Leleplezést tehát a képviselő ur nem produkálhatott és igy nem csinált mást, mint egy élességet mondott, a mely különben kitelik a képviselő ur egyéniségétől és rendszerétől, a melyet itt nem egyszer mutatott már be igen rikító formában. Hogy példát is említsek, és hogy egészen röviden mutassam be, hogy milyen más mértékkel mér a t. képviselő ur önönmagának, és milyen mással másnak, erre egy pillanatnyi türelmet és kegyes elnézést kérek a t. háztól. (Halljuk ! Halljuk ! a középen.) Volt egy beszéde a t. képviselő urnak, a melyben a többi közt gróf Andrássy Gyuláról nyilatkozott. (Felkiáltások: Ez nem tartozik ide I) Elnök (csenget): A házszabályok 215. §-a szorosan körülírja azt a teret, a melyen a t. képviselő ur mozoghat, polémiába tehát nem lehet bocsátkozni. (Helyeslés.) Béla Henrik : Elhagyom és csak arra mutatok rá, hogy a képviselő ur, a mikor ő róla van szó, a mimosa pudica szerepét játszsza és a szende szűz érzékenységével lép fel, (Zaj.) a ki nem tűri még az ártatlan tréfát sem, de bizony más irányában igen élesen nyilatkozik meg. Most folytatom, a mi a személyes megtámadásra vonatkozik. Kelemen t. képviselő ur szavaiból az is kitetszik, mintha antiszemitasággal vádolna engem. Ezt a vádat egyszerűen elutasítom magamtól és pedig azért, mert az antiszemitaság, mint felekezeti elfogultság és felekezeti gyűlölség távol áll nemcsak az én emberszeretetemtől, nemcsak gondolkodásomtól és érzésemtől, hanem távol áll az Ízlésemtől is. Én sohasem felejtem el, t, képviselő ur, mivel tartozom annak a fajnak, a melyből lettem, elhalt szüleimnek, a kik életet adtak és annak a vallásnak, a melyben első éveimet és első fiatalságomat töltöttem, és a melyből