Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

4űí Ti)i, országos ütés 1911 június 17-én, szombaton. engedélyt, hogy a t. képviselő ui eltérhessen a tárgytól. (Igen !) A t. ház hozzájárul. Kelemen Samu : A mikor megköszönöm a t. ház engedelmét, méltóztassék megengedni, hogy elsősorban Béla Henrik t. képviselőtársam felszólalásával foglalkozzam. A t. képviselő ur kétségbe vonta jogomat, hogy azokkal a tárgyakkal foglalkozhassam, a melyeket felszólalásomban érintettem. Ez a felfogás egyenes leszármazottja annak a középkori felfogásnak, a mely azok számára, a kik nem tartoztak az uralkodó valláshoz, pontosan megszabta, hogy mily utozákban tartózkodhassanak, mily körzetben lakhatnak, mily ruházatban járhatnak, és mily foglalkozást űzhetnek. Ez az idő, t. képviselőház, t. képviselőtársamnak is szerencséjére, megszűnt, (Derültség.) és mi tudjuk, valljuk, érezzük magunkat annyira magyarokul, hogy e nemzetnek minden búja-baja, öröme, a mi búnk, bánatunk, örömünk, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ütőerének minden lüktetése, a mi vérünk lüktetése is. (Helyeslés.) Ha tehát t. képviselőtársam egy ghetto-korabeli felfogást most a politikai és eszmei világba is át akar ültetni, és e felfogásával meg akarja szabni, hogy a magyar képviselőháznak egy tagja itt mily témákkal foglalkozhassék, akkor nem tudom, minő ozimen teszi ezt. Mint magyar képviselőnek és törvényhozónak ehhez nincs joga, ha pedig mint jóakaratú hitsorsos teszi ezt, akkor bátor vagyok figyelmeztetni, hogy erről a jogczimről ő önként lemondott. Hock János: Te nem jól választottad meg az ajiádat, de ő jól választotta meg a keresztajíját. Kelemen Samu : Ha t. képviselőtársam mégis azt a szemrehányást teszi, még pedig igen gyöngéd formában, hogy nem választottam meg jól a kedves papámat, akkor lehet, hogy ez az ő gondolat- és érzelmi világának megfelel, ámde annyi bizonyos, hogy t. képviselőtársamnak az édesapja a felette . . . Béla Henrik : Nem apja ! Kelemen Samu: Az édes apja (Zaj. Elnök csenget.) a felette tiszteletreméltó Suti Chaim Bernstein. az ő kedves fiát bizonyosan nem választotta meg jól. (Derültség.) Legyen szabad ehhez hozzátennem annyit, (Mozgás.) hogy a czinizmus határait érintő olyan nyilatkozat (Mozgás és derültség.) a legkevésbbé sem illik a t. képviselő uihoz, a ki oly fölényes hangon oktatja ki a t. házat, mint a ki nyilvánvalóan arra pályázik, hogy ő legyen a parlament táncz és illemtanára. Egy hang (a jobboldalon) : Tegnap a katholikusok ették egymást, ma a zsidók eszik egymást. (Zaj.) Keiemen Samu: Röviden végezhetek Rakovszky István t. képviselő ur felszólalásával, ö kegyes, jámbor idézeteket olvasott fel azokból a kézikönyvekből, a melyek a kongregácziók számára Íródtak, Soha kétségbe nem vontam, hogy ily passzusok is foglaltatnak e könyvekben. De, t. ház, ezek azoknak a tényeknek sorozatát a melyeket felhoztam, sem meg nem gyengítik,. sem meg nem döntik. A mi pedig a képviselő urnak személyes kiszólásait illeti, a melyeket ő egy automatikus előléptetési rendszer folytán elmésségenek óhajtana kineveztetni, azt hiszem, akkor cselekszem a leghelyesebben, ha ezekkel nem foglalkozom, és az e ponton felém dobott keztyüt ott hagyom, a hol az egészen méltó helyén van: az útszélen. Polónyi Géza t. képviselőtársamnak felszólalására már valamennyire részletesebben kell kitérnem. Miként azok, kik vagyonukkal nem bántak elég gondosan, utolsó menedékhelyükül Montecarlót keresik föl, ugy azok az államférfiak is, kik közpályájuk politikai tőkéjével nem gazdálkodtak jól, kikerülhetetlen végzetszerüséggel jutnak ahhoz a politikai Montecarlóhoz, hol népszerűségüknek utolsó maradványait az antiszemitizmusnak roulette-asztalára teszik fel. Egy fényesen megindult közpályának ilyen siralmas elhanyatlása nem okozhat örömet sehol, legfölebb az igen t. néppárton. A néppártnak örömét én megértem. Polónyi t. képviselő ur maga volt szives elmondani egyszer egy küldöttség előtt azt a dicséretes dolgot, hogy ő pályáját Budapesten azzal kezdte, hogy maga tisztitotta a csizmáját. Későbben ez a tevékenysége lényegesen meghatványozódott, mert a legkülönbözőbb politikai csizmákat tisztogatta. Egészen természetesnek találom tehát, ha már most a t. néppárt örül azon, hogy Polónyi t. képviselő ur ezen politikai csizmatisztogatásnál ezentúl a hamisitatlan tiszta fekete néjspárti fénymázt fogja használni. (Derültség.) Ámde bátor vagyok figyelmeztetni a t. néppártot, hogy Polónyi képviselő ur még a régi mód szerint vikszol, ő előbb beleköp a subiczkba és csak azután mázol vele. (Nagy derültség.) Polónyi képviselő ur az antiszemitizmusnak ebből a látószögéből azután szemrehányásokat tesz a zsidóságnak, a miért nem mutatkozott hálásnak a reczepczióért. Tény az, t. képviselőház, hogy a múlt század derekán az emberiesség nagy és nemes eszméjétől vezettetve és a nemzetnek jól felfogott érdekétől indittatva ez a nemzet megszüntette a történelmi igazságtalanságokat, széttörte a magyar parasztságnak jobbágybilincseit, és leszakitotta a magyar zsidóság hátáról a sárga foltot. Hock János: Helyes ! Kelemen Samu : De én soha nem hallottam, t. képviselőház, hogy ezért bárki is a magyar parasztság számára külön hálakötelmeket irt volna elő. A magyar paraszt ép ugy, mint ennek az országnak zsidó lakosa részesévé vált a nemzet jogainak, és részesévé lett egyúttal a nemzeti kötelességeknek is. (Helyeslés balfelől.) Ezekhez a kötelességekhez semmi külön kötelmet hozzáadni nem kell, ép ugy, mint a hogy azokból semmit elvenni sem szabad. (Helyeslés balfelől.) Természetes, t. ház, hogy ezért mindnyájunknak szivében kiolthatatlanul él a hálának érzete