Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-165

165. országos ülés 1911 május 26-án, pénteken. 35 elegendők, mert hiszen lia azt akarjuk, hogy képzett, művelt, vallásos, erkölcsös, tudományokban és ismeretekben gazdag és a családi életbe teljesen .bekapcsolódó nőink, anyáink legyenek, akkor nekünk a leányiskolák kérdését abból a szempontból kell javítanunk, hogy megadjuk mindazokat az eszközöket, a melyekkel azután a családi élet melegítő, világító góczpontjává tehetjük a magyar nőt. Arra kérem a t. minister urat, hogy a mikor a polgári iskola reformjával fog foglalkozni, méltóztassék a -leányiskolák kérdését abból a szempontból revízió tárgyává tenni, hogy nemcsak a tanitóképezdék számára készítsék elő a növendékeket, hanem oly iskolák létesüljenek, a melyek azután megadják mindazokat a szükségleteket, eszközöket, módokat, a melyek a magyar társadalom nivellálására azt a magyar nőt a családi életbe visszahelvezhetiük és őt megtarthatjuk. Minél több lesz az így berendezett magyar család, annál jobb lesz a társadalom. Igaz, hogy annál üresebbek lesznek a kávéházak, igaz, hogy az orfeumok is meg fognak üresedni, de azt hiszem, hogy a mennyivel megüresednek a kávéházak és orfeumok, annyival fog gazdagodni a magyar becsületes társadalom. (Mozgás. Elnök csenget.) íme, t. ház, csak egyes oázisokat mutattam be, a melyeket, ha megsokasítunk, és ha ezek az oázisok széltében-hosszában megnőnek, ha az oázisokon elültetett csemeték majdan terebélyes fákká nőnek, akkor, de csak akkor, majdan megpihenhet a fáradt magyar géniusz. Hogy e munkát elérjük, én szivemből kívánom, én hozzájárulok ehhez, és azt hiszem, nincs a magyar törvényhozó testületnek egy tagja sem, a ki e munkához hozzá ne adná segitő kezét. E szempontból is megszavazom a költségvetést. (Hosszas élénk, helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Zlinszky István jegyző: Kelemen Samu! Kelemen Samu : T. ház ! Semmisem mutatja jobban közszellemünk szabadelvüségének hanyatlását, mint az a beszéd, a melyet e tárcza tárgyalásának kezdetén a vallás- és közoktatásügyi minister ur elmondott, és az a diadalmas fogadtatás, melyben az a néppárt oldaláról részesült. Ha visszatekintünk a múltba és összehasonlítjuk ezt a beszédet azokkal a nyilatkozatokkal, melyeket hasonló alkalomkor -az előző kormányok kultuszministerei tettek, akkor lehetetlen, hogy meg ne állapítsuk, hogy ez a beszéd nemcsak elhajlás a szabadelvű irányzattól, hanem egyenest szembehelyezkedés vele. Nem változtat ezen a tényen, sőt megerősíti ezt az a körülmény, hogy gróf Tisza István képviselő ur is immár szükségét látta annak, hogy leoldja a mentőcsónakot és a liberalizmus mentőövét kínálta oda a minister urnak. Ámde az, a mit gróf Tisza István mond és a mit tesz, az az ő beszéde és az az ő cselekedete és nem a niinister uré, és ámbár lehetségesnek tartom, hogy egy egészen individualisztikus jellegű magyarázattal az igen t, minister ur beleszoríthatja a maga beszédét gróf Tisza István eszmemenetébe, azt teljesen kizártnak tartom, — nem gróf Tisza István beszédének kereténél, hanem irányánál és szelleménél fogva — hogy az beleilleszthető lenne az igen t. kultuszminister urnak a beszédébe. Ennek a ministeri beszédnek két érdekessége van. Az egyik, a mi abban a beszédben benne van és a miből nem ártott volna, ha egy és más hiányzik belőle . . . Polónyi Géza : Például a keresztény szó. Kelemen Samu: Azt én fogom megmondani és prokurát az én beszédem előterjesztésére nem adok Polónyi képviselő urnak. (Helyeslések jobbfelől.) A másik érdekessége az, a mi ebből a beszédből hiányzott és a minek szükségszerűen benne kellett volna lennie. A mi a beszéddel való első találkozásnál már szembeötiött és a mi szinte minden külön bemutatkozást feleslegessé tesz, az a körülmény, hogy a beszédnek nem egy kifejezésében régi ismerősökre bukkanunk, mert azok a kifejezések abból a politikai szókincsből vannak merítve, melyet az igen t. néppárt állított össze a maga politikai szótára számára. Huszár Károly (sárvári): Kilenczszáz esztendős keresztény szókincs ! Kelemen Samu : Ékesen szóló bizonysága ez annak a gyöngéd ragaszkodásnak, melylyel az igen t. ministerelnök ur viseltetik Molnár János képviselőtársunk iránt, kiről köztudomású, hogy a minister ur nyilvános pályafutásának kezdetén olyan szerető gonddal teljesítette körülötte a politikai guvernant szerepét. De megható bizonysága ez egyszersmind annak a felette tiszteletreméltó vallásos ragaszkodásnak is, melylyel az igen t. minister ur ezen a ponton is tartja magát az írás szavaihoz : porból lettünk, porrá leszünk. T. képviselőház ! Annak a beszédnek, melyet az igen t. minister ur elmondott és a beszéd kulturprogrammjának öt alaptétele van. Az első voltakép egy egészen magától értetődő dolog, azt hiszem, minden magyar kultuszministernél és minden magyar embernél, és ez a magyar kultúra szupremácziájának biztosítása. A másik a pozitív hittételekre alapított világnézet, harmadik a monarchikus eszmének megerősítése, a negyedik a demokratikus fejlődés és végül a keresztény kultúra. Ha ezeket a programmtételeket csak első pillanatra figyelembe veszszük, lehetetlen, hogy szembeötlő ne legyen, hogy hiszen ez voltakép nem kulturprogramm vagy nem csak kulturprogramm, hanem ennek keretein már túlhaladó általános kormányzati programm. Mert hiszen a monarchikus eszmének megerősítése, a demokratikus fejlődés nem szoros értelemben vett kulturprogramm, hanem általános kormányzati programm. De ha összefoglaljuk most egy programmnak egységébe ezeket a tételeket, akkor azt látjuk, hogy a monarchikus eszméknek megerősítése, helyesebben a monarchia, összekapcsolva a demokratikus fejlődéssel, ráhelyezve és körülvéve a c