Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-178
384 178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. János t. képviselőtársam, valamint Esterházy Mihály gróf t. képviselőtársam határozati javaslatait mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl). A mi Mádi-Kovács. János t. képviselőtársam határozati javaslatát illeti, én legjobban örülnék, ha a tanítók jelenlegi helyzetén gyökeresen javitani módomban állana, de méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy az állami, községi és felekezeti tanítók összes létszáma ma 32.000-et tesz ki. Az állami és felekezeti tanítók fizetésének egyenlő módon való rendezését tehát rövid idő alatt abszolúte nem tudom a legjobb akarat mellett sem keresztülvinni, miért is kérem ennek a határozati javaslatnak is a mellőzését. (Helyeslés jobb felöl). De hogy bebizonyítsam, hogy meleg érdeklődéssel viseltetem a tanítók iránt, elfogadom a Griesswein Sándor t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot, a mely engem arra kivan utasítani, hogy az ősz folyamán ankétet hívjak össze a tanítók státusrendezésének ügyében. Kérem ennélfogva a t. képviselőházat is, hogy ezt a határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A mi Bakó József t. képviselőtársam határozati javaslatát illeti, a melyben arra kivan engem utasíttatni, hogy a protestáns lelkészek évi fizetését emeljem fel, erre nézve kijelentem, hogy teljesen Thaly Ferencz t. képviselőtársam álláspontján állok és tervem legközelebb törvényjavaslatot benyújtani az összes felekezetű papok fizetésének felemelését illetőleg. Bakó képviselő ur határozati javaslatát túlságosan egyoldalúnak tartom és különben sem tudnám azt keresztülvinni, mert három hónap alatt képtelen volnék ezt előkészíteni, már azon számítások szempontjából is, a melyeket eszközölni kell. Kérem tehát a t. képviselőházat, méltóztassék ezt a határozati javaslatot is mellőzni. Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy még néhány általános jellegű és érdekű kérdésre kiterjeszkedjem. (Halljuk! Halljuk!) Tisztelt ház! Nagyon csodálkoztam azon, hogy némely sajtóorgánum agresszivitást látott a bevezető beszédem alkalmával a destruktív irányzattal szemben bejelentett állásfoglalásomban olyanokkal szemben, a kik magukat teljes joggal tarthatják és tartják az államfentartó tényezők egy részének. Sajnálom, hogy ez aztán visszhangot talált némileg, — legalább ugy vettem ki és ha rosszul értettem, méltóztassék nem mondottnak tekinteni — és ez Kelemen Samu t. képviselőtársam beszédéből is kicsillámlott. Kelemen Samu: Nem tartottam szabatosnak ! Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: Engedje meg tehát t. kéjrviselőtársam, hogy az ő beszédével foglalkozzam. O t. i. egy pár állítást tett, a mely mindenesetre félreértésen kell hogy alapuljon. Azt mondotta ugyanis, hogy: »Az, a mit az igen t. minister ur a maga kultusz pro grammjaként elmondott volt, a kultúrának jiozitiv hittételre való alajdtása, lényegében nem más. mint a kultúrának a hitélet dogmáival való összezavarása«. Őszintén megvallva, a midőn hangsúlyoztam azt, hogy kultúránkat a keresztény szellem is lengje át, semmiféle felekezetre, még kevésbbé dogmára nem gondoltam, hanem igenis egy világnézletre, még pedig ugyanarra voltam tekintettel, a melyet báró Eötvös József a »A XIX. század uralkodó eszmé«-ről irt művében ugy fejez ki: keresztény polgárosodás. Ugyanebben a művében báró Eötvös József azt írja, hogy az egész czivilizáczió keresztény, hogy czivilizácziónk három elemből alakul ki, az első közöttük a kereszténységnek az eszméje. Korunk uralkodó eszméi egészen a keresztény polgárosodás tulajdonai és hogy a keresztény czivilizácziónak nem hanyatlása, hanem teljesedése áll előttünk. Én, t. ház, egészen ebben az értelemben, ebben a szellemben beszéltem (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl) és én csak arra az alapra gondoltam, a melyen Szent István óta Magyarország kifejlődött, kialakult, nagygyá és hatalmassá lett. (Élénk helyeslés és taj>s jobbfelöl.) Nem hiszem, hogy a t. képviselő ur bármennyire haladó gondolkozású legyen is, ezt az alajjot el akarná vetni a nélkül, hogy egy más alapot hozna helyére. Azt mondja a t. kéjwiselő ur: »A kultuszminister ur e pontra egy sajátságos ismérvét állította fel a destruktív törekvéseknek és ezeknek azt az ismérvét adta. hogy ő megengedi az eszmék szabad harczát, a mig az az államnak jól felfogott érdekében van. Méltóztassék ezzel szembeállítani gróf Csáky Albinnak azt a beszédét, a melyet az imént felolvastam és a mely csak abban az esetben tartja ezt a harczot korlátozhatónak, ha az állam létérdekével jön összeütközésbe*. En ezt nem igy fejeztem ki, hanem azt mondtam : »megengedem az eszmék szabad harczát, mig az állam fejlődésének és haladásának jól felfogott érdekében van. Ha egyszer a fejlődés és haladás megakasztatik, problematikussá van téve a létkérdés is«. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez tehát intenczió szempontjából teljesen azonos azzal, a mit gróf Csáky Albin mondott és ón kérem a t. házat, hogy ezt konstatálni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő ur azt mondja, »hogy az igen t. kultuszminister urnak egy igen sajátságos kijelentésével is találkozunk, a mikor súlyosan és élesen elitéli a kritikának azt a fajtáját, a mely bonczol a nélkül, hogy annak helyébe, a mit szétbonczolt, valami pozitivet is tudna alkotni. Ez önmagában véve alig más, mint a tudományos kutatás szabadságának elkobzása.« (Halljuk ! Halljuk Q T. ház! En sohasem tagadtam a kritikának jogát, mert ha a kritika jogát tagadtam
