Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

á?6 178. országos ülés PJli június 16-án, pénteken. kezeti felfogás, a felekezeties gondolkodás és érzés ott, a kova való, a felekezeti, esetleg a társadalmi élet körében. Holló Lajos: Oda sem való! Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter: ... azonban ne hurczoltassék ide a fórum elé, a parlamentbe, mert az alkalmas arra, hogy elválaszsza egymástól a legjobbakat; már pedig nem azt kell keresnünk, a mi elválaszt, hanem azt. a mi egyesit, (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) és a ki azt teszi, meggyőződésem szerint bűnt követ el hazájával és nemzetével szemben. (Helyeslés.) Előre is bocsánatot kérek, ha itt a vitában elmondott minden megjegyzésre és gondolatra nem válaszolhatok. Kijelenthetem azonban, hogy mindazt, a mi itt elmondatott, akár ellenzéki oldalról jött légyen, akár a kormánypárt oldaláról, mindenesetre konszideráczió és alapos megfontolás tárgyává fogom tenni. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Szász Károly, Lukács György, Tüdős János és Preszly Elemér t. képviselőtársaim a tanítóképzés államosításának szükségességét hangsúlyozták. Magam részéről azt mondom, hogy nincsen tetszetősebb és én előttem szimpatikusabb gondolat, mint épen a tanítóképzés államosításának gondolata. (Helyeslés jobbról és a szélsőbalon.) Azonban félő az, hogy ennek megvalósítása által esetleg a jelenlegi viszonyok között több kárt okozhatnának, mint a mennyi hasznot szereznénk. Holló Lajos: Ezzel nem! Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: Mert hazánkban, a hol a felekezeti és nemzetiségi széttagoltság oly nagy, annyi gyuanyag van állandóan felhalmozva, hogy az a saját feszerejénél fogva is lángot vet. Nálunk mindenkinek, a ki a kormány gyeplőjét kezében tartja, arra kell gondolnia, hogy nem szabad egyesegyedül érzelmi politikát csinálni, hanem minden cselekedeténél azt kell kérdeznie, hogy az államnak rezonja elsősorban mit parancsol. És itt azt is méltóztassék tekintetbe venni, hogy évszázados, sőt évezredes nagy és becses tradicziókhoz kellene hozzányúlni, ha e kérdést megbolygatni akarjuk. Ebben az országban, a melyben mindig büszkeséggel hivatkoznak a lelkiismeret szabadságára, — és joggal hivatkozunk reája — mindaddig, a mig itt a népiskoláztatás legnagyobb része a felekezetek kezében lesz, a felekezeteket nézetem szerint természetes joguktól megfosztani nem volna helyes. Holló Lajos: Csakis ettől kell megfosztani. Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister : Midőn a tanárképzés reformjával méltóztattak itt foglalkozni, akkor nem lehetett ezt a kérdést teljesen ebben az értelmében megoldani. Mert méltóztatnak tudni, hogy példának okáért a Szent Benedek-rend a középiskoláihoz szükséges tanárait most is Pannonhalmán, saját tanárképzőintézetében neveli. Én azonban mégis hozzá akarok nyúlni ehhez a kérdéshez, még pedig olyformán, hogy a képzést a képesítéstől el akarom választani, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) ugy, a hogy Preszly Elemér t. képviselő ur igen helyesen kifejtette. En ezt a kérdést akkép óhajtom megoldani, hogy a tanitóképzőintézetekben osztályvizsgát és osztály képesítő vizsgát tett jelöltek egy állami tanitóképesitő-vizsgálóbizottság előtt tegyenek vizsgálatot (Helyeslés a jobboldalon.) és e vizsgálat sikeres eredményétől tétessék függővé képesítésük. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen*.) Ezáltal el volna választva a képesítés a ké}> zéstől; tradicziókat, érzelmeket sem bolygatnánk, és az állam fenhatósága is kifejezésre jutna. (Helyeslés a jobboldalon.) En abban a törvényjavaslatban, melyet a tanítóképzésről és képesítésről előkészítettem, ezt a gondolatot ebben a formában óhajtom keresztülvinni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Lévay Mihály, Béla Henrik, gróf Esterházy Mihály, Szász Károly t. képviselő urak a tanfelügyelet reformját ajánlották nekem, különféle szempontból. En is már régebben foglalkozom a tanfelügyelet reformjának fontos kérdésével, még pedig azért, mert azt tartom, hogy a tanfelügyelők most tul vannak terhelve, rendkívül sok adminisztratív és rendkívül sok pedagógiai teendőjük van, a miért különösen az iskolalátogatásokat kénytelenek elhanyagolni, a mi nagy hiba. Épp ezért a dolgon ugy óhajtanék segíteni, hogy a tanfelügyelőkkel szerves kapcsolatban álló más szervekkel intéztetem az iskolák látogatásának nagyfontosságú ügyét és itt megkeresném a módját annak, hogy miként lehetne Béla Henrik t. képviselőtársamnak igen egészséges és igen modern gondolatát megvalósítani, t. i. azt, hogy magát a nagyközönséget is belevonjuk ebbe a munkába. (Helyeslés a jobboldalon.) Törekvésem a tanfelügyelőket illetőleg odairányul, hogy a tanfelügyelői kar mentől kiválóbb legyen, (Helyeslés jobbról.) hogy csak elsőrangú kvalifikáczióju emberek lehessenek tanfelügyelők, hogy így necsak rendkívül fontos és felelősségteljes munkájukat láthassák el jól, hanem hogy bizonyos exponált helyeken, nemzetiségi vidékeken vezető társadalmi pozicziót töltsenek be. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Bogdán Zsivko t. képviselő ur a polgári fiúiskolák reformjáról szólott, és erről Bikády képviselőtársam is említést tett. Méltóztassék megengedni, hogy egy pár szóval erre a kérdésre kitérjek. (Halljuk! Halljuk!) A polgári fiúiskolák reformját indokolja az a körülmény, hogy mig az 1868 : XXXVIII. törvényczikk 68. §-a a polgári fiúiskolát hat osztályúnak dekrctálta, addig az idők folyamán két osztálya megszűnt, s most csak négy osztály az, a mely fennáll. Az ötödik és a hatodik osztály tulaj donképen elnéptelenedett, mert a társministeriumok elvonták a polgári iskola hatodik osztályának elvégzéséhez kötött jogokat: a községi jegyzői állást, a gazdasági iskolába való felvételt, a gyógyszerészeti pályára való jogosítást, minek folytán a hat