Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

178. országos ülés 1911 június l6-án, pénteken. 375 törekvéseikben, irányaikban, ugy egyúttal internaczionálisak a módban is, hogy hogyan és miképen működjenek. Mindenütt, széles e világon a katholikus egyház támadásával kezdették, és a trónok felforgatásával végezték munkájukat. Itt is, Magyarországon is bizonyára ugyanaz a czélzatuk van és ugyanoly módon kezdik is működésüket, t. i. hajszát indítottak arra nézve, hogy ki kell küszöbölni a vallásoktatást az iskolákból, laiczizálni kell az iskolákat, el kell venni, el kell kobozni az anyaszentegyháznak birtokait. Miért? Azért, hogy megbénítván, vagy leütvén lábáról a katholikus egyházat, úgyszólván kardcsapás nélkül foglalhassák el a többi teret és valósithassák meg az ő ádáz kívánalmaikat. Hiába tagadják a szabadkőmivesek és szabadgondolkozók ezeket a tendeneziákat, mert hiszen páholyaikban, népgyüléseiken elmondott beszédeik ; röpirataikban és egyéb nyomtatványaikban hirdetett elveik, de maga a történelem is reáczáfol az ő tagadásukra. Mivel Magyarországon most még nem tartják olyannak a társadalmat, hogy az bevenné a hitoktatás kiküszöbölését az iskolákból, más dolgot csinálnak: nekitámadtak a Máriakongregáczióknak, hogy a Mária-kongregácziók kiküszöbölésével — ha ezt elérték — bebizonyítsák azt, hogy Magyarországon nem szent és sérthetetlen a vallás a középiskolákban. Mert ha a Máriakongregácziókat eltörlik, ugyanazon joggal azt is megtilthatja akármelyik minister, hogy az Olvasó Boldogasszony-Társulatba, vagy a Szent SzívTársulatba, vagy más ilyen pietisztikus társulatokba be ne lépjen a katholikus ifjú, mert hiszen a Mária-kongregácziók is épen olyan pietisztikus, épen olyan magántársulatok, mint amazok. Abban a perczben, midőn akadna kultuszminister, a ki a Mária-kongregácziókat elűzné a középiskolákból, (Zaj.) zsilipet nyitna meg, a melyen beözönlenének a szabadkőmives és szabadon gondolkozó irányok és tendencziák sistergő hullámai (Derültség jóbbjelől.) és elsősorban elsöpörnék az iskolából a hitoktatást. Ifj. Erdély Sándor: Dehogy ! Molnár János: Hát miért kívánják? Ifj. Erdély Sándor: Nem is kívánjuk. Molnár János : Azután jönne a többi földi jó, melylyel a forradalmak szitása, a fejedelmek elűzése, s trónok felforgatása alakjában boldogítják a világot. (Zaj. Elnök csenget.) Hédervári Lehel : Arra ki gondol? Zboray Miklós : A páholyok ! Törökország ! Molnár János : Hát Francziaországban, Portugáliában, Törökországban! Kik csinálták ezt? önök dicsekednek a páholyokban, hogy önöké az érdem . . . Kelemen Samu : Hát baj, hogy a despotizmus letöretett és alkotmányos élet állott be Törökországban ? Molnár János : . . . mert a szabadgondolkodásnak és a szabadkőmivességnek is olyan a gondolkozásszabadsága szellemi és lelki téren, mint a milyen a szervezett munkások munkásszabadsága az anyagi téren, a kik nemcsak véresre verik, de le is ütik azt a nem szervezett munkást, a ki munkába mer állni akkor, mikor ők kimondták a sztrájkot. Mivel mi mindezt igen jól tudjuk és tudjuk főleg azt, hogy ha sikerülne a Mária-társulatokat kiküszöbölniök az iskolából, ez csak nyitánya volna a szabadkőmivesek és szabadgondolkozók ádáz törekvéseinek : épen ezért mindjárt akkor, mikor legelőször támadták ők meg itt a Mária-kongregácziókat. mi azonnal felemeltük szavunkat azok megvédésére, és figyelmeztetjük a t. szabadkőmíveseket és szabadgondolkozókat, hogy a jövőben is mindig résen leszünk, és figyelemmel fogjuk kisérni tanaikat, elveiket, irányaikat, törekvéseiket, fortélyaikat és fogásaikat, és be fogjuk azokat mutatni itt is, de a kellő világításban, mert meg vagyunk győződve, hogy a ki azokat a dolgokat a kellő világításban ismeri meg, el is fordul tőlük. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A zárszó joga megilleti még Giesswein képviselő urat. Giesswein Sándor: Nem kívánok szólni. Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. képviselőház ! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kíván szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt előadnám a vita folyamán elhangzott beszédekre reflexióimat, sajnálatomat akarom kifejezni a felett, hogy ezt a vitát, melynek bevezetéseképen mondott beszédemben minden felekezeti gondolatot és allúziót gondosan eliminálni és kikerülni igyekeztem (Igaz 1 Ugy van! jóbbjelől.) mégis úgyszólván elejétől fogva végig a felekezeti gondolat és felekezeti érzés dominálta. Ezt én felette sajnálom, nemcsak mint képviselő, hanem ugy is mint minister ; és ezt nemcsak most mondom, hanem mondtam már régibb idő óta. mert én semmitől sem féltem jobban kulturális haladásunkat és fejlődésünket, mint a felekezeti gondolatnak és felekezeti érzéseknek a nyilvános életbe és a fórumra való hurczolásától. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl és a szélsőbaloldalon.) Legyen azért meggyőződve a t. képviselőház arról, hogy én épen ugy a ministeriális adminisztrácziónak minden mozzanatában, mint mindenütt, hol egyáltalában befolyásom van és lesz, a felekezetieskedés gondolatának és érzésének feltámadását minden tőlem telhető eszközzel meg akarom akadályozni, (Élénk helyeslés jóbbjelől.) mert őszintén megvallva, a felekezeti szellemtől épen a vallásos szellemet féltem, (Igaz ! Ugy van ! Élénk tetszés jobbfelől.) már pedig a vallásos szellemnek a kultiválását, gondozását tűztem ki egyik feladatom gyanánt. (Helyeslés.) Maradjon a fele-