Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

374 178. országos ülés 19ÍÍ június 16-án, pénteken. és bekerített városok nélkül, de papok és vallás nélkül nem talált, ugy nem lesz idő soha, mig a világ világ lesz, a mikor az embereknek nem lesz vallási szükségletük. A vallási érzelem oly mélyen van belegyökerezve az emberek szivébe, hogy azt kiirtani nem lehet, annál kevésbbé lehet mással helyettesiteni, akármilyen ideával vagy intézménynyel. Mert ba el lehet is nyomni egy időre a vallást, de kitépni azt a szivekből nem lehet, annál kevésbbé lehet bármi más dologgal helyettesíteni, mert a vallás örök, kiirthatatlan' és pótolhatatlan. Mi e destruktív irány ellen szólalunk fel, ezt a destruktív irányt ostorozzuk és ennek akarunk gátat vetni itt és mindenütt széles e világon. Most, t. ház, még egy képviselő úrral, még egy beszéddel foglalkozom és ez t. Várady Zsigmond képviselő uré, a kinek szintén csak néhány megjegyzésem lesz. T. Várady képviselő úrtól irigylem, azt a »királyi művészetet*, melyet ő itt múltkor produkált. Mi olyan naivak vagyunk, t. ház, hogy mi nem ugyan titkos, mert nekünk nincsenek titkos összejöveteleink, hanem zártkörű összejöveteleinkben, aztán a fórumon, a népgyűléseken, a parlamentben és mindenütt teljesen egyformán beszélünk. A t. képviselő ur azonban az ő »királyi művészete* folytán itt csupa kedvesség, nyájasság, olyan, mint egy bájos menyasszony, (Élénk derültség.) de a jDáholyokban ott már mérges napaasszony. (Élénk derültség.) Itt a t. képviselő ur csupa kedvesség, csupa előzékenység. Tessék csak meghallgatni, ezt mondja : »Nem támadást akarunk mi intézni a vallás, az egyház, vagy akár a kongregácziók ellen*; a ]3Úholyban pedig ezeket mondja : (Felkiáltások : Halljuk csuk!) »az összes felekezeti tanintézetek államosítását, teljes tandíjmentességet és a vallásoktatásnak a családi körbe való utalását kérjük«. Azután ezt mondja : »A főiskolákon a római és egyházjognak mint kötelező tantárgyaknak kiküszöbölését kívánjuk.» Azután kívánja nagy szerénj^en a jezsuita rend kitiltását, a dominikánusok feltétlen kitiltását és a megmaradó szerzetes rendeknek Rómától való teljes függeflenitését. Azután sürgeti »a főrendiháznak felsőházzá szervezését, ugy hogy a felekezetek képviselői abban helyet ne foglalhassanak*, és »a papi állásoknak a képviselői, valamint a politikai lap vagy folyóirat szerkesztői állással összeférhetetlenné tétel ét«. Egy hang (jobbfelől) : Ebben van valami! Molnár János : . . . továbbá büntetés terhével való eltiltását annak, hogy a pap szószékről vagy más nyilvános helyen politikát érintő beszédet mondhasson.« Azután azt mondja : »a tanítással és betegápolással nem foglalkozó szerzetes-rendek felosztását és a vagyonnak felekezeti különbség nélkül kulturális és jótékony czélra fordítását kívánjuk, és végül, a mint azt múltkor Polónyi Géza is felolvasta egy kiadványból, azt mondja : !>nem is jó hazafi Id nem antiklerikális.« Ifj. Erdély Sándor: Igaz! Molnár János : Legyen nyugodt t. képviselő ur, hiszen tudom, hogy egy páholyban dolgoznak ! Ifj. Erdélyi Sándor: Ha nem is egyben, de egyformán gondolkozunk! (Zaj. Elnök csenget.) Molnár János : Azt is mondta t. Várady képviselő ur, hogy szeretné, ha nem esnék több szó a Mária-társulatokról e házban. Hát én nem csak honorálom e kérését, hanem igazán — s ezt ne méltóztassék kérem tréfának venni — komolyan, szivem, lelkem mélyéből köszönöm neki azt a beszédet, a melyet a múltkor mondott. Meg is fejtem, miért. Lássa a képviselő ur, mikor én a Mária-kongregácziókat védelmembe vettem, nem mertem azt megtenni, a mit a képviselő ur megtett. Én a Mária-kongregáczióknak alapszabályaiból, melyek a képét tükrözik vissza a Máriatársulatoknak, csak egypár, valami három-négy pontot olvastam fel s nem többet, mert azt hittem, majd unottá leszek és nem szívesen fogja a t. ház a többletet fogadni. A t. képviselő ur pedig valósággal kipányvázta azokat az alapszabályokat, idézte azoknak legpregnánsabb pontjait, szóval egész világosan és terjedelmesen ideállította az országgyűlés elé és ez által azt eredményezte, hogy ha a t. képviselő ur beszédét valaki elolvassa és még hozzá figyelembe veszi azt, hogy azt egy ellenfél állította össze, meg vagyok róla győződve, hogy nem arra a következtetésre fog jutni, a mire a t. képviselő ur jutott azokból az alapszabályokból, hanem belátja azt, a mit mi hirdetünk, hogy azok a Máriakongregácziók nem ifjuságrontók, hanem testet és- lelket igazán nemesítő, kiváló társulatok, a melyeket minden embernek mindenütt és minden körülmények között pártolnia kell. Ezért vagyok hálás t. képviselőtársamnak. Midőn azonban tőle elbúcsúzom, engedjék meg, hogy a szabadkőmívesektől és szabadgondolkodóktól még ne búcsúzzam el általában, hanem pár szóval megemlékezzem róluk. A szabadkőniívesek, a szabadgondolkozók és hasonszőrű társaik, az encziklopédisták, az ő elveikkel és hirdetett tanaikkal, megcsinálták a nagy franczia forradalmat, kezdvén a katholikus papoknak és végezvén a királynak és királynénak porbahullott fejével. Ujabban is, ugyancsak a grandé nation hazájában, a szabadkőművesek és szabadgondolkodók azok, a kik elrabolták a templomokat a katholikusoktól . . . Várady Zsigmond: Bertalan-éj is volt! Molnár János: Az ifjutörökök mozgalmát és forradalmát, saját bevallásuk szerint is — hisz dicsekednek vele — szintén a szabadkőmívesek és szabadgondolkodók inszczenálták. Ugyancsak dicsekednek vele, hogy a mai portugál eseményeknek is tulaj donképen ők az értelmi szerzői. Spanyolországban is ők keverik a kártyákat és csinálják azokat az áldatlan állapotokat, a melyek ott mindig és mindig jobban előtérbe lépnek. Szóval mindig és mindenütt egyformán működnek, mert a szabadkőmívesek és szabadgondolkozók, a mint mternaczionálisak elveikben,