Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

370 178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. megedzi erejét és érvényre emeli igazságát. (Helyeslés jóbbfelől.) A kormányzat kötelessége, — a mint bevezető beszédemben mondottam — megőrizni a lelkek békéjét, szabadságát. (Helyeslés a jobboldalon.) A lelkek szabadsága adja meg a küzdelem szabadságát és a lelkek békéje szabja meg azon határokat, a melyek között ennek a küzdelemnek lefolynia kell. (Helyeslés jóbbfelől.) Nem félek a küzdelemtől, de hagyjuk ezt a maga medrében ; ne vonjuk ki onnan a politikai küzdőtérre és ne használjuk fel politikai czélokra. (Helyeslés jóbbfelől.) Mivel tudom, hogy a kormány teljes objektivitással és szigorú következetességgel teljesiteni fogja kötelességét, meg fogja óvni a lelkek békéjét és a lelkek szabadságát, ajánlom ismételten elfogadásra a költségvetést és a vele együtt tárgyalásra kitűzött jelentéseket. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jóbbfelől.) Elnök : A házszabályok értelmében a 10 vagy ennél több képviselő ur által aláirt határozati javaslatok benyújtóit a zárszó joga illeti meg. E szerint négy képviselő urat ületi meg a zárszó. Ezek között az első gróf Esterházy Mihály ! (Nincs itt!) Utána következik Molnár János képviselő ur. Molnár János: T. képviselőház! Mielőtt felszólalásom tulaj donképeni tárgyára áttérnék, vagyis gróf Tisza István, Kelemen Samu, gróf Andrássy Gyula és Várady Zsigmond országos képviselő urak beszédeire reflektálnék, okvetlenül eleget keU tennem előttem szóló Polónyi képviselő iir kívánságának, hogy megismertessék a házzal az a határozati javaslat, a mely a Hock János t. képviselő ur által emiitett katholikus népgyűlésen hozatott. E népgyűlést a katholikus népszövetség szervezte. Jól tudtuk előre, hogy az antiszemitizmus vádját fogják reánk zúdítani, de hát ezt már megszoktuk és épen erre nemreflektálva, tartottuk meg azt a gyűlést, a melyen a patronátusi jogról volt szó és arról, hogy azt az ország fővárosa, Budapest, ugy gyakorolja, hogy a katholikus plébánosok választásába a nem katholikusok is beleavatkoznak, reájok azok is szavaznak. Benedek János : Nem szavaznak ! Én legalább nem szavazok. Molnár János: Legalább eddig szavazni szabadságukban állott. Ennek kapcsán Polónyi t. képviselő ur előterjesztésére a gyűlés szórói-szóra a következő határozati javaslatot fogadta el (Olvassa) : >>Határozza el a népgyűlés, hogy : 1. tiszteletteljes kérelemmel fordul a nem római katholikus vallású összes fővárosi bizottsági tagokhoz, hogy a saját kezdeményezésükből meghozandó közgyűlési határozattal, tegyék lehetővé az áldatlan gyakorlattal felmerült ezen sérelmek megnyugtató orvoslását, ez által fokozzák a felekezetek közötti békének biztositékait és gyarapítsák a római katholikus polgárokra háruló hálás tiszteletnek alapjait.« Polónyi Géza: No hát! Kelemen Samu : De mit mond az indokolás % Polónyi Géza : Olvassa el! Kelemen Samu: Elég volt egyszer! Polónyi Géza: Azt elhiszem, hogy az ördögnek a tömjénfüst sohsem izlik. Molnár János: A második és harmadik pont — ez már nem a dologra tartozik — odairányult, hogy határozza el a közgyűlés, hogy az autonómiát szorgalmazni fogja és végül, hogy a bíboros herozegprimáshoz fog fordulni, hogy t. i. azt, a mit elhatározott, hogy a főváros bizottsági tagjai közül csak a katholikusok válaszszanak, szorgalmazza. Most pedig, mielőtt áttérnék beszédem tárgyára, két kérést intézek nagyon röviden a t. minister úrhoz. Az egyik, a mi csak kántorainkat illeti. Méltóztatnak tudni, hogy vannak olyan egyéneink, a kik csak kántorok és nem kántortanítók is, tehát olyanok, hogy azokat nem lehet és nem szabad megválasztani, hacsak nincs tanítói oklevelük is és pedig azért, mert hivatásuk az, hogy egyrészt végezzék a karnagyi, a kántori teendőket, de egyúttal az éneket is tanítsák a mi iskoláinkban és ha annak szüksége fennforog, tanítóinkat is helyettesítsék. Ezek a csak kántorok teljesen státuson kivül vannak. Azt kérem tehát a minister úrtól, hogy azon kántorok, a kik tanítói oklevéllel birnak, és az elemi iskolákban bármi czimen tanítanak, ugyanazon jogokban és előnyökben részesüljenek, mint a többi tanítók, illetve kántortanítók, s rajok nézve a fizetésrendezés, a korpótlék és nyugdíjügy az illető törvényczikk értelmében hajtassék végre. Ezt vagyok bátor csak a kántorokra kérni a t. minister úrtól. Második kérésem ismétlése a múltkori kérésemnek, hogy t. i. igyekezzék minél előbb katholikus tanítóinkat egy nívóra és egy kategóriába helyezni az állami tanítókkal, mind a korpótlékot, mind a fizetéskiegészitést, mind a nyugdijt ületőleg egyképen, de ugy, hogy beavatkozást ne kívánjon iskolánk autonóm jogaiba, a mint ez pl. történik Hollandiában is, a hol az állam minden vallásnak iskoláit támogatja, de minden beavatkozás nélkül, az illető iskolák autonómiájába. Még Várady Zsigmond t. képviselő urnak kell valamit felelnem. A képviselő ur nagyon előzékeny és annak a dicsőségét, hogy kettőnk közül ki hozta ide a Mária-kongregácziók ügyét, mindenáron nekem akarja átengedni. En már hozzá vagyok szokva az ilyen vádaskodásokhoz, mert hiszen vádként méltóztatott ezt előhozni. A mikor az elkeresztelési rendeletet kiadták vagy húsz esztendővel ezelőtt és én hitem és meggyőződésem szerint annak nem engedelmeskedtem, mert nem engedelmeskedhettem, és a mikor ezen elkeresztelési rendeletet visszavonták, de oly módon gyógyították a betegséget, mint az az orvos, a ki levágja betegének a fejét,