Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-165

ÍÚ5. országos ülés 19Í1 május 26-án, péntekéi). äi fiskálisokat; a technikai tudományokat egyedül az úgynevezett budapesti József ipariskola szolgálta. íme, ez volt közoktatásügyünk 1868-ig. T. uraim és képviselőtársaim ! A kik végigélték ezt az időt, az ötvenes és hatvanas évek iskoláztatását, azok tudják csak megérteni azt, a mit én érzek, ha visszagondolok ezekre az időkre, a mikor 1861-ben ez a sötét kárpit kissé megnyílt és szabad volt felvenni a magyar ruhát, a sarkantyút meg a magyar nemzeti kokárdát és mikor szabadon kezdtük énekelni, hogy: megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt. Azután következik 1862, *a maga pátensével, a mikor még ezekbe a szerzetesek által vezetett középtanodákba bevonultak a német Schulmeisterek; de jó szerencse, hogy legalább a magyar nyelvre akadt egykét magyar tanár, a ki ébren tartotta, élesztette bennünk a hazafiság tüzét. így jutunk el 1868-hoz, ahhoz az időhöz, mikor a nagyemlékű báró Eötvös József lánglelke, európai látóköre, hazafias lelkesedése és mindent átölelő humanizmusa megalkotja az 1868-iki törvényt a kötelező népoktatásról, és azt az iskolát, melyet a társadalom oltalma alá helyez, mely kapcsolatul szolgál a szülői ház és az iskola közt, a nemzet közkincsévé teszi. Ehhez a munkához csatlakozik utóbb Trefort Ágoston, majd Csáky Albin, folytatják Wlassics, Berzeviczy, és miután a Berzeviczy utódjában, gróf Apponyi Albertben ministerünk méltányolta már az ő kiváló érdemeit, nekem nincs ehhez semmi hozzáadni valóm, de nincs elvenni valóm sem belőle. Mi inkább csak arra vagyunk kiváncsiak, vájjon mostani ministerünk be tud-e kapcsolódni és tényleg be tudott-e kapcsolódni abba a kiváló sorozatba. Mert a mi kultuszministeri székünkben igazán nemcsak nemzetünk büszkeségei, de Európa előtt is tekintélylyel és nagy sulylyal biró férfiak ültek és vezették a magyar kultúra ügyét. (Igaz ! Ugy van!) Már beszédem elején készséggel, az igazságnak kényszerítő erejével hajtottam meg zászlómat mostani kultuszministerünk előtt, és bizom abban, hogy nemcsak a mi, hanem az egész törvényhozótestület támogatása mellett fogja azt a nagy munkát, melyet magára vállalt, Isten segítségével végre is hajtani. (Helyeslés jobbról.) T, képviselőház! Most egy igen fontos és napirenden levő kérdéshez akarok hozzászólni, t. i. be akarom állítani azt a kérdést, hogy Magyarországon hogyan keletkezett tulaj donképen a nemzetiségi kérdés és teszen ezt a kultúra, az iskola szempontjából. (Halljuk!) Nálunk négy csoportban szokták, nyelvi és fajbeli elhelyezkedésük szerint, a nemzetiségeket megkülönböztetni; északon a tótokat, a királyhágóntúli részeken a szászokat, a Duna és Tisza szöge között a nagy magyar Alföldön a németséget, melyet köznyelven svábságnak szoktak nevezni és a dunántúli németséget, a mely részint egyes tömegekben, részint egyes városokban van elhelyezkedve. Az oláhok az Alföld egy részében . . . Kozma Andor: Románok! Mártonffy Márton : ... majd az oláh és a román közötti különbségre is rá fogok térni, ha egy kis türelemmel lesz t, képviselőtársam. Mondom, az Alföld egy részében és Erdélyben elhelyezkedő — mondjuk — románságot. Sajátságos, hogy a naczionalizmus eszméje nálunk Magyarországon alig 25—30 éves. Egészen ugy van, hogy a naczionalizmus, abból a szempontból beállítva, a mint ma uralni akarja a helyzetet, tulaj donképen csak 25—30 éves múlttal bir. Én látom keletkezését és meg fogom magyarázni fejlődését. Én helyesnek, okosnak, bölcsnek, megengedhetőnek és szükségesnek tartom, hogy nemzeti törekvések szempontjából, államalkotó és államfentartó szempontból egyesüljenek nemzetek, ha lehet; csakúgy szükség lehet arra is, hogy vehemensebbül is megnyilatkozzanak. Am a nemzetiségi kérdésnek olyan naczionalisztikus elhajlását, mint a minőt tapasztalunk ma Magyarországon, állami szempontból, az egységesség, a magyar állam, a magyar korona szempontjából veszélyesnek és üldözendőnek tartom. (Helyeslés.) A mi a tót kérdést illeti, a tótok elhelyezkednek Abauj-Torna, Zemplén, Sáros és Szepesmegyében. Nem szeretném, ha az itt felsorolt vármegyék jó tótságát kapcsolatba akarná valaki hozni a Liptón túliakkal, vagy ugyanazt a képet akarná megrajzolni róluk, mint azt, a melyet mikor elhagyjuk Szepes vármegyét és átmegyünk Liptóba, azokról a tótokról, azoknak a törekvéseiről megrajzolni lehetne. Az a zempléni, az a sárosmegyei, szepesi tót még ma is érzi a Rákócziak, Bocskayak és Bethlenek örökségét, ma is tiszteletre készti őket ezeknek a szabadsághősöknek velük szemben éreztetett jósága és kegyelme és a sárosi, szepesi, zempléni tót paraszt még ma is tisztelettel néz a földesúr galambduczos házára és ma is szeretettel ragaszkodik hozzá, mert benne jóakaró atyját, barátját szereti és becsüli. Kozma Andor: A liptói is! Nlártonffy Márton : Nem hiányzik más ebből a tót népből, mint a munkára való alkalom. Mert a mikor a bányaipar megszűnt a Felvidéken, mikor erdőink jóformán elpusztultak, ez a szegény tót nép nem tud elegendő munkateret találni. A másik az iskolák hiánya. Munkaalkalmat, munkateret ennek a népnek, sok és jó iskolát: és ezt a darab földet nem kell félteni a naczionalizmus túlhajtásaitól. (Ugy van ! ügy van!) Most átmegyünk a Szkícsákok, a Jurigák, a Fajnorok, a Hurbánok, a Jehlicskák földjére; Liptó megyén át, Rózsahegy, Liptószentmiklós . . . Kozma Andor: Az nem! Mártonffy Márton : ... Alsókubin, Turóczszentmárton, Bazin, Modor: ezek a boszorkánykonyhák, a melyekben kotyvasztják a nemzetiségi kérdést, megmételyezik a népet. Kik ? Egyes fiskálisok, a kik épen ebből élnek jól, a bankok,