Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-177

ITl. országos ülés 19Í1 június Ú-én, szerdán. 351 megdöbbenve vett értesülést a jóhiszemű közönség arról, hogy a virilista intézmény által, a melyet ő kifogásolt, csakugyan a törzsfőnökök uralkodnak ; ezt én beismerem ; ebben teljesen igazsága van. De itt is tévedett, mert a keresztény virilisták száma nem 70, hanem 87. De volt idő, mikor a közgyűlést teljesen a Sasok vezették, a kiknek vezére pedig Polónyi képviselő ur volt és abban az időben is, nagyon csekély különbséggel, ugyanígy álltak az arányok és a virilista választás is ép ugy történt a fővárosban. Nem értem, miért nem változtatta meg ezt a sérelmes helyzetet akkor a mindenható sasoknak erős vezére ? Ugy látszik, igaza van Hamletnek, hogy nincsen a világon sem jó, sem rossz, csak a felfogás teszi azzá. Magyarra lefordítva ez annyit jelent: jó a zsidó, a mig rám szavaz és támogat, de ha ellenem dolgozik, akkor már kitört Budapesten a keresztényüldözés. (Derültség a jobboldalon.) Én magam sem venném rossz né vei), sőt nagyon szívesen látnám, ha mentül több keresztény volna abban a közgyűlésben. Hiszen az ember nem tudja önmagától elkülöníteni az ő érzéseit, belenevelt előítéleteit, kiirtani azt a közösséget, a mely engem minden téren azzal a kereszténynyel összekapcsol, még a vallási egységben is. De ha én nem bánnám, méltóztassék elhinni, megbánná a főváros katholikus egyházának anyagi érdeke. Már akkor közbeszóltam Polónyi Géza képviselő urnak, hogy bőkezűbb kegyurat a fővárosnál széles e világon nem találhatunk. Ettől az elzsidósodott közgyűléstől tanulhatnának a katholikus főurak, sőt a katholikus főpapok is, hogy hogyan kell a patronátus kötelességeit az egyház iránt mindenkor teljesíteni. (Általános helyeslés.) Sohasem történt, hogy jogosult egyházi érdekek a fővárosnál elutasittattak volna. Az uj templomok felépítésére a főváros csak két évtized óta milliókon felül menő összegeket fordított; a monumentális erzsébetvárosi templomot, azután az én szép kőbányai templomomat a főváros most az ujabb időben építette fel; ellátja a főváros e mellett a plébánosok személyi és dologi kiadásait, az egyházak szervezetét, az alsó és felső, mondjuk, polgári iskolai népoktatásnál a hitoktatást, óriási teherrel; hiszen a zárszámadások szerint 75,695.000 koronát fordított hét év alatt a főváros közoktatási czélokra; évenként átlag 10,800.000 korona van előirányozva, az idén pedig ] 5,200.000 korona. És azokban a bizottságokban, a melyek a főváros kulturális, humanitárius ügyeit intézik, mindenütt nagy többségben vannak a keresztények. Nemcsak a főváros minden plébánosa tagja a közgyűlésnek, hanem tudjuk, hogy 30 tag közül pl. a közoktatásügyi bizottságban 12 a zsidó. Azt hiszem tehát, nem szabad hasból merített adatok felsorolásával a szenvedélyeket felszítani, mert azokat felszítani könnyű, csakhogy lelkiismeret kell hozzá, de könnyű. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) T. ház ! Végre is az intelligens osztály feladata Magyarországon a nagy tömeg lelki világának nemesítése, nemzeti érzésének kifejlesztése és nem az alacsonyabb ösztönök és szenvedélyek felpiszkálása. (Élénk helyeslés.) Én az április 7-iki beszédet tehát olyan ballon d'essainek tekintettem, a mely után bekövetkezett a legújabb nagy népgyűlés, a melyet zárt népgyűlés alakjában tartottak meg a Vigadóban, szintén Polónyi Géza t. képviselőtársamnak lord-protektorsága alatt. Itt kezdették meg tulajdonképen a ma már lavinává nőtt felekezeti mérkőzéseket és a jelszó nagyon tetszetős, nagyon helyes. Azt mondotta: a zsidók kiszorítása a főváros kegyúri jogának gyakorlásából — ez a czél. Azt hiszem, t. ház, hogy ha a katholikus egyház ezt a czélt komolyan akarja elérni, nincsen szükség antiszemita mozgalmakat rendezni és gyülölségeket szítani, mert azt hiszem, hogy a zsidók maguk nagyon szívesen ki fognak vonulni a plébános-választások elől, (Ugy van! jobb felől) mihelyt ezt a kérdést a közgyűlésen, mint illetékes helyen felvetik, megvitatják. A mint ismerem mai gondolkozásukat, ezt a czélt elérhetjük békés utón és nem a szenvedélyek felszitásával. Mert akkor a czél csak ürügygyé lesz, hogy zavart idézzenek elő és a zavarosban más politikai érdekeket halászhassanak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és balfelől.) Ismerem a főváros papválasztásait; magam is azok közé tartozom, tessék meghinni, a legtöbb zsidó nem él szavazati jogával; a ki pedig rendesen gyakorolja, az többnyire contre coeur teszi a pályázó papok kérelmére és sürgetésére- (Ugy van I jobbról.) és addig nem nyugosznak, a mig a szavát nem veszik az illetőnek, hogy a választásnál becses támogatásával meg fogja tisztelni. Hát azt hiszem, nem kerülne a közgyűlésnek nagy fáradságába, hogy a zsidóság a plébánosok választásától tartózkodjék, és higyjék meg, sok zaklatásnak venné elejét a zsidó bizottsági tag és azt hiszem, az köszönné meg ezt legeslegelőször, (ügy van! jobbról.) Nekem még a legintranzigensebb zsidó is azt mondta: Kérem, én személyemre nézve szívesen lemondok a jog gyakorlásáról, de nekem ezt a jogot, mint patrónusnak, mint együttes patrónusnak, maga az egyházjog megengedi; hát miért legyek én katholikusabb a pápánál ? És azt mondja : Ha a prezentálás jogát attól a testülettől, a melynek tagja vagyok, megvonják, nem vethetik-e fel azt a kérdést, fizesse mindenki a maga egyházi terhét és adóját, mert az még sem járja, hogy rajtam, mint zsidón bevasalják a kulturális és egyházi terheket és azonkívül még egy külön teherrel is, a közadóztatásban hozzájáruljak, és a mikor a terheket viselem, ezt teljesíthetem, de a mikor a jogokat akarom gyakorolni, akkor azt egyszerűen elveszik tőlem. És tulaj donképen nem lehet közömbös arra a zsidóra nézve sem, a ki a kegyúri terhek viseléséhez is hozzájárult, hogy egyetlen jogát, a sze-