Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-177

348 177. országos ülés 191 letes munkával iparkodom a parlamenti tárgyalások szinvonalat emelni. (Elénk helyeslés.) Mi még a szónoki viták hevében is bandázszsal dolgozunk, és néhány tussal fejezzük be sokszor a mérkőzést. Eakovszky István t. képviselő ur is az ő magánmeggyőződésével, a privát érintkezésben, sokkal kellemesebb, a mikor a folyosón szoktunk beszélgetni, mint itt, a mikor néha politikai pártállásból kifolyólag beszélünk, (ügy van! Derültség.) Rakovszky István: Ezt nem is hittem ! Ráth Endre: Igaz ! Hock János : Mert, t. ház, tulajdonképen ugy van a dolog, hogy mi, a mint lennie is kell, többnyire mosolyogva fogunk kezet a viták után és megyünk a büffébe ebédelni, de a mikor a viták méreganyaga a pártlapok retortáin keresztül oda a vidékre kikerül, az már ott konczentrált méreg. Az a jóhiszemű közönség, a mi mosolygásunkat már fogcsikorgatással értelmezi és azokat a szónoki floskulusokat, a melyek egy-egy élesebb antiszemita megjegyzést akarnak világgá röpiteni, ott künn már furkosbotokká faragják, s a Weiszek és a Kohnok fejét beverik velük. (Igaz ! ügy van ! jóbbfelol. Zajos derültség.) Természetes, hogy a vidék mindig utánozni is törekszik a törvényozását, és igy erkölcsi járványként terjed mindenhol a vidéken a vallási intoleranczia. Ma már a törvényhatóságok termeiben, falusi birólakásokban, kaszinókban, sőt a legközönségesebb kovácsműhelyekben is terjed a felekezeti szortírozás, vele a nemzeti dezorganizáczió. (Igaz! Ugy van! jóbbfelol.) Pár hét óta számtalan esetről van, sajnos, tudomásom és épen tegnap is, hogy az ország második városában igazán véletlenül fordultam meg s ott néztem a politikai küzdelmeket, láttam, hogy milyen tendencziózus irányban vannak kiélesitve az ellentétek, hogy mossa el a politikai meggyőződést a vallási álláspontok különbözősége, és milyen torz világításban jelenik meg az egész ország előtt az ottani küzdelemnek a lefolyása is. Látszik, t. ház, hogy a közönség nyugtalan, mint a nyúzott ember ; ha érinti az ember bárhol az ujjával, felszisszen vele, mindenütt fáj, mert kiélési tették a törvényhozásban öntudatosan és rendszeresen a leghatározottabb vallási ellentéteket. (Igaz ! Ugy van! jóbbfelol.) Molnár János: Dehogy! Hock János.' Méltóztassék meghinni, mint a megbolygatott méhraj a köpüben, ugy zug és mozog az egész ország, mig csak irány nincs adva. Rakovszky István: Az is meglesz! Hock János: Ilyen nézetek után természetesen minket egy világ választ el egymástól. Én az én vallási meggyőződésem alapján, a kölcsönös békés szeretet kulturális erejével iparkodom embertársaim altruisztikus szempontjait szolgálni, a képviselő ur pedig ugyanezen álláspontból hirdeti a gyűlöletet és a harczot. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelol.) Ez a különös, hogy ugyanabból a virágjunius 14-én, szerdán. ból a méh mézet- szi, a pók pedig mérget gyűjt magának. (Derültség jóbbfelol.) T. képviselőház! Minden egység bomladozik, és rövid idő múlva olyanok lesznek az állapotok a mi közéletünkben is, mint — sajnos — odaát Ausztriában, hol úgyszólván annyi pártárnyalattá bomlott fel a törvényhozás, mint a hány képviselője van a parlamentnek. Tudjuk, hogy a főlirányok a szocziálpolitikai irányok, nemzetiségi irányok, vallási szervezkedések, de már ezek is külön-külön részekre szakadnak. A két szocziális párt szemben áll egymással, a nemzetiségi zászló alatt pedig külön tömörülnek a cseh, lengyel, szlovén, ruthén, olasz és horvát csoportok, a vallási csoportokban pedig ott látjuk az olasz, a szlovén, a cseh klerikálist. . . Rosenberg Gyula: A czionistákat! Hock János : ... sőt ezeknek következményekép Galicziából már a czionistákat is! Rakovszky István ." Azoknak szabad ! Hock János : Nem, kérem, igy én nem engedem értelmezni a beszédemet. (Helyeslés.) Mert jóhiszemüleg, azt hiszem, igy nem is értelmezhető, (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelol.) mert én nem foglalok álláspontot sem egyik felekezetnek hibája mellett, sem a másiknak túlzásai mellett. Én a juste milieu álláspontján állva, tisztán az evangéliomi szeretet alapján gyakorlom a megítélést embertársaim összessége felett. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) T. ház! Valóságos tohuva-bohu van odaát és még nagy a különbség, nagy a különbözet abban a tekintetben, hogy még a politikai kezelés módszerére is megoszolnak ott a pártok, az egyik antiszemita, a másik, ismétlem, liberális, agrárius, konzervatív, szóval, minden irányzat, ugy hogy az a parlament, a mely a múlt országgülésen 28 árnyalatból állót, ma már, tudjuk, 35 árnyalatból fog állani. Ausztria ezt a luxust megengedheti magának. Ausztria állami életét, állami függetlenségét, gazdasági és kulturális fejlődését az ő dinasztiája nem veszélyezteti, sőt, legyünk őszinték, egyenesen a mi rovásunkra fejleszti. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A mi viszonyaink között azonban ilyen nemzeti széttagolás, a parlamentnek szétporladása, méltóztassék meghinni, egyértelmű volna a nemzeti jogok küzdelmének feladásával. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Csak a közelmúltban tapasztalhattuk, mikor még egységben tudtunk összeolvadni, mikor még összekovácsolni tudtuk a nemzeti erőt, hogy erőszakkal gázolt rajtunk keresztül az a politikai túlsúly. Hátha még részekre tördelve, egymással szemben állunk! Vallási viszálykodás, osztályellentétek, faji torzsalkodás: mindig ezek voltak azok az ékek, melyeket a nemzet testébe akartak beleverni, hogy a nemzeti egységet szétrepeszszék és egyszerűen felaprózzák ; (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) darabokra tépték és egyik csoporttal mindig megbénították a másikat, hogy igy egy erőteljesebb