Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-177
177. országos ülés Ml 1 nemzeti mozgalomnak még a gerinczét is megtörjék. (Ugy van f Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy Zrínyi Miklósnak, annak a bős magyar költőnek szavával éljek: régi praktikája ez a czopfos németnek. (Derültség és tetszés.) Valahányszor Magyarország szabadságát leigázni akarták, addig, mig a nemzeti eszme ki nem fejlett és a nemzetiségi csoportokat nem tudták felizgatni, vallási, felekezeti szempontok beledobásával bontották részekre az országot, s mig a szivekben felgyújtották a türelmetlenségnek lángját, azalatt vagyonainkból, jogainkból egyszerűen kifosztogattak bennünket. Szabadsághőseinket vitték vérpadra, kincseinket vitték Bécsbe. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itthon pedig évszázados gyűlölködéssé fajult a lelkeknek nemesítésére és megtisztitására szolgáló vallási élet. Az oltáron kialudt a hitbuzgóságnak az eszményi tüze, mert inkább az eretnekség mételyének az irtogatására forditották kölcsönösen erejüket. Mikor azután ez az irtózatos testvérharcz koldussá és elnyomottá tette a magyart, a kölcsönös gyűlölet nemcsak a közéletet, de még a családi életet is megmérgezte és csak ekkor kezdtek mindig kijózanodni a nemzet nagyjai és vezérei, egymásután bélyegezték meg azután a lelkiismeret ellen elkövetett erőszakoskodásokat, a melyek sohasem voltak apostoli fegyverek, mert a krisztusi szellem a lelkeket felemelni, a gyengéket, a hibásokat megjavítani akarja. Azért üdvintézmény, és nem a lelkek eltiprására és gyűlöletére szolgáló bíróság. (Igaz ! Ugy van! Élénk tetszés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Nemcsak az emelkedett szellemű Zrínyi mutatott már erre a veszedelemre, a mely megbontotta a nemzetet. Nádasdy is, a Id évtizedeken át úgyszólván réme volt a protestánsoknak, később maga belátta, hogy a religióbeli kérdéseket a pokolbeli ördög gyújtotta fel a magyarok között, és ha ezzel czélt ér a német, elvész az ország és elvész a vallás is. (ügy van ! Ugy van !) A hires pataki gyűlésen Pósaházy, a Iá bizony nem volt valami türelmes protestáns, szintén belátta a vallási harczokban rejlő nagy nemzeti veszedelmeket, és óva intett, hogy ne temessük el a vad gyűlöletben magyar hazánkat. De versenyzett velük ugyanebben a korban, a mely a nemzeti megpróbáltatásnak nagyon keserű korszaka volt, a nagytekintélyű esztergomi primás. Lippay is, a ki lángoló buzgalommal szolgálta egyházának érdekeit, de vallásos érzése sohasem tudta egy pillanatra sem elnyomni benne a magyar embert, és mikor látta azt a rettentő pusztítást, a melyet a rabló német csapatok az eretnekség irtogatása czimén itt elárvult hazánkon véghez vittek, megsiratta II. Eákóczi Györgyöt, az eretneket, a kiben Magyarország szabadságküzdelmeinek egyik erős és biztos oszlopa törött össze. T. ház ! Történelmünknek összes tapasztalatai intenek és figyelmeztetnek bennünket, hogy erőinket ne aprózzuk fel, hanem politikai szabadságunk és függetlenségünk kivivására, mint magyar június 14-én, szerdán. 3á9 emberek, együttesen fordítsuk, f Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen csak a legközelebbi múltban láthattuk, az egyházpolitikai törvények időszakában, hogy az országot, annak nyugalmát hogyan sikerült ezekkel az erős vallási tendencziákkal és irányzatokkal megbontani, és mint a bomlott kéve, csakugyan szabad zsákmányává lett az ország akkor az aulikus politikának. Még jóformán be sem hegedtek ezek a sebek, és ma már uj zászlóbontással akarjuk elcsendesedett kedélyeket megmérgező izgalmat újra feltámasztani. Az ily túlzó kitörések, a melyek rendesen a sötétebb mélységekből, rétegekből törnek elő, mert nem az értelemnek, a világosságnak, a szenvedélynek gyümölcsei, ezek nálunk mindig felpiszkálták az általános tömegszenvedélyeket és rendesen a nemzeti ügy rovására. (Ugy van! Ugy van !) Ha itt például két képviselő véletlenül összeveszett és azok közül az egyik, mondjuk, a rendezetlen valláshoz tartozott, (Derültség.) a másik pedig a rendezett valláshoz tartozott, az; bizonyos, hogy ha az egyik képviselő pl. valahogy ütött a másikon, akkor nemcsak itt ebben a házban, de a sajtóban is felhangzott a vészkiáltás : itt az antiszemitizmus ; mert az egyének sérelmeit törekedtek általánosítani. És ez hibás felfogás. Ha pedig véletlenül az a zsidó képviselő valakit kiemelt az ő politikai pozicziójából, akkor rögtön felhangzott ismét a vészkiáltás, hogy : kérem, talpra, üldözött és elnyomott katholikusok ! (Derültség.) Ennek a viszálynak pedig rendesen ki iszsza meg a levét % Mi mindnyájan, a kik egymással tulaj donképen ott künn a vidéken békében akarunk élni és a szeretet törvénye alapján altruisztikus feladatokat akarunk teljesíteni. Az ország zöme — tessék meghinni — sem a czivakodó újságírók, sem a marakodó képviselők kedvéért nem akarja felgyújtani a vallási békének és a társadalmi együttműködésnek szentélyét. (Élénk helyeslés és tetszés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Azért pl., hogy Vázsonyi ur gyűlöli Polónyi urat, vagy hogy Polónyi ur esetleg gyülöH épen olyan fokú indulattal Vázsonyi urat, (Derültség.) ezért nem kell kitörni egy uj keresztes hadjáratnak. (Hosszantartó zajos tetszés, derültség és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Intézzék el maguk között ezt az ügyet; (Élénk helyeslés.) ez az ő magánügyük és sem a krisztiánizmusnak, sem a judaizmusnak semmi köze nincsen hozzá. (Ugy van ! Ugy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Hogyan jut hozzá pl. az a, mondjuk zsidó vallású, de becsületes, szorgalmas kecskeméti iparos vagy kereskedő, hogy azért, mivel itt két képviselő a házban esetleg gyűlölködik, Kecskeméten az ő fejét verjék be érte ? (Élénk derültség és tetszés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Tessék elhinni, még a legnagyobb robbantó anyaghoz is gyakran csak egy-egy szikra kell. És ha keresem, hogy mi volt az oka, a vallási egyetértés, a társadalmi béke felrobbantásának, méltóztassék meghinni, hogy az nagyon kicsinyes okokra vezethető vissza, (ügy van I)
