Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-177
177. országos ülés 1911 véderő — valljuk meg — inkább csak névlegesen tartoznak a parlamentáris tárgyalások ügykörébe, (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) sőt ma már nemcsak a belügyi kérdésekben kell kötött marsrutával dolgoznunk, hanem még közoktatásügyi kérdésekben is megbénítja a mi mozgásszabadságunkat az előzetes vagy utólagos vétó. Csak egy dologra utalok, t. liáz. Elég, ha rámutatok az egyetemi tanárrá megválasztott gróf Apponyi Albertnek megerősítésére, a mely, ugy látszik, függőben tartatik, mert még a kormány tulajdonképen maga sem tudja, hogy vájjon elég érett-e kultúráikig Apponyi az egyetemi ifjúság vezetésére. (Derültség a haloldalon.) Ha pedig e tekintetben nem lehet közöttünk véleményeltérés, ennek a késedelemnek nem lehet más oka, csak politikai rezon, csak politikai ok, a melyet pedig a kultúrából ilyen nagy kérdésben csakugyan ki kellene küszöbölni. De talán mégis a közoktatásügyi kormányzat hol legkevésbbé vagyunk megkötve; és a helyett, hogy teljes erővel rávetnénk magunkat kulturális problémák megvilágítására, az egyetlen szabad területre, a hol talán még hasznosan munkálkodhatnánk, a közoktatásügyi vitát, sajnos, egyszerűen belefojtottuk a vallási villongások mocsarába. A magyar törvényhozás tekintélye — bocsásson meg Posgay Miklós t. képviselőtársam — de az ő beszédje nyomán egy olyan alacsonyabb tartományi zsinat színvonalára sülyedt alá (Általános derültség), a hol a magyarok magyar emberekkel szemben nem az alkotmányjoggal állanak a kezükben, hogy közoktatásügyi, kulturális vagy a nemzeti szabadságot érintő kérdések felett lelkesedéssel vitatkozzanak, hanem egyszerűen egy ilyen hitvédelmi disputácziót rendeznek s hitük megvallását a parlament nyilvánosságában végzik el. Mi itt a viták hevében nem az alkotmányjogot láttuk magyar emberek kezében, hanem vagy a tridenti dekrétumot, vagy a Sulchan Aruchot, vagy a heidelbergi kátét, vagy a szabadkőműves kátét. Mindenről folyt itt szó, t. képviselőház. (Felkiáltások: Igaz! ügy van! Zaj.) Ezeket az okmányokat vagdostuk egymás fejéhez a külföld nagy mulatságára, nagy testvéri szeretettel. (Felkiáltások : Igaz ! ügy van !) Rosenberg Gyula: Az utolsó betűig igaza van ! És Eakovszky nevet hátul ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hock János: Mi ezen az alapon egymást sohasem fogjuk megérteni. Mert míg a politika folyton alkalmazkodik az exigencziákhoz s annak fejlesztése csakugyan minden uj nemzedék munkaerejére van bizva, addig a dogmák változhatatlanok, intranzigensek, kiegyenlithetlenek, s ha ezek állanak szemben egymással, ott sem megértésnek — a kölcsönös megértést értem — sem paczifikácziónak helye nem lehet. De ez nem is lehet a parlamentarizmusnak feladata ; vannak más intézményeink, a hol mi az apologetikus vitákat folytassuk és hitbeli megjunius 14-én, szerdán. 347 győződésünket nyíltan, a tömeg lelki életének emelésére is kifejthessük. Mert szerintem a kultuszvitának mindig hasonlítania kellene Bartoldi hatalmas méretű szobrához, mely ott a Hudson-öbölben csillogó fejével, magasra emelt kezében a fáklyával hirdeti, hogy -: Statue of Liberty s mikor látja az újvilág polgára, büszkén mutat rá, hogy • Kberty enlightning the world : a szabadság bevilágítja a világot. Hátha a mi kultúránk nem ragyoghat is bele az egész világ szemébe, de ezt a kicsiny hazát, nekünk erkölcsi tartalmában és kultúrájában fenn kell tartanunk, de csak ugy tudjuk vele szemben kötelességeinket teljesíteni, ha a lelkeket összeforrasztó kultúrának melegségével iparkodunk kiküszöbölni az egyéni ellentéteket, a kicsinyes vallási meghasonlásokat. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a ház minden oldalán.) T. ház! Sajnosán tapasztalhattuk, hogy e vitában inkább kanóczokat gyújtogattunk és világosság helyett bizonyos sötét gyűlölködésnek az átka szakadt az országra, (ügy van !) Még csak ez hiányzott : a társadalmi ellentétek felkeltése, az osztályellentétek szembeállitása, és a nemzeti egység széttagolása felekezeti csoportosulásra ! (Igaz ! ügy van !) Ha ezt a száz sebtől vérző országot még lelkiválságok elé is állitjuk, akkor nem a csatatéren, erkölcsi téren következik ránk a második Mohács, a melyből a nemzetnek nem lesz feltámadása. (Igaz ! ügy van !) Nem látjuk-e már is azt a rohamos pusztítást, a melyet a parlamentáris viták a vidéken künn szülnek ? (Igaz! ügy van !) Az a kő, a melyet a tárgyalások alkalmával itt beledobtunk, fodraival mindinkább végiggyűrűzik az országban és mindinkább nagyobb és nagyobb gyűrűket von hullámaiba. Ez a kő pedig a kölcsönös felekezeti türelmetlenség köve volt. Sötét madár, vihart jósol a krisztusi béke helyett, kegyetlen harczot, a melyben a megváltó szeretet helyébe a fanatizmus és a gyűlölködő tudatlanság lép. (Igaz ! Ugy van !) Nagy baj mind a kettő, mert mindkettő a haladás isteni törvényét bénitja meg, mivel az igazi haladás sohasem lehet egyoldalú és főként nem lehet türelmetlen. (Igaz ! ügy van !) Csak az az igazság szárnaazhatik az égből, az a világosság jön onnan, a mely békét hirdet a földön a jóakaratú embereknek. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) T. ház ! Hogyha a vallási vitatkozások arra rendelt testületekben történnek, a hol a dogmatikus élet fejlesztése is egy tudományág, vagy ha az itt a házban, mondjuk, néha felvetődik, — hiszen itt értelmes, intelligens, kritikára képes törvényhozók ülnek, és mi, a kik közvetlenül észlelhetjük a viták tendencziáit is, más szemmel nézzük az itt kiejtett szavakat, mint ott kin a vidéken, mi meg tudjuk Ítélni, hogy mennyi tulaj dónkéj^en a szavakban a pártszenvedély, mennyi néha a szónoki póz . . . Rakovszky István : Különösen az ! Hock János: . . . meg tudjuk Ítélni, mennyi a párttaktika, és mennyi a meggyőződés. (Mozgás.) Igaz, szónoki póz ! Igenis, mert én a magyar parlament tekintélyét tartom annyira, hogy becsü44*
