Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-177

346 177. országos ülés 19. múlását, de a magunkét nem hagyjuk. Mert mi történne egy olyan emberrel, vagy mondjuk egy olyan képviselőtársunkkal, a ki talán egy zsidó hitközségnek az elnöke, ha megtámadnák nyilvános ülésen vagy a nyilvánosság piaczán, pellengére állítva őt azért, hogy ő egy zsidó hitközségnek az elnöke ? Vájjon megtenné az a zsidó hitközségi elnök, hogy leköszönjön állásáról ? Ez mutatja, hogy katholikus ember nem mindég katholikus, a mikor magát annak mondja, mert Szegeden történt, hogy egy idegen vallású megtámad . . . (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Kérem, a t. képviselő ur kétszer használt olyan kifejezést, a melyet észrevétel nélkül nem hagyhatok. Lehet, hogy csak lapsus linguae volt, de észrevételt kell rá tennem. (Halljuk ! Halljuk !) A képviselő ur azt mondta, hogy idegen vallásúak támadják a katholikus vallást. . . Posgay Miklós: Tévedtem, más vallásúak ! Elnök: Itt idegen vallás nincs ; itt bevett vallásfelekezetek vannak, a melyeket idegennek mondani nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Posgay Miklós : Tévedtem. Nem idegen vallású, hanem egy más vallásfelekezethez tartozik. Elég az hozzá, hogy egy más vallásfelekezethez tartozó egyén megtámad egy más vallásfelekezetbeüt, hogy miért elnök ő ott a katholikus körben és az van olyan gyáva, hogy ott hagyja a katholikus kört, leköszön állásáról azért, mert megtámadták. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől: Rendre ! Halljuk az elnököt !) Elnök: A képviselő ur a házon kivül álló tiszteletreméltó egyénre vonatkozólag a »gyáva« kifejezést használta. Ezért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasitani. (Helyeslés.) Posgay Miklós: Szívesen fogadom az elnök ur rendreutasitását, de ugyanakkor méltóztassék elővenni a naplókat; a mikor ugyanígy báró Barkóczyt tisztelték meg itt elégszer, pedig sohasem volt jelen a képviselőházban . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől: Rendre !) Elnök : Csendet kérek. Az elnöki rendreutasitás ellen felszólalni nem lehet. Én a most emiitett báró Barkóczyra vonatkozó, őt személyében sértő kifejezést nem hallottam e házban ; ha hallottam volna, a rendreutasitás akkor sem maradt volna el. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Posgay Miklós: Sokkal nagyobb sértéseket mondtak. Én csak kritizáltam. (Zaj.) De ezen áttérek. Csak azt akartam megmondani, hogy vannak még katholikusok és türelmesek is ezek a katholikusok, de igenis más vallásfelekezetben emberek ne igyekezzenek a türelmes katholikus vallást arra kényszeríteni, hogy harczba lépjen velük szembe. (Helyeslések balfélől.) En a költségvetést nem fogadom el. Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző': Hock János! Hook János : T. képviselőház ! Ha egy nyugateurópai ember a magyar társadalom kulturális érettségének a szinvonalat a jelenlegi kultusztárgyalás1 június H-én, szerdán. ból akarná megállapítani, nagyon siralmas képet festhetne le rólunk a külföldön, mert ez a vita inkább terjedelmében nagy, de tartalmilag, valljuk meg, bizony sivár és eszmeszegény. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hock János : A haldokló Herbert utolsó szavaiban azt mondotta: »Sugalljatok nekem egy eszmét, a mely íelüdit«. Magyarország is uj eszmék után szomjazik, de azok az eszmék, a melyek itt felvetődtek, aligha fogják az országot felüdíteni. Pedig az országnak joga van követelőleg tekinteni parlamentjére, mert hisz mégis a törvényhozás a nemzeti organizmusnak szive, innen kellene kiindulni minden egészséges áramlatnak, a mely a közszellemefc uj eszmékkel táplálja, felfrissíti és iránydtja uj szellemi és erkölcsi mozgalmakban. (Igaz ! Ugy van !) Mert a törvényhozásnak, szerintem, nemcsak kötelessége, hogy az ellenőrzést gyakorolja és törvényeket alkosson, hanem van ennél még egy fontosabb feladata, kötelessége és kulturális czélja is : a nemzet nevelése. (Igaz ! Ugy van! balfélől.) A haladástól elválaszthataltan reformmozgalmaknak tulaj doképen a parlamentáris viták tüzében kellene eldobniok salakjukat, hogy azután azok az eszmék gyümölcsöző, termékeny erővel és ne kártékony pusztítással hassanak vissza a társadalom békéjére és az általános nemzeti, kultúrai, fejlődésre. Ezért, t. ház, az egészséges parlamentarizmus mindig a legintenzívebb kulturhatárok üditő forrása, a nemzeti közművelődésnek, hogy ugy mondjuk, nyilvános iskolája. Innen kellene kisugárzani az elméket felvilágosító, a sziveket átmelegítő nagy nemzeti érzéseknek és nagy humanista gondolatoknak, mert tulaj donképen ez a két dolog egymástól elválaszthatatlan. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A nemzeti czélok és faji erőtényezők kifejlesztése sohasem zárja ki még az egyetemes emberi eszmények felkarolását sem. (Igaz ! ügy van / a szélsőbaloldalon.) Értelmünknél és műveltségünknél fogva lehetünk mi a világ polgárai a nélkül, hogy szivünkből a faji és a nyelvi közösség kötelékeit kürtanók, vagy annak kapcsait csak meg is lazitanók. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A hazaszeretet legmagasztosabb érzésével csak ugy megfér az általános testvériségnek krisztusi gondolata, mint a hogy a nemzeti függetlenség és szabadság eszméje nem zárja ki az egyetemes lefegyverzésnek, az örök békének ideálját sem, a mely végül mégis csak az emberi haladásnak végczéija. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mindezeket a kérdéseket pedig, t. ház, hol vitathatnánk meg illetékesebben, mint épen itt, a kultusztárcza tárgyalásánál, a mely vitát ily értelemben kellene termékenynyé és gyümölcsözővé tenni nemzetünk számára. A mi állami önállóságunk, t. ház, amúgy is nagyon szűk határok között mozog. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbal-oldalon.) Nekünk külpolitikai kérdésekbe alig van beleszólásunk. Vámügy, pénzügy, V