Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-177

177. országos ülés 1911 június Ih-én, szerdán. 345 rendet alapjában kívánják felforgatni. »A nincs Isten, nem kell haza« féle istenkáromlás mind gyakrabban hangzik el, terjed a hitetlenség, a kozmopolitizmus, a nemzetköziség, mely pedig halálos ellensége, megölője a nemzeti iránynak, a nemzeti eszmének! Ne felejtsük el, hogy nemcsak külellenség tehet tönkre egy országot, hanem benső gyengeség, belső bajok, belső rothadás is. (Igaz I Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezért az ilyen kérdésnél is nem szabad egyedül csak a pénzre tekinteni. És én azt hiszem, hogy ha van pénzünk Dreadnoughtra, keh pénzünknek lenni ilyen czélokra is, mert elégedetlen, nyomorgó papság és tanitói kar, elégedetlen, szocziálista forrongásra hajlandó tömeget is jelent. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) S ma, midőn a középosztály már vagyomlag mindjobban pusztul, (Zaj. Elnök csenget.) és a hol elsősorban a lelkészre hárul a feladat, hogy a község népét irányítsa, hogy visszatartsa a kivándorlástól is, — énszerintem, és nagyon örülök annak, hogy a kultuszminister ur programmbeszédében ennek szintén kifejezést adott, sürgősen kell rendezni a párbér és az ezzel összefüggő szolgáltatások kérdését is az úrbéri megváltás mintájára, mert ezek a kérdések örökös viszályt teremtenek, éket vernek a lelkész és népe között. De elsősorban a megélhetésök érdekében feltétlenül szükséges a kongrua rendezése. Hiszen az 1898 : XIV. t.-cz. óta, a mely az 1600 koronás alapfizetést megállapította, több mint 13 év múlt el, és ma oly nagy a drágaság, hogy intelligens embernek ebből az összegből megélni lehetetlen. Miből tarthassa fenn magát, családját, miből ruházhassa, nevelhesse a gyermekeit és miből tegyen eleget azonfelül társadalmi helyzetéből folyó kötelezettségeinek ? Mindezt 1600 K-ból teljesíteni lehetetlen. Énszerintem ezt a kérdést meg kellett volna oldani az idei költségvetés keretében. Ha tudott a kormány és a törvényhozás a horvátoknak 3,750.000 K-val többet juttatni az ő közigazgatási, belügyi szükségleteik fedezésére, akkor talán mégis elsősorban a magyar állanihoz hű, annak konszolidálását előmozdító tényezőket kellett volna kielégíteni, nem pedig a magyar államtól elszakadni törekvő, a magyargyűlölő elemeket. (Ugy van! balfelől.) Feltétlenül szanálni kell ezt a kérdést a jövő évi költségvetés keretében.Bakó József t. képviselőtársam határozati javaslatot nyújtott be e tárgyban, amelyben a kormányt arra akarja utasíttatni, hogy három hónap alatt törvényhozásilag rendezze ezt a kérdést. Nem tudom, ez lehetséges-e, a magam részéről pártolom, de a mennyiben nem volna lehetséges, ugy arra kérném a t. kormányt, hogy ezt a kérdést a jövő 1912. évi költségvetés keretében feltétlenül rendezze és hogy itt a törvényhozás színe előtt méltóztatnék e tekintetben az illetékes tényezőket kielégítő nyilatkozatot tenni. A költségvetést tisztán politikai okokból nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki következik ? KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. vm. KÖTET. Hammersberg László jegyző: Posgay Miklós! Posgay Miklós; Nem akartam a t. ház türelmét igénybe venni, mert tudom, hogy nehéz volna azt a nagy pártot meggyőzni arról, hogy a minister ur költségvetése kibővítésre szorul és hogy a pénzt adják meg neki, hogy abból azután a tanítókon és a papokon, a mint Thaly Ferencz t. barátom kifejtette, segíteni lehessen. De nekem más czélok adják a számba a szót. Ugyanis itt heteken keresztül vita folyt, a mely mindenre kiterjedt, csak tulaj donképen a kultusztárcára nem. Itt előjött a vallási versengés, itt idegen vallásbéliek egy nagy vallásfelekezetet, a mely az országban túlnyomó, lekicsinyelnek, legyaláznak, mindenféle kiágazását valósággal hazaárulásnak nyilvánítják. (Ugy van ! a középen.) Én ezt mint katholikus ember nem tűrhetem. Sajnálom, hogy katholikus képviselőtársaim, közül nem akadt több, hogy hitvallást tegyen a vallása mellett; én megteszem és megteszem annál inkább, mert az ország előtt kinyilvánítom, hogy igenis én kongregánista vagyok, és mint ilyen, 48-as eszméket képviselek, 48-asok választottak meg, és azt hiszem, itt példáját adtam annak, tíz éves képviselőségem alatt, hogy össze tudtam egyeztetni vallásommal azt, hogy kongregánista is, liberális is lehessek. (Helyeslés a középen.) Én igenis nyilvánítom, hogy a kongregáczió nem alattomos intézmény, a mely alapjában akarná megtámadni más vallásfelekezetek szabadságát. Én ott sohasem hallottam egy szót sem, bár gyermekkorom óta tagja vagyok ennek az intézménynek, sohasem hallottam, hogy más vallásfelekezetüeket gyaláztak volna, hanem igenis megmondották, hogy azok eltévelyedettek az igazi vallástól. De ez nem sértés. (Mozgás.) Azt is kimondották, hogy más felekezetüeket mint embertársainkat szeressük és imádkozzunk értük. Ez, t. képviselőtársaim, csak nem bűn ! Valahányszor elmentem abba a kongregáczióba, ott mi folyik ? Egy szent beszéd, a mely megerősíti a lelkeket, folyik egy tanácskozás, a mely azt mondja, hogy vallásunkat azon áramlat ellen megvédjük, a mely áramlat ma olyan, hogy szinte visszataszító, mert liberálisnak mondja magát valaki és ugyanakkor mások vallását lekicsinyeli, saját vallását szintén megtagadja, midőn azt mondja, hogy ő felekezetnélküli. És mit eredményeznek ezek a dolgok ? Mint ott van a temesvári gyilkosság. Gyilkosságot kongreganistától nem találnak. (Zaj.) Ugyan, ha egy kongreganistát rajta érnének, hogy gyilkolt, mit szólnának a lapok 1 Akkor azt mondanák : ime, itt van, ezért nevelték vallásosán. Es azt érik el, hogy nem nevelik vallásosán gyermekeiket, s azok ilyenekké válnak. Mert, t. ház, ha a hitéletet beleöntik az iskolában és a gyermeki lélekbe a vallást mélyen tanítják, akkor nem fognak ityen életre jutni. Azért engedjék meg, hogy én mint katholikus ember hitvallást tehessek, hogy nem vagyunk felekezetileg türelmetlenek; igenis eltűrjük és szívesen látjuk minden vallásfelekezetnek előnyo44