Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-177

344 177. országos ülés iyll június Ih-én, szerdán. tikusok és megtaláljuk a számításunkat akkor is, ha csak a tudományosságnak általános értékeit tekintjük, (Ügy van! jobbfelöl.) mert véleményem szerint ezen a téren, a melyet az imént voltam bátor megjelölni, szerezhetők legmaradandóbb babérok a magyar nemzeti tudomám^osság számára, itt lehet legkétségtelenebbül internaczionális értékeket is produkálni. (TJgy van ! jobb/elől.) Itt tehetünk legértékelhetőbb szolgálatot, a nemzetek megítélésében pedig a legfontosabb szerepet azon szolgálatok játszszák, a melyeket a tudomány gyarapításában tesznek az egész emberiségnek. (Élénk helyeslés jobbjélől.) Ezek a szempontok vezettek az imént mondottaknak ecsetelésére, melyek után van szerencsém a költségvetést elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbjélől és a közéfen. A szónokot számosan •üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Thaly Ferencz ! (Halljuk! Halljuk !) Thaly Ferencz: T. ház ! Csak a részletes tárgyalás folyamán óhajtottam a lelkészek jövedelmének kiegészítésénél felszólalni, azonban ugy látom, hogy Bakó József képviselőtársam már az általános vitánál elmondott június 1-ei beszédében ugyané tárgyban határozati javaslatot is terjesztett a ház elé. Kérem tehát az igen t. házat, méltóztassék e kérdésben nekem is pár percznyi türelmet ajándékozni. (Halljuk! Halljuk I) Nálunk Magyarországon, a hol a mi szerencsétlen és veszedelmes közjogi és nemzetiségi viszonyaink úgyszólván életkérdésünkké teszik a felekezeti és vallási békének megőrzését, és a hol az évszázados történelmi fejlődés olyan szoros kapcsolatba hozta a felekezeteket az állammal, nekem az a nézetem, hogy nálunk komolyan beszélni sem lehet az állam és az egyház szétválasztásáról. Az egyedüli helyes, czélra vezető politika, a melyet a magyar törvényhozás mindekkorig követett is, az, hogy miután a felekezetek nem pusztán egyházi, hanem nagyon fontos állami feladatokat is teljesítenek, az állam segélyére siet a felekezeteknek, hogy egyházi és iskolai szükségleteiknek teljes mértékben eleget tehessenek. Ez a helyes elv vezette a törvényhozást akkor is, a mikor kezébe vette a lelkészek jövedelmének kiegészítését, hogy a különböző bevett vallásfelekezetek lelkészei ugy az ő szellemi műveltségük fokozatának, mint hivatásuk nagyfontosságának megfelelő ellátásban részesülhessenek. A törvényhozást ugy az 1898. évi XIV., mint az 1909. évi XIII. t.-cz. megalkotásánál is a lelkészi jövedelem kiegészítésénél kettős szempont, kettős intenczió vezette : először megadni felekezeti különbség nélkül a megélhetést a lelkészeknek, hogy anyagi gondok nélkül tehessenek eleget egyházuk és hazájuk iránt tartozó fontos feladatuknak, másodszor megkövetelni azt, hogy ezt az államsegélyt- csakis az a lelkész élvezhesse, a ki az államhoz és az állameszméhez hű. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nekem az a nézetem, hogy a törvényhozás egyik irányban sem ment el addig a határig, a meddig kellett volna mennie ; mert bár az 1909. évi XIII. t.-czikk a kongrua-elvonás eseteire nézve annak szigorúbb kezelésével javított is az 1898 : évi XIV. tör vény czíkkben és ezért feltétlenül elismerés illeti meg az akkori kultuszministert, gróf Apponyi Albert képviselő urat, valamint azért is, mert felújította az 1840: VI. t.-czikk azon igen fontos rendelkezését, hogy kongruás lelkész csak az lehet, a ki a magvai nyelvet bírja, azonban a kongrua-elvonás eseteire nézve ez a törvény sem volt elég radikális, mert egyáltalában nem volna szabad tűrni azt — hisz kinevetnek minket, hogy ellenségeinket pénzeljük — hogy valaha államsegélyben részesülhessen az a lelkész, a kire egyszer rábizonyult, hogy ellenségünk. A másik irányban, a lelkészek megélhetésének biztosítása kérdésébon, a kongnia nagysága tekintetében sem ment el a törvény a kellő határig. Igaz, hogy az 1909 : XIII. t.-czikk indokolása azt mondotta, hogy ez a törvény csak novelláris természetű, csak a legégetőbb hiányok gyógyítására szorítkozik és hogy rövid idő alatt be fog következni a kongrua organikus rendezése: azonban Ígéretekből megélni és jóllakni nem lehet. Igaz, hogy a mai költségvetés keretébe 600.000 koronával több van ezen a czimen felvéve, de az indokolás megjegyzi, hogy ezen összeg fele a római katholikus lelkészek kongruájának az eddigi nagyságban az állam által fedezendő részére és a másik fele több erdélyi református egyház önállósitására szükséges. Marad tehát az 1600 koronás kongrua, a melyből mai nap egy intelligens embernek megélni nem lehet. A reformátusoknál pedig méltóztassanak figyelemmel lenni az ő zsinati törvényükre, a mely a kormány által Ő felségéhez szentesítés alá bocsáttatott és szentesittetett is s a mely a 2400 koronás alapfizetést és a hat évenkénti 200 koronás korpótlékot már régen kimondotta. Én tehát azt tartom, hogy az államnak is be kell váltania szavát hű fiaival szemben. Nem szándékozom összehasonlítás tárgyává tenni a különböző foglalkozások értékét és javadalmazását, bár, ha ezt tenném, akkor tűnnék ki legkirivóbban az a nagy aránytalanság, a mely a lelkészi jövedelem és azon hivatottság között van, a mely a lelkészeknek jut osztályrészül, mert a lelkészek nemcsak egyházi funkcziókat teljesítenek, hanem gondjaik és idejük legnagyobb részét kulturális, közgazdasági, sőt szocziális tevékenység foglalja le, ugy hogy el lehet mondanunk a legtöbb községre, hogy a milyen a lelkész, olyan a község. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A lelkésztől függ sok helyen nemcsak az erkölcsi felfogás javítása, hanem a hazához való hűség és hozzátartozandóság érzete is. Azután ne felejtsük el azt sem, hogy minő rombolást okozhatnak a jó pásztor őrködése nélkül a nép lelkében azok az anarchisztikus törekvések, a melyek a békés együttélést, a társadalmi