Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-177

177. országos ülés 1911 június lk-én, szerdán. 339 nagyobb községek, a melyeknek anyagi ereje megengedi, a felsőbb népiskolák helyett polgári iskolákat kötelesek felállítani. Hogy mi volt a polgári iskolák czélja, azt megmondja Csengery Antal, a ki résztvett ezen iskolák szervezésében. Csengery a következőket mondja. (Olvassa) : »Van a nemzetnek egy nagy osztálya, a melynek szellemi szükségletét az elemi oktatás sem elégiti ki, az az oktatás pedig, a mely a felsőbb oktatásra készit elő, túlszárnyalja, a melynek módja és akarata is van tovább taníttatni gyermekét, mint a szegényebb, kevésbbé művelt néposztályoknak, de a tanításban rövidebb idő alatt kíván ezélt érni, mint azok, a kik tudományos pályára készítik elő gyermekeiket, a melynek ennélfogva a népiskola kevés, a gimnázium és a reáliskola meg sok. A nemzet ezen nagy osztálya számára is gondoskodni megfelelő tanintézetekről oly feladat, a melyet ma már a magyar nemzet sem téveszthet szem elől közoktatási rendszerének megépítésénél. A polgári iskola hivatva van nagy községeink jobbmódu, túlnyomóan magyar középosztályát tömegesen az általános műveltség magasabb színvonalára emelni.« A polgári iskola czélja, szervezeténél fogva nem az volt tehát, hogy szakismereteket adjon, hanem az, hogy az általános műveltséget emelje. Ha mégis azt mondom, hogy a mezőgazdaság fejlesztése czéljából alkalmasnak vélem a polgári iskolát előkészítő iskolává tenni, teszem ezt azért, mert a polgári iskola eredeti tervezete erre ezt az iskolát alkalmassá teszi, a mennyiben tananyagában bennfoglaltatnak mindazok a tantárgyak, a melyek alkalmasak arra, hogy az ifjút fogékonynyá tegyék azon ismeretek elsajátítására, a melyek a gazdaság sikeresebb folytatásához szükségesek és felhasználhatók. A tanagyag az 1868. évi XXXVIII. t.-czikk szerint a következő : Hit- és erkölcstan, anyanyelv, irálytan, irodalom, — hol a tanítási nyelv nem magyar, ott a magyar nyelv, a hol a tanítási nyelv a magyar, ott a harmadik évtől kezdve a német nyelv — számvetés, — kiterjesztve polgári és politikai számvetésre, — mértan, földrajz, hazai és egyetemes történelem, természetrajz, természtettan, vegytan, — tekintettel az iparra, kereskedésre és a gazdaságra — mezei gazdaság vagy ipartan, — tekintettel a község és vidéke szükségleteire — statisztika, köz-, magánés váltójog alapvonalai, könyvvitel, rajz, a mértannal összhangzatban stb. T. képviselőház ! Ez a tananyag mutatja, hogy a polgári iskolai ifjú foglalkozik mindazokkal a dolgokkal és megszerzi mindazokat az ismereteket, a melyek, ha magukba véve nem szorosan mezőgazdasági ismeretek is, mégis vonatkozásban állanak magával a való élettel s a mezőgazdasági életben is gyakran használhatók, sőt sokszor azok használatától függ az eredmény. Elég e tekintetben csak a vegytant említenem. Ennek révén ismerkedik meg az ifjú azokkal a szerves anyagokkal s azoknak tulajdonságaival, megtanulván, hogy milyen összetételben, milyen eredményre vezetnek, a melyek képessé teszik arra, hogy földjének vegytani összetételeit kitanulmányozza s annak megfelelőleg választhassa meg a haszonhajtó terményeket. Ott van azután a természettan, a számtan, a melyek a gazdaságra való tekintettel lesznek előadva, továbbá a közjog, magánjog és váltójog a könyvvitel, a statisztika, a melyeknek ismerete a mezőgazdára nézve is közvetlenül haszonnal bír : ott van a földméréstan, mely szorosan odatartozik stb. Általában olyan ismeretkörben mozog az oktatás, hogy az közelebb hozza az ifjút a mezőgazdasági élethez és megkedvelteti vele azt, mert hiszen mikor elvégzi a polgári iskolai ifjú azt a tananyagot, nemcsak általános műveltséget nyer, hanem birtokába jut mindazoknak az ismereteknek is, a melyekről ugyan odahaza, családja és gazdasága körében hallott, de a melyekről egyúttal azt is tapasztalta, hogy ezekkel gazda, a ki tanulmányokat nem végzett, sohasem tud tisztába jönni, vagy csak akkor, ha a viszonyok valami különleges helyzetbe kényszeritik bele, vagy talán épen károsodás éri a miatt, hogy megfelelő előismeretekkel nem bírt. Mennyivel bátrabban, öntudatosabban és biztosabban lép fel az az ifjú, a ki áttanulmányozva a polgári iskola tananyagát, azzal a nemes elhatározással lép ki az életbe, hogy az iskolában szerzett tanulmányait gazdaságában értékesíteni fogja. Az ilyen ifjakból kerülnek majd ki azok az egyedek, akik visszalépve a gazdasági életbe, a honnan tulajdonképen kikerültek, gazdaságukat akként rendezik be és akként munkálják, hogy azok mintagazdaságokká válnak és általában belterjesebb gazdálkodást űznek. Nem mondom, hogy minden polgári iskolai tanuló ilyen elhatározással lép vissza az életbe és ilyen eredményeket fog elérni, sőt tisztában vagyok azzal, hogy a legtöbb nem fogja ezt az eredményt felmutatni, azonban ha minden esztendőben csak öt-hat kerül is ki az iskolából az életbe, és sikerül ilyenekké válniok, ezek az ifjak, ezek a gazdálkodók egyes vidékeken a mezőgazdasági kultúrát igazán szolgálni fogják, annak apostolai lesznek, és elérhetik azt, hogy azon vidékeknek, a melyeknek gazdaságaik vannak, egész gazdálkodási rendszere az ő mintájukra fog átalakulni. A polgári iskolának tananyaga mezőgazdasági életünkre nézve felhasználható, és becses anyagot képez. Ha mégis azt mondom, hogy csak bizonyos átalakítással felel meg a polgári iskola ez irányban rendeltetése czéljának, ezt azért mondom, mert azt óhajtanám, hogy a mennyiben a polgári iskola tanításába felvenné ezen gazdasági irányzatot, az idevonatkozó tantárgyak még nagyobb mértékben és hosszabb ideig taníttatnának, s ezáltal mód nyújtatnék arra, hogy az ifjak e tárgyakkal jobban megismerkedhetnének, és behatóbban elsajátítanák azokat. Óhajtanám, hogy e czélból a polgári iskolák egy évvel meghosszabbíttassanak, mert hiszen 43*