Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-177

177. országos ülés 191 1 a negyedikben és a lakbérosztályba nem sorozott községekben 300, illetve 200 K. Már most ka nézzük a többi állami tisztviselőket, a legkisebb képzettséggel biró irodai kezelőszemélyzet kezdi a szolgálatot a XI. fizetési osztályban évi 1400 K-val, ebben a fizetési osztályban , felmegy 2200 K-ig, de csak ha igen súlyos kifogás alá nem esik szolgálati szempontokból, akkor feltétlenül a X. fizetési osztályba bekerül, a hol felmegy 2800 K-ig, sőt kiválóbb és szerencsésebb egyéneknek megnyilik a IX. fizetési osztály is 3600 K-val, és később a VIII. 4400 K j avadalmazással. Ha igy a fizetéseket összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy a tanitók és a XI. és X. fizetési osztályba sorozott állami tisztviselők fizetései között minden egyes fokozatban 200—200 korona különbözet van, azonkívül a tanitó csak ötödéves korpótlékokkal 30 év múlva jut fel 2600 K-ig, holott a fizetési osztályban az előmenetel szukczeszive négy évről négy évre történik, tehát ugyanazon fizetési osztályban négy év múlva jut magasabb fizetési osztályba. Végeredményben egy évvel rövidebb idő alatt jutnak a magasabb fizetéshez, mint a tanitók. A felekezeti tanitóknál a helyzet a következő : alapfizetés 1200, 1100 és 1000 korona, a lakbér ugyanannyi, mint az állami tanítóknak, csak abban az esetben vannak hátrányban, ha esetleg természetbeni lakást és természetbeni szolgálmányokat kapnak. Hátrányban vannak azzal is, hogy az öt évi szolgálat után 200 koronával, tíz évi után megint 200 koronával, tizenöt évi és huszonöt évi szolgálat után már csak 100—100 koronával emelkedik a fizetésük, tehát nem 200 koronával. Azonkívül az elért korpótlék az alapfizetésbe sohasem számíttatik be. Látható tehát, hogy ez a nagyfontosságú, az egész ország fejlődésére nagy kihatással biró kulturális missziót teljesítő tanítói kar sokkal mostohább elbánásban részesül, mint az ugyanolyan, sőt kisebb núnősitéssel és képzettséggel biró állami tisztviselők, mert azok úgyszólván csak gépies, sablonos munkát végeznek és munkájukat a felső tisztviselők egész sorozata ellenőrzi és korrigálja. Az állami tisztviselőknél a kezelőszemélyzetnek azonkívül a minősítettségéhez a kezelési ágakban csak a négy középtanodai osztály elvégzése szükséges és esetleg egy-egy szakvizsga, a melynek azonban a letétele tanfolyamhoz nincs kötve. Míg ellenben a tanítói állás elnyeréséhez négy középtanodai osztály elvégzése és azután négy tanitóképezdei évfolyam elvégzése szükséges és csak azután nevezhető ki valaki tanítói állásra. Nagyon helyesnek, méltányosnak tartanám a tanítóság azon kérelmét is, a mely kifejezésre jut egy a képviselőházhoz intézett feliratban, illetőleg kérvényben, a melyben azt kérik, hogy a nagyobb családdal és több gyermekkel biró tanitók bizonyos külön segélyben részesüljenek. Elképzelhető-e, hogy egy oly tanitó, a kinek, mondjuk, van évi 1800 K fizetése, a lakbére, KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. YIII. KÖTET. június U-én, szerdán. 337 mondjuk, 420 K, tehát van összesen 2200 K jövedelme, és van esetleg öt-hat gyermeke, elképzelhető-e, hogy képes fölnevelni a gyermekeket és arra képes, hogy legalább oly fokot érjen el a gyermekek neveltetésében, a minőn a szülők állanak ? Mert hiszen mellékfoglalkozást, idejének teljes lekötöttsége mellett, a szegény tanitó nem űzhet, és igy feltétlenül a gyermekekben és utódokban a társadalmi állása és kultúrája csökkenni fog. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon kérem tehát a t. minister urat, hogy nyújtson be a ház elé törvényjavaslatot, a mire nézve különben határozati javaslatot is leszek bátor előterjeszteni, hogy ezen a nagy bajon segítsen. Tudjuk, hogy az 1907. évi XXVI. és XXVII. t.-cz., a melyek a tanitók fizetését rendezték, csak egy lépést képeztek a további haladáshoz, mert hiszen az akkori minister, gróf Apponyi Albert, ki is fejtette nyilatkozatában, hogy ezen javaslatok csak hosszú évek hiányát akarják pótolni, de nem tekinthetők végleges rendezésnek, és ezt a tanítói kar megnyugvással vette tudomásul. Sajnos, mai napig hiába várjuk és várja a tanítói kar, hogy a további fizetésjavitás, illetőleg anyagi helyzetük javítása, bekövetkezzék. Számtalan kérvény, a melyet a különféle tanitóegyletek és azonkívül a vármegyék pártolólag terjesztettek fel, feliratok és kérvények, a melyek a képviselőházhoz érkeznek, bizonyítják legjobban, hogy e kérdés végleges rendezése égetően szükséges, és biztosithatjuk arról is a t. minister urat, hogy ha c kérdéssel foglalkozni fog és ez iránt javaslatot terjeszt elő, a költségtöbbletet, a melyet ez a íizetésrendezés igényeim fog, e ház egyetlen pártja részéről sem fog ellenkezésre találni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. minister ur a kultuszvitát bevezető beszédében félmilliót helyezett kilátásba az állami tanitók részére lakbérsegély czimén, de azt hiszem, hogy ha e félmillió kiosztására kerül a sor, ez oly csekélynek fog bizonyulni, hogy ezzel a helyzetet javítani nem lehet, sőt ellenkezőleg, elégületlenséget fog kelteni, mert hiszen ez a lakbérsegély a drágább és az első csoportba tartozó községekben lesz kiosztva és a kisebb községekben a nehezebb helyzetben levő tanitók és tanítónők baján segíteni nem fog. T. képviselőház ! Ha a magyar állam milliókat és száz milliókat tud improduktív czélokra, tőlünk egészen távol álló és mondhatnám idegen intézmények fejlesztésére fordítani, azt hiszem, hogy azon 3—4 millió korona kiutalása, a melyet e fizetésjavitás igényel, nem tartozhatik a lehetetlenségek közé. Ezzel az összeggel csak azokat fogjuk segíteni, kik a legnehezebb hivatást és kulturmissziót teljesitik ebben az országban, midőn könnyebb megélhetést és gondnélküli nyugalmat biztosítunk nekik. Epén ezen czélból bátor vagyok a következő határozati javaslatot előterjeszteni (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Utasitja a ház a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy még 43