Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-177

336 177. országos ülés 1911 sőt ellenkezőleg, äzt állítottam — s ezt újra is ismétlem —, hogy ilyen törvényes szempontból fogva fel a politikai magyar nemzetet, a melyben benne vannak az összes nemzetiségek, az országnak összes kultúrái, a melyeket én mind magyarnak tartok, Magyarország kultúrája határozottan csakis magyar lehet. Leginkább sajnálatos és legjobban fáj nekem az, hogy t. képviselőtársam rám akarta fogni, mintha én nem azt kértem volna a ministeT úrtól, hogy fogjon össze a földmivelésügyi minister úrral, és tegyen róla, hogy népoktatásunk legnagyobb rákfenéje, a miért millió és milhó félnapot mulasztanak a gyermekek, t. i. hogy a gyermekek legeltetik a marhákat, megszűnjék, a gyermekek pásztorkodással ne foglalkozzanak, hanem menjenek az iskolába, egy-egy község állatállományát legeltesse egy pásztor. T. képviselőtársam épen az ellenkezőt állítja rólam, mintha én azt kivánnám, hogy a népiskolákba járó tanulók egy része mielőbb mentessék föl az iskolábajárás kötelezettsége alól, és — mint t. képviselőtársam magát kifejezte — legeltetéssel foglalkozzék. Én épen az ellenkezőt kértem. Ha semmi mást, talán egy szót sem vesz figyelembe az én beszédemből az igen t. minister ur, arra kérem, hogy a miket erről a kérdésről mondottam, azokat kegyeskedjék fontolóra venni. T. képviselőtársam azonban épen az ellenkezőjét varrja a nyakamba annak, a mit tulaj donképen én állítottam. Állítottam azt is, hogy csak két hónap legyen az iskolaidő, de e mellé hozzátettem, hogy azalatt az idő alatt intenzivebben tanítsák a gyermekeket, mert hiszen annak a tanításnak május havában, a mi ma dívik faluhelyen, ugy sem sok értehne van, mert lanyha az ellenőrzés és a legtöbb gyermek nem jár iskolába. Ezek elvi ellentétek és tévedések. A második szempont pedig, a miért felszólaltam, személyes megtámadtatásom. Ezen a czimen is szót kértem. Felszólalásomnak ez a része vonatkozik a t. képviselő ur azon megrágalmazására . . . Múzsa Gyula : Rendre ! Rendre ! Jliriga Nándor: ...mintha én bizonyos marxista világnézlettel gyűlöletre akartam volna indítani a közoktatás más munkásait a középiskolai tanárok ellen. Elnök : T. képviselő ur ezt a szót használta : megrágalmazás. Ezért a szóért rendreutasítom. (Helyeslés.) Jliriga Nándor: Itt van kérem, ez a szó: uszitani, izgatni. . . (Derültség a baloldalon.) ez volt benne. Elnök (csenget): Tessék folytatni. Juriga Nándor: En nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő urnak Marxról csak épen annyi fogalma van, hogy marxista gyűlöletről beszél. Marxista tudomány van, de marxista gyűlölet nincs, ez a gyűlölet tehát bennem sem létezhetik. Én soha senkit nem gyűlöltem, ha valamit mégis, akkor csak rendszert, de soha embereket, áílai június H-én, szerdán. mokat, felekezeteket, legkevésbbé pedig a tudományt. Azonkívül azt állítja t. képviselőtársam, hogy egymás ellen uszitani akarom a kultúra együttműködésre hivatott munkásait. Én, kérem, tisztelem a kort, a tudományt és a munkát, s ezért csak annyit válaszolhatok erre, hogy ezt az inparlamentáris kifejezést nem fogadhatom el t. képviselőtársamtól. Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Kovács János! Kovács János: T. képviselőház ! A kultuszvita során eddig elhangzott beszédekben néhányan egészen röviden foglalkoztak az állami és felekezeti tanítók és tanítónők anyagi helyzetének ós fizetésük javításának szükségességével, de épen azért, mivel ezzel a kérdéssel behatóbban senki sem foglalkozott, szükségesnek tartottam, hogy ide a ház színe elé hozzam ezt a kérdést, és felkérjem már most is az igen t. kultuszminister urat, hogy a vita végén elhangzó záróbeszédében néhány szóval legyen kegyes reflektálni beszédemre és tegyen egy olyan nyilatkozatot, a melylyel megnyugtathatja azt a sok ezer állami és felekezeti tanítót és tanítónőt, és én biztosithatom a minister urat, hogy hálásabb talajra és hasznosabb kiadásra nem költhet a kormány, mintha megkönnyíti e testet-lelket ölő foglalkozást üző kulturapostolaink helyzetét, ha azok megélhetését könnyebbé és nyugodtabbá teheti. Az 1907. évi XXVI. és XXVII. t.-czikk az állami elemi iskolai tanító személyzet tagjait az állami tisztviselők sorába sorozta, a tanítók fizetését rendezte, és mégis azt látjuk, hogy az állami tisztviselőknek kimondott tanítók nem részesülnek abban a javadalmazásban, mint a többi más, kisebb képzettséggel biró állami tisztviselők. Hogy könnyebben érthetővé váljék előadásom, bátor leszek felolvasni az állami és felekezeti tanítóknak jelenlegi fizetési tervezetét és bátor leszek összehasonlítani az ő fizetésüket az állami alkalmazottak közül a legkisebb képzettségű személyzet javadalmazásával. (Halljuk! Halljuk/ bal felől.) Az állami tanítók három csoportba vannak beosztva. Az első csoportba tartoznak azok, a kik az első és második polgári lakbérosztályokba sorozott községekben tanítanak, a második csoportba tartoznak azok, a kik a harmadik lakbérosztályba, és a harmadik csoportba azok a tanítók, a kik a negyedik lakbérosztályba sorozott és lakbérosztályokba egyáltalában nem sorozott községekben tanítanak. Kezdő javadalmazásuk az első csoportban 1200 K, öt éves korpótlékkal, 30 év múlva 2600 K, a második csoportban 1100 K, öt éves korpótlékkal 2500- K-ig, a harmadik csoportban 1000 K, a mely azután egészen 2400 K-ig emelkedik. Ehhez jön a lakbér, a mely az első lakbérosztályba sorozott községekben 600 K, a másodikban 420 K, a harmadikban 360 K,