Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-176

11 június 13-án, kedden. 314 176. országos ülés 19: nagyon sok ügyvéd van, sőt a t. néppárt tagjai sem tartják az ő meggyőződésükkel összeférhetetlennek, hogy ügyvédek legyenek közöttük. (Derültség.) Vagy az a bűne volt, hogy ügyvédi kamarai elnök ? Hiszen ez csak érdemekért megkapott tisztség ő nála. Vagy az á bűne volt a szegedi munkapárt egy részének szeme előtt, hogy Rósa Izsó is munkapárti ? Hogyan, hát a katholikus munkapártiak bűnül rójják fel azt egy zsidónak, ha ő is munkapárti ? 3S!em róhatják fel. Vagy hát talán nem becsületes ember az a Rósa Izsó ? Tudtommal és mindnyájunk tudtával becsületes ember. Talán az volt a bűne, hogy nem a keresztségben nyerte az Izsó nevet ? Körülbelül ez volt a bűne, sőt, mint a tények tanúsítják, bizonyos. Mert forditsuk meg a dolgot. Ha Rósa Izsó nem zsidó lett volna, akkor a képviselőjelöltségről sem kellett volna lemondania. (Mozgás.) Ne higyje azt a t. kéj)viselőház, mintha én minden áron Rósa Izsót_ szerettem volna Szeged város első kerületének képviselőjéül látni és megválasztatni. Ellenkezőleg, sokkal jobban szerettem volna, ha ott egyáltalában egy munkapárti jelölt sem lép fel. . . . (Elénk derültség jobb/elől.) Csuzy Pál : Az egész munkapártot kiirtanád ! KÚfl Béla: ...hanem átengedi a teret a 48-ásóknak, belátva azt, hogy a függetlenségi elvnek és a 48-as eszmének bizonyára többsége van a szivekben és a lelkekben Szeged város első kerületének polgárai között is. (Zaj jobbfelöl. ügy van ! balfelóí.) Darvai Fülöp : Nem nyilvánult meg ! KÚH Béla: De ha már egyszer jelölték Rósa Izsót, akkor abszurdumnak tartom, hogy felekezeti szempontból elejtették a jelöltségét, mert én azt vallom, hogy inkább tiz munkapárti képviselőt válaszszanak meg, mint egyetlenegy ellenzékit is azon a réven, annak kihasználásával, hogy felekezeti háborúság dúlta fel egy kerületnek vagy egy városnak társadalmi belbékéjét. Br. Podmaniczky Endre: Ez már igaz, ez helyes ! Posgay Miklós: Rósa Izsónak jó szimatja volt, hogy megbukott volna. Nem a íelekezetiség volt ott a bün. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kun Béla : Mi a tanulság még a szegedi esetből ? Az, hogy mikor Rósa Izsó a felekezeti külső nyomások súlya alatt kénytelen volt a jelöltségtől visszalépni, akkor a t. ministerelnök urnak előbb táviratilag kifejezett őszinte eröme is elolvadt, mint a tavaszi hó. (Ugy van 1 balfdöl.) Ilyen körülmények között nagyon ilmzórius értékű dolog, mikor a t. ministerelnök ur a Józsefvárosi Kör minapi lakomáján a felekezeti túltengő törekvések eltiprását hangoztatta. Ez mindenesetre szép elvi kijelentés, de a szegedi gyakorlati példa mást mutat. A ministerelnök ur különben szereti a szép hasonlatokat. A múltkor azt mondotta ugyanis, hogy a véderőreform megszavazása után az ő reménye szerint az elsimult közéleti óczeán habjaiból a választói reform mint egy Vénusz fog kiemelkedni. En ugy tartom, hogy a t. ministerelnök urnak ez a hasonlata sántít, mert a ministerelnök ur sohasem fogja megérni, hogy a katonai létszámemelés által felkavart óczeán hullámaiból akár Vénusz, akár más istenasszony emelkedjék ki, mert mielőtt ezt megérhetné, a kormány sajkája fog végleg elmerülni a felkorbácsolt hullámokban. (Zaj.) Ha azonban a ministerelnök ur csakugyan szereti a szép istenasszonyokat, (Derültség.) és ezeknek a hullámból való kiemelkedésüket, akkor a felekezeti téren toronymagasságra csapkodó hullámokat segitse elsimitani és a felekezeti türelmességnek mosolygó istenasszonyával házasítsa össze a magyar közéletet ; ha ezt megcselekszi, a megígért, de be nem váltott nemzeti munkának igen értékes részét fogja megvalósítani. Hajtsa végre az 1848. évi XX. czikket ugy a protestánsokra, mint a zsidókra nézve ; valósítsa meg a katholikus autonómiát s a felekezeti viszszavonásnak mérgezett anyagát igyekezzék egyszersmindenkorra kiküszöbölni a nemzeti közélet teréről, igy legalább a nemzetet a katonai javaslatok nagy csapása mellett egy kis áldáshoz fogja juttatni. A felekezetnélküliség rémével én könnyen leszámolok ; azt tartom, hogy ez csak egy falrafestett ördög, a mely arra való, hogy egyik felekezet a másikat támadja. Pl. a zsidók ellen bizonyos részről folytatott hajsza is azon lepelbe burkolózik, hogy a felekezetnélküliek főleg a zsidók közül kerülnek ki. Ez igaz lehet, de a zsidóság zöme példásan vallásos, s tőle sok keresztyén is példát vehet. De különben sincs ok a felekezetnélküliek ellen való nagy harczra, mert a felekezetnélküliség tulajdon képen csak frázis. Ha valakinek szerettei közül meghal valakije, egyházi szertartással temetteti el, mert a szívből előre törő könytenger nem ismeri a felekezetnélküliséget és a mig bánat és fájdalom, betegség és halál lesznek a világon, addig mindig lesz vallás is, mert abban van a vigasztaló erő, a mely könynyebbülést ad. Csak az a fő, hogy egyik vallás ne akarjon a másik felett uralkodni és hogy a t. minister ur által is hangoztatott keresztény szellem a krisztusi szeretet és a szeretet evangéliumát jelentse. A tanárok és tanítókra nézve én abban a nézetben vagyok, hogy az ő helyzetük javítása egyáltalában összefügg Magyarország műveltségi előrehaladásának kérdésével. És ez a legbecsesebb téma, a melylyel csak foglalkozhatunk. Részemről helyeslem a t. minister urnak azon kijelentését, hogy a közoktatásügyi kormányzatnál azt az irányelvet vallja, hogy a pártpolitikai momentumok kiküszöböltesseuek ; kérem is, valósítsa ezt meg. A múlt képviselőválasztások az ellenkezőjét bizonyították, mert az állami tanítók a munkapárti kormány kortesszolgálatában állottak és napidíj mellett szállították a szavazókat ; a tanfelügyelők egyszersmind választási felügyelők is voltak. A választások után azoknak,