Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-176

176. országos ülés 1911 június 13-án, kedden. 315 a kik a 48-as jelöltre szavaztak, az áthelyezései napirenden voltak. Mindezt én ugy kívánom tekinteni, mint a múlt aktáit, a melyek záródjanak le. Legyen vége ennek a politikának, a t. minister ur beszéde jelentse a hazai tanitóság lelki függetlensége számára a szebb jövőnek hajnalát. Hiszen jól mondotta, egy öreg pedagógus, hogy ne legyen szolga az a tanitó és tanár, a kire Magyarország szabad népének nevelését akarják bizni, ne verjék lelkiismeretét békóba, hagyják gondolkozni és cselekedni meggyőződése szerint. Ebből a szempontból helytelenítem a tanítók szabad egyesületének feloszlását. A t. minister ur mondotta, hogy tele tüdővel kell magunkba szívnunk a kor szellemét, nem kell félni a baczillusoktól, hanem a szervezetet kell megerősíteni. Ha tehát a t. minister ur, talán tévesztett alapon, a tanitóság szabad egyesülete működésének terén baczillusokat vélt felfedezni, akkor sem kell azt az egyesületet megszüntetni, hanem a szervezetet kell erősíteni, mert az egyesület megszüntetése az egyesületi jog rovására megy. Abban nincs érdem, nincs előny, hogyha a szabadságjogok megnyirbálása révén akarjuk a hatósági fegyelmet szolgálni. A magam részéről helytelennek tartom, hogy Juriga képviselőtársam a tanárok és a tanítók érdekeinek felhozásánál az ellentétet szította a magyar kultúra munkásainak ezen két osztálya között, örömmel üdvözlöm Balogh Jenő t. áUamtitkár urnak ezen felszólalásra adott válaszát, a melyben kimondotta, hogy a kultúra munkásai között nem az ellentéteket kell szítani, hanem az összekötő kapcsokat kell keresni, mert, szerintem, is rossz szolgálatot tesz a kultúrának, a ki a kultúra különböző munkásait egymás ellen tüzeli és az irigység érzetét akarja köztük felkelteni. Szerintem is a tanárok és a tanítók munkája egymást kiegészíti és azon ne vitázzunk, hogy melyik a fontosabb. Nemzeti létérdek szempontjából fontos mindkét osztálynak a munkája, hogy a nép is tanult legyen és a tudományos pályán is erős tábor álljon őrt; e nélkül termékeny nemzeti életet el sem tudok képzelni. A középiskolai oktatásnál arra kell törekednünk, hogy a közoktatásügy munkásai^ a tanárok elégedettek legyenek, a tanárokat- jól fizessék, és nemcsak az állami, hanem a felekezeti és községi tanárokat is gyámolitsa az állam. A hol a fentartó hatóságok nem bírják a tanárok fizetésével járó terheket, ott az állam jótékony beavatkozása jusson érvényre. Ebből a szempontból, ha a t. minister ur elhatározta azt, hogy a tanárokat három csoportba osztályozza, a IX., VIII., VII. fizetési osztályokba, akkor szükségesnek tartom azt, hogy ezen osztályozást a tanárság jogos kivánsága szerint necsak állítólag, hanem tényleg is megvalósítsa. Ezt az u. n. megharmadolást a kormány a mindenkori és nem, mint eddig tervezték, csak a 9 év előtti tanári létszám alapján végezze. A helyzet ugyanis a következőkép áll. Hogy ha most nem a mindenkori tanári létszám osztatnék három csoportba, akkor a tanárok közül a VII. fizetési osztályba csak 19% jut, a VIII. fizetési osztályba 24% és a IX. fizetési osztályba 565%. Mivel pedig a mindenkori tanári létszámnak csak 50% tartozott a IX. fizetési osztályba, ebből kifolyólag nyilvánvaló és világos az, hogy a rendezés után a legalsóbb fizetési osztályban 6'5%-kal több tanár lesz, mint eddig volt, a mi a várakozási időt és előrehaladást a tanároknál körülbelül három évvel meghosszabbítja és igy igen sérelmes. Szükségesnek tartom, hogy a tanároknál a heti tanítási óraszám ne emeltessék, és ebben a tekintetben a t. minister urnak az óraszám nem emelésére vonatkozó nyilatkozatát örömmel üdvözlöm. A szolgálati időre vonatkozólag abban a nézetben vagyok, hogy 30 év áüapittassék meg korhatárul, mert ez nemcsak a tanároknak érdeke, hanem az ifjúságé is. Hiszen mindannyian tudjuk, t. képviselőház, hogy az öregbedő tanárok nem tudnak olyan fegyelmet fentartani, mint a fiatalok. A szemes tanulók bizony kikeresik az ő gyöngéiket és kifognak öreg tanárukon. Feltétlenül elegendő tehát, hogy ha 30 évnek a hazai közoktatásüg}^ érdekében teljesített munkája után a középiskolai tanárok nyugalomba vonulhatnak. Mindezekre vonatkozólag a középiskolai tanári pragmatikának megállapítását tartom szükségesnek, a mely pragmatikában a polgári iskolai tanárok is megtalálják régi jogos vágyaik teljesülését. A mi a tananyagot illeti, szerintem az a fő, hogy a középiskolák az élet számára neveljék a növendékeket. En a latin nyelv forszirozását túltengésnek tartom. (Elénk helyeslés jobbjelöl és bal/elől.) s azt is kénytelen vagyok kinyilvá.nitani, hogy a tankönyvirás terén a középiskoláknál valóságos mánia dühöng. A tankönyvirás valósággal virtus, és nagyon sokan legfőbb elérendő czélnak tartják azt, hogy tankönyvet Írjanak. Erre vonatkozólag a Pesti Hírlap Julius 10-iki számában egy figyelemreméltó czikket olvastam, a melynek nagyon sok tekintetben igaza van. Szerintem is óvakodni kell a tanulók túlterhelésétől, mert ez azt eredményezi, hogy káosz és zűrzavar lesz a tanulók fejében, s ha a t. minister ur csakugyan rendeletet készül kibocsátani a tankönyv-bírálati és engedélyezési eljárására vonatkozólag, azon visszaélések ellen, hogy az egyszer engedélyezett tankönyv ministeri engedély nélkül is ujabb kiadást érhessen, ezt a rendelkezést én örömmel helyeslem, (Ugy van! a jobb- és baloldalon.) A középiskolákban, t. ház, manapság ugy áll a helyzet, hogy felsőbb mennyiségtant tanítanak, holott az egyetemen és a műegyetemi oktatásnál a mennyiségtan elemeit kezdik újra tanítani, miért is semmi értelme nincs annak, hogy egyenletekkel, függvényekkel, haladványokkal, logaritmusokkal és más ilyesmikkel gyötörjék azt a középiskolai ifjúságot, a mely, mikor pályáját meg 40*