Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-176

176, országos ülés 1911 június 13-án, kedden. 313 veszekedő rossz szomszédok, a kik a helyett, hogy vállvetett erővel megtennék a kellő óvóintézkedéseket a határban megjelent fenyegető sáskajárás, a terményt letarolni készülő fekete veszedelem ellen, azon czivakodnak és marakodnak, hogy melyiknek földje felett énekel Istenhez szebb himnuszt a pacsirta. így vagyunk mi is. A létszámemelés, az ujabb százmilliós terheknek sáskajárásnál is nagyobb veszedelme itt van a határunkban már, hogy letarolja és felfalja a magyar föld összes terméseit, a nép keserves verejtékének összes gyümölcseit és ez az ország e pusztító szándékkal szemben még mindig készületlenül áll, mert fiai mintegy szántszándékkal elterelve a fenyegető bajról a figyelmet, azon czivakodnak, hogy melyik felekezet hitének szárnyain száll szebb himnusz a magasság Istenéhez. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szomorú tény ez és része van ennek, szerintem, abban a tragikumban, hogy ezt az országot, ezt a népet nemcsak Kölcsey Ferencz idejében tépte, hanem még most is tépi a balsors. Hiszen már odáig jutottunk, hogy még a képviselőházban is a szerint osztályozzák az embert, hogy ki a Samu és ki a nem Samu és hogyha ezek közül a Samuk közül valaki felszólal, hogy hitsorsosait védelmezze, — azt mondván, hogy azok is jó hazafiak, jó magyarok — akkor szemére vetik, hogy hazabeszél, hogy nem jól választotta meg a papáját, mint hogyha valaki tehetne arról, vagy érdeme volna abban, hogy ki volt az apja. így fojtják bele a szót nemcsak t. ellenzéki, hanem t. munkapárti képviselőtársaim közül is igen sokakba, a kik a liberalizmus mellett bizom^ára fel akartak szólalni, de most inkább hallgatnak, csakhogy a személyi önzés vádjával és a papa választás gúnyos csipkedésével ne illethessék őket. T. képviselőház ! Hát ez az a valódi liberalizmus, a melyért Kossuth, Széchenyi és Deák küzdöttek, s a melyért az emberiségnek többi nagy jól tevői szenvedtek, és ha kellett, vértanúhalált is haltak ? Hisz nem liberalizmus ez, hanem a reakczió sötétsége, a mely, mikor visszasettenkedik a középkorból, magával hoz onnan egy részletet abból a gyűlöletből, a mely, mikor teljes tombolásának korszakát élte, máglyára és gályára hurczolta azokat, a kik benső meggyőződésüket feladni nem akarták. S az elfogultság, a lelkeket sebző gúny mintha átragadt volna már a vidékre is. Legalább a szegedi képviselőválasztási eset azt bizonyítja. Nem kívánok a munkapárt belügyébe avatkozni, nincs hozzá jogom; azonban ugy tartom, hogy a szegedi eset túllőtt a pártkeretek szűk határán, és a szegedi esetet az egész országban ugy tárgyalták, mint a liberalizmusnak és reakcziónak elszánt küzdelmét. Epén azért kívánok ezzel az esettel a t. ház engedelmével kissé részletesebben foglalkozni. Elnök: A t. képviselő ur a szegedi képviselőválasztás ügyéről kivan nyilatkozni a ház engedélyével ? Mert erre a ház engedélyét kell kérnie.. KÉPVH. KAPLÓ 1910 1915. VIII. KÖTET. Kun Béla : Tárgjdlagos szempontból kívánok a szegedi képviselőválasztás esetével foglalkozni, a mennyiben ez összefügg a felekezeti kérdéssel, minthogy tisztán felekezeti szempontból mellőztek valakit Szegeden a képviselő jelölésnél. Elnök : En nem tartom ezt a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésével összefüggésben levőnek. Ha tehát a t. képviselő ur erre Id akar terjeszkedni, a ház engedélyét kell kérnie. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a képviselő urnak erre az eltérésre az engedélyt megadni 1 (Felkiáltások: Megadjuk ! Halljuk ! Halljuk !) Ugy látom, hogy a t. háznak nincs kifogása ellene. Kun Béla: Szegeden az történt, hogy képviselőt jelölt Istenben boldogult báró Bánffy Dezső helyére a nemzeti munkapárt. Hosszas előértekezések és tanácskozások után, a melyekben Jászay Géza katholikus apátplébános ur is, mint a munkapárt társelnöke, résztvett, jelölték Rósa Izsó ügyvédi kamarai elnököt, az ottani munkapártnak és a zsidó hitközségnek elnökét. A végrehajtó bizottság jelölése után a nagy pártgyülés is megállapodott egyértelmű lelkesedéssel az ő j elültetésében. Sőt a t. ministerelnök ur is táviratban a »Rósa Izsó személyének szerencsés megválasztása felett való őszinte örömének adott kifejezést«. Mégis mi történt ? Egy csendes nyári estén Jászay Géza apátplébános ur megjelent Rósa Izsó munkapárti képviselőjelölt ur lakásán és ott elmondván azt, hogy ő gúnyos táviratokat és gratulácziókat kap azért, mert hozzájárult Eósa Izsónak jelöléséhez, kijelentette, hogy kénytelen a társelnökségről lemondani, mert ez a herczehurcza annyira felizgatta az ő idegrendszerét, hogy ő tovább azt nem birja ki. Erre, t. képviselőház, Rósa Izsó megértvén, hogy mi a háttere a dolognak, a jelöltségtől visszalépett. S most, mielőtt kommentárokat fűznék a dologhoz, elmondok egy másik esetet, a mely Szegednek tőszomszédságában, Hódmezővásárhelyen történt a szegedi jelölés előtt pár héttel. A bérmálás szentségének kiosztása végett megjelent ott Jung János váczi egyházmegyei felszentelt püspök kinél nemcsak a katholikus egyház vezetőférfiai tisztelegtek, hanem az összes vallásfelekezetek küldöttségei, igy a zsidó hitközség vezetői is. Én is, mint protestáns ember s mint a város országgyűlési képviselője, tiszteletemet tettem a felszentelt püspök urnái, a ki jóságos, megnyerő modorral a felekezeti békének s a felekezeti egyetértésnek értelmében mondott köszönetet a tisztelgőknek. Miként egyeztethető össze ez a két eset ? A felekezeti egyetértésről szónokolnak az egyik helyen, a szomszédban pedig megfosztanak a képviselőjelöltségtől egy embert, mert az hitsorsosainak bizalmából épen a zsidó hitközségnek az elnöke. Hiszen ez nem más, mint a legsötétebb felekezeti elfogultság, mert ha nem ugy van, a mint én mondom, akkor mi bűne volt annak a Rósa Izsónak ? Az, hogy ügyvéd ? Hiszen ez nem bűn, hiszen a képviselőház tagjai között is 40