Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-175

175. országos ülés 1911 sége a maga teljes egészében bebizonyult, mert a román szerződésben a marhalétszámot ki nem meritik, és a szerb szerződés életbelépte után a szarvasmarbaárak nemhogy csökkentek volna, hanem emelkedtek. Gr. Károlyi Mihály : Majd meglátjuk később ! Gr. Serényi Béla földmivelésiigyi minister: Jótállok, hogy akkor sem fog bekövetkezni. Három milliót tesz ki a szarvasmarhafogyasztás, ennek árára 15.000 darab behozatala deprimáló hatást nem gyakorolhat. Ezt minden józan ember, a ki matematikát tud, megállapíthatja ; egy százalék behozatal nem csökkentheti az árakat. Az argentínai húsra vonatkozólag megemlítem, hogy kümi jártam Londonban és Parisban és a kérdést alaposan tanulmányoztam. Én jeleztem egynéhány beszédemben, hogy én az argentínai hus szempontjából veszélyt szintén nem látok, mert egészen mások, teljesen heterogének a fogyasztási viszonyok Ausztria-Magyarország és különösen Anglia között. Angliában a húst csak sütési czélokra használják, ott a leveseket mindig pótlevessel, bovrillal és ilyen szurrogátumokkal helyettesitik, ellenben majdnem az egész kontinensen, a mint a franczia földmivelési ministeriumban egy direktorral való beszélgetésem alkalmával konstatáltuk, mindenütt, Svájczban, Francziaországban stb. kivéve talán Olaszországot, a marhaliusfogyasztás a szegényebb néposztályok részéről azért történik, mert az nemcsak húst, hanem egyszersmind levest is ad. Az argentínai húsban az albumin-réteg ki van fagyva, az tehát levesnek nem használható, ugy hogy ennek a húsnak elterjedését én a magam részéről kizártnak tartottam. A kezemben lévő adatok szerint eddig Ausztriába behozatott összesen 3500 tonna argentínai hus; ebből Svájczba, Olaszországba és tengeri hajók részére 355 tonna tranzitáltatott, maradt összesen 3145 tonna. Ebből ma is Bécsben van raktározva 777 tonna, a trieszti hűtőkben 260 tonna. Tehát a bejött mennyiségből, a mi összesen 3500 tonna, 355 tonna tranzitáltatott külföldre és a hajókon maradt, a fenmaradó 3145 tonnából pedig 1037 tonna fogyasztás alá nem került, hanem ma is a hűtőházakban van Bécsben és Triesztben. Baross János: Mégis csak megeszik egyszer! Gr. Serényi Béla földmivelésiigyi minister: Ebből csak azt a konzekvencziát lehet levonni, hogy az, a mit én előre megmondtam, ebben az esetben is bekövetkezett, minthogy a fogyasztó közönség az argentínai húsra nem fanyalodik rá, az az osztrák közönségnek nem kell. Az a veszély tehát, a mi ebből a magyar mezőgazdaságot fenyegethetné, mintha az az állattenyésztést háttérbe szorítaná, nem fenyeget. Szmrecsányi György: Megszegik a szerződést az osztrákok ! Gr. Serényi Béla földmivelésiigyi minister: Majd erre is rátérek. június 10-én, szombaton. 307 Most pedig a 2000 és 4000 tonna történetét mondom el. Október elején az osztrákok átírtak a magyar kormányhoz, hogy engedje meg az argentínai husbehozatalt. Akkor voltak Bécsben azok a nagy szocziális mozgalmak a husdrágaság enyhítése szempontjából. Én akkor már Angliából viszszatértem és a huskérdést áttanulmányozva, az argentiniai bus jövőjéről meggyőződve, a ministertanácsban forszíroztam, hogy sokkal okosabb bebocsátani a húst és ezt mint egy bebizonyított kérdést az ország elé állítani, semmint egy állandó kisértetet a magyar mezőgazdaság szempontjából megoldatlan kérdés gyanánt fentartani. (Helyeslés jobbfelöl.) Megadtuk tehát a 2000 tonna bus behozatalára szóló engedélyt. November 10-ikén az osztrákok lejöttek azzal a kéréssel, hogy most már további husbebozatalra adjunk engedélyt. Akkor a boldogult kereskedelmi minister ur elnöklete alatt értekezlet volt a kereskedelmi ministeriumban, a melyen részt vettek a magyar kereskedelmi minister és a magyar földmivelési minister, továbbá az osztrák kereskedelmi minister és az osztrák földmivelésiigyi ministerium akkori vezetésével megbízott osztályfőnök. Megfogalmaztunk ott egy jegyzőkönyvet, a melyben, mint én a szerb szerződés alkalmából jeleztem, különféle igen súlyos és reánk nézve igen értékes kérdéseknek végleges megoldását kívántuk eszközölni és kívánságaink honorálása esetére nem zárkóztunk el attól, hogy további argentínai husbebozatalra egy limitált mennyiségben engedélyt adjunk. En ezt jeleztem is akkortájt, de mert a tárgyalások folyamatban voltak, a szerb szerződés alkalmával ezekről a kérdésekről világosan még nem nyíl átkozhattam. Az osztrák kormány ebből a jegyzőkönyvből azt értette, — mert a jegyzőkönyvben ugy van, hogy három hónapról három hónapra 600, maximum 800 tonna bebocsátását veszik tervbe, ez a jegyzőkönyv szószerinti szövege — hogy a következő 3 hónapra 600—800 tonnát be szabad hozmok. (Mozgás balfelöl.) Ez a félreértés jóhiszeműen történt. Itt van tehát a 2000 tonna behozatala, a mi részben eszközöltetett. Mihelyt a magyar kormány megtudta, hogy az osztrák kormány a rendelést tényleg eszközölte, azonnal tiltakoztunk ellene és fentartottuk álláspontunkat, a mely a kiegyezési törvényhez tartozó végrehajtási módozatok 12. §-ából folyik. A•- fait accompli-val szemben azonban nem tehettünk egyebet, mint hogy tudomásul vettük, hogy az osztrák kormány a rendelést megtette, tekintettel arra, hogy a hus nagy része már hajókra is volt rakva. A második szempont pedig az, hogy ez a hus beérkezett, és tényleg ottan raktáron van. Az osztrák kormány tehát azt a kérdést intézte hozzánk, hogy a további rendelésekkel szemben milyen álláspontot foglalunk el, s ekkor a magyar 39* 1