Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-175

175. országos ülés 1911 janins 10-én, szombaton. 305 osztalékot fizet, mondom, mikor a dúsgazdag és hatalmas hajóstársasággal szemben küzködik a nyomorúságosan ellátott személyzet az ő bérviszonyainak javításáért, akkor a magyar állam egész erejével a hajóstársaság mellé áll, valóságos flottatüntetést rendez és a haditengerészet legénységét bocsátja a hajóstársaság rendelkezésére azon czélból, hogy a munkások leveressenek és az ő igen minimáüs és igen szerény követeléseik ridegen visszautasíthatok legyenek. Azonban ezek elmúlt dolgok, ezeken ma már segíteni nem tudok, csak helyteleníthetem ezeket. De a mikor a magyar kormány a maga teljes energiájával és erejével támogatta a hajóstársaságot abban, hogy a sztrájk leveressék és a hajóforgalom az Adrián ismét helyreállittassék, illő volna, hogy a most levert munkásokat is támogassa a maga erejével. Nevezetesen az történik most Eiuméban, hogy a 8—900 tagból álló hajósszemélyzet, a mely a magyar kormány részéről a hajóstársaságnak nyújtott támogatás folytán teljes vereséggel volt kénytelen befejezni a sztrájkot, be akar ismét állani a munkába, de a hajóstársaság azzal a fölénynyel, a melylyel a győző szokta diktálni a maga feltételeit a legyőzött hadseregnek, válogat a személyzetben és körülbelül a felét, mindenesetre több száz embert e szerencsétlen munkások közül nem akar visszafogadni a hajósszemélyzetbe. Én azt gondolom, hogyha minden morális alap és minden komoly ok nélkül a haditengerészet személyzetének segélyével, flottatüntetéssel támogattuk a hajóstársaságot, a mely körülbelül 1 millió korona évi szubvencziót kap a magyar államtól, helyes volna, ha a kereskedelemügyi kormány figyelmeztetné a hajóstársaságot, hogy ez nem irtó háború volt, a hol a győző a legyőzöttnek feltételeket diktál és a hol a szerencsétlen munkásokat ki lehet tenni annak a sorsnak, hogy a hajóstársaság által vissza nem fogadtatván, magukat és családjukat nem tudják eltartani. Kérem a t. kereskedelemügyi kormányt, méltóztassék azt a befolyását, a melyre jogot ad az az évenként 1 millió körül adott szubvenczió és amelyet a hajóstársaság is igénybe vett a sztrájkolok ellenében akkor, a mikor a hajójáratokat fentartani és a sztrájkot leverni kellett, szíveskedjék most is érvényesíteni, a mikor a személyzet visszafogadásáról van szó. Elvégre megengedem, hogy bizonyos keserűség marad fenn ilyen sztrájkoknál és a munkaadó a személyzetnek azt a részét, a mely előtte gyanús, a melyről azt hiszi, hogy okozója volt a sztrájknak, visszafogadni nem akarja. De kulturországokban ilyen bosszúálló hadjáratokat vivni nem szoktak. Legkevésbbé szabad vivni Uyen bosszúálló hadjáratot ott, a hol a kormánynak megvan a maga befolyása és a hol a kormányszubvenczió képezi a hajóstársaság jövedelmének egy jelentékeny részét. Méltóztassék csak visszaemlékezni a sokkal nagyobbszabásu és horderő tekintetében sokkal nagyobb fontossággal biró vasúti sztrájkra, a KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VIII. KÖTET, mely, a mikor lezajlott, nem maradt a sztrájkoló vasutasok közül egyetlen egy ember sem, a kit a magyar állam a maga tisztviselői kötelékébe vissza ne fogadott volna. Es méltóztassék gondolni, egy rövid idővel ezelőtt Francziaországban történt eseményre, a hol kormánybukással is járt az a körülmény, a hol a vasúttársaságok néhány, igen kis számú, sztrájkoló tisztviselőt visszafogadni nem akartak és a franczia kormány nem volt képes kellő erélylyel közbelépni azon czélból, hogy a sztrájk megszűnte után az összes alkalmazottak visszafogadtassanak. Mondom tehát, sem a magyar államvasutaknál, sem másutt sehol nem találunk példát arra, hogy igy válogassanak az emberek között, mint itt és a sztrájk letörése után igy büntessenek egyes exisztencziákat. En teljes tudatában vagyok annak, hogy e sztrájkolóknak teljesen igazuk volt, igen nyomorult bérek mellett agyon dolgoztatják őket. 16—18 órai munkaidejük van azoknak, a kiknek havonta 60—80 legfeljebb 100 korona a fizetésük. Tudom azt is, hogy a legnagyobb mértékben helytelen, igazságtalan és indokolatlan volt a hadügyi kormánynak és a kereskedelmügvi kormánynak azon intervencziója, a melylyel a haditengerészethez tartozó személyzettel segítette a sztrájknak a letörését. De ezek elmúlt dolgok, a melyeken már segíteni nem tudok; de segíteni óhajtok azon, a min lehet és azért tisztelettel bátor vagyok a következő interpellácziót a kereskedelemügyi minister úrhoz intézni (Olvassa) : Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur interveniálni abban az irányban, hogy a magyar állam által szubvenczionált Ungaro-Croata fiumei hajóstársaság sztrájkba lépett összes személyzete a szolgálatba visszafogadtassék ? Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur odahatni, hogy ezen hajóstársaság alkalmazottainak bérviszonyait megjavítsa ? T. ház ! En nagyon kérem a kereskedelemügyi kormányt. . . Egy hang (a baloldalon): Nincsen itt! Pető Sándor : . . . Majd csak tudomást szerez interpellácziómról. (Zaj. Elnök csenget.) hogy méltóztassék figyelembe venni azt, hogy sokkal nagyobb és fontosabb esetekben, mint pl. nálunk a vasúti sztrájknál, a magyar állam milyen követendő példával járt elő, hogy egyetlen sztrájkoló sem maradt kenyér nélkül és minthogy a kormánynak befolyása, beavatkozási joga van a társaságra, a társaság által évenként élvezett, körülbelül egy millió szubvenczió folytán és hogyha tudott segíteni ezen az egymilliós társaságon, hogy részvényeseinek évenként 15% dividendát fizessen, legyen kegyes a kereskedelemügyi kormány e kenyér nélkül maradt szegény munkásokat is segíteni és támogatni. (Helyeslések a baloldalon.) Elnök: A házszabályok értelmében az interpelláczió közöltetni fog a kereskedelmügvi minister úrral. Szólásra ki következik ? Nyegre László jegyző: Gróf Károlyi Mihály! 39