Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-175

304 1?5. országos ülés 19ii június 10-én, szombaton. Elnök : Csendet kérek. (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk!) Kérek csendet. Kérem Pető képviselő urat. (Zaj.) Kérem gróf Bánffy képpiselő urat. Vázsonyi Vümos : Én nem voltam Jellineknek ügyvédje! Más volt ott ezen az oldalon. Zboray Miklós: En sem voltam, fájdalom ! (Derültség.) Az van itt (olvassa) : »Tekintve, hogy kilencz közlekedési vállalat van, mely a fővárossal szerződéses viszonyban áll, felkérte elnöklő taná­csost, hogy az egyes közlekedési vállalatok tevé­kenységének megvizsgálását szűkebb bizottságok kiküldésével tegye lehetővé, és erre nézve tegyen konkrét javaslatot.« Ez a bizottság, melyben igenis Pető Sándor képviselőtársam is benne van, Heltai Ferencz képviselőtársam, Simonovics Béla, Komlós Ágoston, Nessy Gyula, Kollár Lajos, hozzájárult a főszámvevő programmjához, melynek a következő tiz fontosabb pontja van (olvassa) : »A bizottság évenkint beható vizsgálat alá veszi a közlekedési vállalatokat oly irányban, hogy a már beruházott vagyonállag teljes épségben tartásához szükséges utánszerzések és pótlások a legpontosabban tel­jesittetnek-e ? Megállapítja a beviteli összegek helyességét. A helyiszinén foganatositott vizsgála­tokkal ellenőrzi a főszámvevőnek az évi mérle­gekre és az évi üzletre számadásokban szereplő egyéb tételekre vonatkozó észrevételeit. Ellenőrzi az üzleti leltárak bemutatására szerződésileg köte­lezett vállalatok által bemutatott leltárak helyes­ségét stb.« Szóval, most.alakul meg vagy most állapítja meg — mert lehet, hogy megalakult, de nem ülé­sezett —, most állapit ja meg a programmot ez a bizottság és az ügyosztály olyan kiváló módon akarja orvosolni a bajokat, hogy felállít detektive­ket a kalauzok ellenőrzésére, azt javasolja, hogy külön ellenőrző rendőrséget szervezzünk a villa­moson, (Derültség a baloldalon és a középen.) hogy a rendőrség tagjai polgári ruhába öltözve áüandóan figyelemmel kisérjék a menetrend betartását, a for­galmat, a közlekedési szabályrendelet betartását, hogy felügyeljen a rendészeti, a biztonsági, az egész­ségügyi, kényelmi és a tisztasági szabályok betar­tására. (Derültség a baloldalon és a középen.) Zlinszky István : Jó kövéreket! (Derültség.) Zboray Miklós: Ha ez nem nevetség, akkor semmi sem az. A rendőrség volna hivatva és a detektív arra, . . . Vázsonyi Vilmos: A rendőrség jól telj esi­tette-e ? Zboray Miklós: ... vájjon mi biztositéka van Vázsonyi Vilmos t. képviseltőársamnak, hogy a detektívek és a rendőrség, melyet az ügyosztály odaállít, jobban fogják . . . Pető Sándor: Meg kell próbálni! (Zaj.) Zboray Miklós: A próba nem ez. A próba az, hogy legyen szakértő, hogy a főkapitány és a belügyminister utasítsa a rendőrséget, teljesítse kötelességét, a kereskedelemügyi minister pedig recscsentsen rá erre a társulatra és ha záros határ­idő alatt kötelességét nem teljesiti, vonják meg az engedélyt. (Helyeslés a baloldalon.) Interpelláczióm a következő (Olvassa): »Interpelláczió a kereskedelemügyi minister úrhoz. Tekintettel arra, hogy mivel a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság forgalmi eszközei elég­telenek, árama kevés, pályája rossz, igy a forgal­mat lebonyolítani képtelen, hajlandó-e a minister ur intézkedni, hogy az engedélyokirat 15. §-a alap­ján s az ott előirt módon a nevezett engedélyes társaságnak adott engedélyt megszűntnek nyil­vánítsa, a forgalmat egy más üzemképes és minden tekintetben megfelelő vállalattal bonyolittassa le ?« (Helyeslés a baloldalon s a középen.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a keres­kedelemügyi minister urnak. Ki következik ? Hédervári Lehel: A kereskedelemügyi minis­ter kér szót! (Derültség és zaj.) Zlinszky István : A ministernek vagy legalább az áUamtitkárnak itt kellene lennie ! Hol van az államtitkár 1 Nem járja ? (Zaj.) Baross János." Hol a minister ? Szojka Kálmán jegyző: Pető Sándor! (Zaj.) Elnök : (Csenget.) Csendet kérek ! Kérem Pető képviselő urat, szíveskedjék interpelláczíóját elő­terjeszteni. (Zaj.) Pető Sándor: T. báz! Az Üngaro-Croata hajóstársaság személyzete, hogy nyomorúságos munkaviszonyait megkönnyítse, — mert ott 60—80, maximálisan havi 100 koronáért 16 órai nagy munkát végeznek az emberek — már az 1906-ik év óta békés utón törekszik erre. Mint­hogy azonban semmiféle módon czéljukat elérni nem tudták és minthogy ez év márcziusában és májasában az igazgatóságnál hiába kérelmezték viszonyaik javítását, végre a végső szükség eszközé­hez folyamodtak és 1911 májusában sztrájkba léptek. Alig hogy az Ungaro-Croata mintegy 800 főből álló személyzete sztrájkba lépett, a magyar kor­mány rendelkezése folytán valóságos flottatünte­tést rendeztek Fiúméban és megjelent ott öt torpedóhajó, három torpedóvadász és három csata­hajó, a mely flotta alkalmas lett volna egy egész eUenséges hadsereg leverésére. Kirendelte pedig ezeket a hajókat a kormány azért, hogy segítse az Ungaro-Croatát a sztrájk letörésére. így következett be azután, hogy, mivel a had­ügyi kormány rendelkezése folytán mintegy 8—900 hajósszemély áll rendelkezésére a hajóstársaság­nak, természetesen a sztrájkolok, a kik az ember­séges és tisztességes czélt, a melyre egész joggal törekedtek, el nem érhették és a hajóstársaság a sztrájkólókat letörte. A magam részéről a legteljesebb mértékben helytelenítem azt, hogy a mikor a munkaadó és az ő munkásai egymással bérharczban állanak, a mikor a dúsgazdag társasággal szemben, a mely­nek alaptőkéje 2 millió korona, de a mely rövid másfél évtized alatt 4 millió korona tartalékot szerzett, a melynek részvényei 2000 koronáról 6500 korona árfolyamot értek el és a mely hajós­társaság a Tészvény névértéke után évenként 15%

Next

/
Thumbnails
Contents