Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-175

175. országos ülés 1911 június 10-én, szombaton. 293 tan ellene vagyok. Ha már szaporítjuk a középiskolákat, akkor inkább szaporítsuk a reáliskolákat, hiszen a tendencziánk épen az, hogy az u. n. lateiner pályáktól elvonjuk az ifjúságot, és így ezzel is reájuk bizonyos morális pressziót gyakoroljunk. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ott a pótérettségi !) Még egy kérdéssel kívánok itt foglalkozni, és ez a közéjnskolai tanárok nyugdijképességének kérdése, melyre nézve az igen t. minister ur programmbeszéde az eddigi 30 évről 35 évre való felemelést helyez kilátásba. T. képviselőház! Én a középiskolai tanárok nyugdijképességének eddigi mértéke mellett foglalok állást. JSTem akarom ismételni mindazon argumentumokat, melyeket több oldalról elmondtak, csak némi kiegészítést fűzök hozzájuk. Először is kijelentem, hogy igen nagy megelégedéssel vettem azt, hogy a t. háznak minden oldaláról felszólaló képviselők túlnyomó többségben ezen az állásponton voltak (Zaj. Halljuk! Halljuk!) és a 35 éves nyugdijképességet védelmezők, csak igen elvétve akadtak. Mindazok, kik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, elismerték azt, hogy a tanári pálya olyan, mely az idegrendszert sokkal inkább veszi igénybe (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és emészti fel, mint bármely más foglalkozási ág. Ebből folyt, hogy őseink behozták és több mint másfél százada fennáll ez az intézmény, hogy a középiskolai tanárok már 30 évi szolgálat után elérik teljes nyugdijképességüket. Ha mi szolgálati idejüket felemeljük épen akkor, a mikor minden pálya több előképzettséget igényel és több erőkifejtést, mint a múltban, s azért a 40 évi szolgálati időt mindenütt leszállítjuk 35-re, ez nem nagyon dicséretes színben mutatná a külfölddel szemben kulturális érzékünket, mert ez nem fejlődés, hanem hanyatlás volna. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az az egyenlősítés ugyanis nézetem szerint, a mely a különböző körülményeket és viszonyokat nem veszi tekintetbe, végeredményben nem az egyenlőséghez, hanem épen ellenkezőleg, a legnagyobb egyenlőtlenséghez vezet. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Az sem lehet megnyugtatás, hogy a most alkalmazásban levő tanárokra nézve megmarad a 30 évi szolgálat és csak a később alkalmazandókra terjesztetik ki a 35 év. Előre bocsátom, hogy maga az a körülmény, hogy azok a tanárok is tiltakoznak ellene, a kikre ez az intézkedés nem terjedne ki, s a kik így a saját érdekeiket kielégítve tekinthetnék, mégis egész odaadással és erélylyel törekednek gondoskodni a jövő tanári nemzedékről is, mutatja a fenkölt gondolkozásukat, mely csak dicséretükre válik. (Igaz! Ugy van! halfelöl!) Az a körülmény, hogy ha valamely tanár 30 év múlva munkaképtelenné válik és a teljes nyugdíját még mindig nem élvezheti, nem gyakorol nagy vonzerőt ezzel a pályával szemben. Azt tartom, hogy a nyugdíjjogosultság évszámának ilyen felemelésében a középiskolai tanári hivatás lekicsinylése is foglaltatik, a mi által épen a legtehetségesebb elemet fogjuk visszarettenteni ettől a pályától. (Ugy van! a baloldalon.) Minden más pályán, a hol egyetemi képzettség kívántatik, a tehetségesebbek előtt sokkal nagyobb karrier nyílik, mint a tanári pályán, mert a tehetségesek minden más pályán elérhetik az V. fizetési osztályt, csujDán a középiskolai tanárság az, a melynek csak kis része éri el a VI. fizetési osztályt, ennek is a legtöbb csak legalsó fokozatát. Mindezt a körülményt figyelembe kell venni akkor, a mikor a 30 évnek felemelésére gondolnak. A magam részéről is csatlakozom itt felszólalt több t. képviselőtársam nézetéhez és nagyon kérem a t. minister urat, hogy mindezt a körülményt komoly megfontolás tárgyává tegye, annál is inkább, mert tudjuk, hogy az akadály nem benne van, hanem, mint hallottuk Apponyi Albert t. képviselőtársamtól, a pénzügyi kormányzatban, a mely hajlandó minden ilyen fontos kérdést igen gyakran az egyoldalú financziális szempontból felfogni. Azt hiszem, igen könnyű meggyőzni a t. pénzügyminister urat az ő álláspontja tarthatatlanságáról azzal is, ha a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur statisztikailag kimutatja, hogy a tanárok közül csak igen kevés megy 30 év múlva nyugdíjba. iSíem humánus dolog felemelni a 30 évet azért sem, mert így azokat, a kik már 30 év múlva szolgálatképtelenek, mintegy morális kényszer alá helyezzük, hogy tovább szolgáljanak. Ez a tanügynek is csak kárára lehet. (Ugy van! a baloldalon.) Ismételten kérem tehát a minister urat, hogy mielőtt a végszót kimondaná, tegye mindezt ujabb komoly megfontolása tárgyává. Sürgősen figyelmébe ajánlom a t. minister urnak a polgári iskolák reformját is. A polgári iskolák nemcsak arra valók, hogy művelt polgári osztályt képezzenek ki, hanem arra is, hogy a közéjfiskolák túlzsúfoltságát enyhítsék. Ép azért, ha már szaporítjuk az iskolákat, én a polgári iskolák szaporítását vagyok bátor a t. minister ur figyelmébe ajánlani. A t. minister ur expozéjában nem szólott a polgári iskolai tanárok fizetésrendezéséről. En bátor vagyok figyelmét felhívni arra, a mit már a pénzügyi bizottságban kilátásba méltóztatott helyezni, hogy legyen szíves a minister ur, ha már előbb nem lehet is, legalább az 1912. és 1913. évben ezt egyenlően felosztva, keresztülvinni, mint azt a pénzügyi bizottságba kilátásba helyezte. Tekintve, hogy ma már a polgári iskolai tanároktól is sokkal hosszabb előkéjjzési időt kívánunk, mint a múltban, a nyugdíjügy rendezése alkalmából méltóztassék az ő szolgálati idejüknek 35 évben való megállapítását eszközölni, a mai 40 év helyett.