Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-174

1 június 9-én, pénteken. 272 27//, országos ülés 19: mennyisége emelkedett 21.20 tonnáról 25.10-re, vagyis az emelkedés 18.3%. A poroszoknál tehát 0.28% az emelkedés, nálunk pedig 18.3%; pedig ezen idő alatt a porosz vasutaknál ugyanazon minőség használtatott, mint nálunk. Ugyanazon mennyiségnek a költsége emelkedett a poroszoknál 23.5 százalékkal, nálunk pedig emelkedett 88 szá­zalékkal. (Mozgás.) Méltóztassék tehát, t. ház, megítélni, hogy könnyelmű vagy lelkiismeretlen volt-e azon álli­tásom, hogy ezen anyagbeszerzési szerződések rosszak. Én azt hiszem, hogy, a mennyire privát­embernek ezt a tényt bebizonyítani lehet, én állí­tásomat bebizonyítottam, (ügy van!) Én egész közéleti működésemben szigorúan szem előtt tar­tottam azt az elvet, hogy neminem laedere. Most sem követtem el senki ellen semminemű szemé­lyes támadást, senkinek becsületét, integritását nem támadtam, nem érintettem, nem is gyanúsí­tottam. Azt hiszem, kötelességemnek tettem ele­get, hogy e tényekre a ház figyelmét ráirányí­tottam, (ügy van! jobbfelől.) Én nem tartom szükségesnek, hogy most már az inditványra magára is rátérjek. Én bocsánatot kérek a háztól, hogy ezen indítványtétel czimén szólaltam fel, bár nem tartom szükségesnek parlamenti bizott­ság kiküldését. Gr. Apponyi Albert: De igen ! Szükséges ! (Élénk helyeslés halj elől.) Rakovszky István : De igen ! Feltétlenül szük­séges ! Bocsánatot kérek ! Itt nem komédiázunk ! Zboray Miklós: Nemcsak a szólásjoggal élünk. Rakovszky István: Nem szólásjog ez! Ez kijátszása a házszabályoknak ! Darvai Fülöp : Hiszen majd szavazunk felette ! Heltai Ferencz: A parlamenti vizsgáló-bizott­ság kiküldetése csak a kormánytól függ; mert a parlamenti bizottság kiküldetésének akkor van czélja, ha a kormány ténykedéseit kell felelősségre­vonás szempontjából megállapítani. Én ismételve hangsúlyoztam beszédemben, hogy olyan tényke­dések, a melyekre vonatkozólag a felelősség alkal­mazását helyénvalónak tartanám, fenn nem forog­nak. A konzekvencziáknak a levonása abból, a mit előadtam, a kereskedelemügyi ministerium vezeté­sével megbízott pénzügyministernek a dolga, és én teljes bizalommal vagyok a pénzügyminíster ur iránt. . . (Felkiáltások balfelől: Nem arról van itt szó !) . . . hogy ő megfontolva az itt mondottakat, a felelősségrevonást meg is fogja tenni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől. Éljenzés a szélső­baloldalon.) Elnök: A pénzügyminíster ur mint keres­kedelmi minister kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk. !) Lukács László, a kereskedelemügyi ministe­rium ideiglenes vezetésévei megbízott pénzügy­miníster : T. képviselőház ! Azt'hiszem, hogy ter­mészetesnek fogja találni a t. képviselőház, ha én az itt tárgyalt kérdés meritumába nem bocsát­kozom bele, mert nem arról van szó, hogy itt a kereskedelmi tárcza költségvetésének vitáját kezd­jük újra, vagy hogy itt a kérdés meritumában határozatot hozzunk. Épen azért, én tisztán a kérdés formai oldalához szólok hozzá, ahhoz az indítványhoz, a mely két oldalról benyujtátott és a mely parlamenti bizottság kiküldését hozza javaslatba. (Élénk felkiáltások balfelől: Nagyon helyesen.) Én igen sajnálom, t. ház, (Halljuk ! Halljuk !) hogy nem lehetek egy nézeten azon t. képviselő urakkal, a kik a parlamenti bizottság kiküldését javasolják, vagy szükségesnek tartják és pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a parlamenti bizottság működése czélhoz nem vezet. A parlamenti bizott­ság, a mint az köztudomású, törvényeinken nem alapszik és törvényeinkben szabályozva nincs. (ügy van ! jobbfelől.) A parlamenti bizottság nincs fölruházva azokkal a jogokkal, azokkal az esz­közökkel, a melyek szükségesek arra, hogy vala­mely kérdésben az igazság kiderittessék. A parla­menti bizottság nem idézhet meg tanukat; nem bir semmiféle kényszerítő eszközökkel. . . (Ellen­mondások a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk ! Hall­juk ! jobbfelől.) Egy hang (jobbfelől) : Törvényes alapja nincs ! Sümegi Vilmos : Én voltam tanú már ! (Moz­gás és zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát a Szapáry-ügy ? Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lukács László, a kereskedelemügyi ministerium ideiglenes vezetésével megbízott pénzügyminíster : . . . nem bir semmiféle kényszerítő eszközzel arra nézve, hogy valakit megjelenésre,okmányok előadá­sára vagy tanuságtételre kényszerithessen és ennek következtében a legtöbb esetben csak a parlamenti bizottság tekintélyének és igy a parlament tekinté­lyének rovására működhetik, a nélkül, hogy bár­mily garancziát nyújtana az igazság kiderítése tekin­tetében. Valahányszor ilyen kísérlet tétetett, az eredmény mindig az volt, hogy ha voltak homályos dolgok, ha voltak gyanúsítások, ha voltak kéte­lyek : ezek közül a parlamenti bizottság egyetlen­egyet sem tisztázott, hanem a kételyek, a homály és a gyanúsítások megmaradtak, sőt talán még más kérdésekre is kiterjedtek, a melyek a parlamenti bizottság tárgyalásai során okvetlenül mindig fel szoktak merülni. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Épen azért tehát, bármennyire szükségesnek és óhaj tandónak tartanám azt, hogy ez a kérdés tisztáztassék már az illető érdekeltek szempontjá­ból is, (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől: Hogyan? Halljuk! Halljuk ! jobbfelől. Elnök csenget.) A parlamenti bizottság semmiféle garancziáját nem nyújtja annak, hogy ez a czél elérhető lesz, (ügy van! a szélsőbalolda­lon.) sőt megtörténhetik, hogy azok a gyanúk, vagy nem tudom micsoda kételyek, a melyek felmerültek, még nagyobb mértékben fogják súj­tani az érdekelteket, a mi az igazság érdekében semmiesetre sem volna kívánatos. Azért arra kérem a t. képviselőházat, hogy méltóztassék az indítvá­nyokat mellőzni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal.

Next

/
Thumbnails
Contents