Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

20 163. országos ülés 1911 május 23-án, kedden. mus illetékes tényezőivel ? Miért van az, hogy az a rettenetes meghasonlás, a mely más nemzeti társadalmakat két ellentétes táborra szakított szét: a vallásos és a szabadelvű táborra — nem létezik minálunk ? Azért, mert a magyar katholiczizmus is vissza tudta magát tartani bizonyos túlzásoktól, mert a magyar társadalom ismerte azt a fogalmat, a melyet fájdalom, a külföldnek nem egy, társadalma nem ismer, a liberális katholikusnak a fogalmát, mert hogy többet ne említsek, Széchenyi Istvánok és más nagy férfiai voltak Magyarországnak, a kik egyaránt kitűntek mind igaz, benső vaUásos buzgóságuk által, mind a magyar szabadelvű haladáshoz való rendületlen ragaszkodásuk által. (TJgy van ! Ugy van ! jobbról és halról.) Ez az egység becses kincs a magyar nemzet szempontjából, de higyjék nekem, becses kincs és tőke a magyar katholiczizmus szempontjából is, mert hiszen ezt lerombolhatják, ellentéteket okozhatnak, a magyar katholiczizmusban rejlő hatalmat ideig-óráig lefoglalhatják bizonyos ultramontán tendencziák számára, de második középkort nem fognak Magyarországon többé csinálni. (Igaz ! TJgy van ! Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobbóldalon és balról. Mozgás és zaj a balközépen.) Huszár Károly (sárvári) : Mesebeszéd ! (Nagy zaj. Az elnök csenget. Halljuk ! Halljuk I jobbfelől.) Gyerekeknek való frázisok ! (Folytonos nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Tisza István : Ezek a törekvések elidegenítőnek a katholiczizmustól és a vallástól a magyar művelt társadalomnak szine-javát, azt a szinejavát, a mely ma még meg akar maradni a magyar szabadelvűségnek legszentebb, legtisztább, legnemesebb tradicziói mellett, azok mellett a tradicziók mellett, a melyek egyesitik a hitet a tudással, a vallást az egyházzal, a szabadságot az erkölcsi rendhez való ragaszkodással (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) és a mely legszentebb, legigazabb tradiczióihoz a magyar szabadelvűségnek, a magyar szabadságszeretetnek ragaszkodunk akkor, ha. kettős fronttal harczolva, egyaránt síkra szállunk az ultramontán szektariánizmussal és az anarchisztikus tendencziák szektariánizmusával. (Igaz! Ugy van ! Taps a jobboldalon. Zaj a balközépen. Elnök csenget.) Abban a meggyőződésben vagyok, hogy igen kevesen vannak Magyarországon, a kiknek ezt magukra kellene venniök. (Zaj balról. Halljuk! Halljuk!) Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a magyar katholiczizmusnak józanul gondolkozó óriási nagy többsége is teljesen belátja ennek az álláspontnak helyességét. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy azok a törekvések, a melyekre rámutattam, tényleg nem találkoznak a magyar katholiczizmus illetékes vezetőinek helyeslésével. En tehát ő hozzájuk fordulok. (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ez ismét nem olyan kérdés, a melyet hatalmi szóval vagy a katholiczizmuson kívül álló faktoroknak lehetne orvosolni. Az ő kezükben van az orvoslás lehetősége, ők irányítják azt a nemes munkát, a mivel ők is igyekeznek az ifjúság vallásos életét felkarolni, s a mit, ha valaki, én bizonyára helyeslek. Ök gondoskodjanak róla, hogy ez a munka el ne fajuljon, hogy ez a munka a legjobb akarattal se csapjon át olyan tulságokba, a melyekből azután a legnagyobb veszedelmek származhatnak a magyar nemzet kulturális életére, mert a mi kulturális fejlődésünk szolgál nemzeti fenmaradásunk és nemzeti fejlődésünk legbiztosabb alapjául, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) a magyar nemzet önállóságának, hatalmának, erejének jövőjéül. (Élénk tetszés jobbról.) Ebben a tudatban elfogadom a költségvetést. (Hosszantartó, többször megújuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A vitát folytatjuk. Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. ház ! örömmel konstatálhatjuk azt a tényt, hogy a közoktatási tárcza rendkívüli érdeklődést keltett fel maga iránt, így legalább megmutatjuk ez alkalommal, hogy a magyarok nemcsak az agrikulturához, hanem a kultúrához is értenek és aziránt is érdeklődnek, örömmel észleltük, ugy veszem észre, pártkülönbség nélkül, a kultuszminister urnak ama nemes törekvését, a melylyel egész erővel kívánt nekifeküdni a közoktatásügy emelésének, és vele együtt sajnáljuk azt, hogy nincsenek rendelkezésére a kellő eszközök, hogy azt oly módon tehesse, a mint óhajtja. Óhajtjuk mi is, hogy az eszközök csakugyan rendelkezésére áUjanak. Macaulay azt mondja, hogy az angol nép már jó ideje nagy és hatalmas nép, és azért nagy, mert története a kellő időben behozott reformok folyamatának története. Mi magyarok szeretjük magunkat az angolokkal összehasonlítani, hivatkozunk a magna chartának és az arany bullának körülbelül egykoruságára. Sajnos, t. ház, abban a tekintetben, a mit Macaulay az angolok nagyságának ősi forrására nézve mond, mi csak saját hátrányunkra folytathatjuk az összehasonlítást, mert be keU vallanunk, hogy alkotmányos életünk fejlődése óta különösen két dologban nem találtuk el a kellő idejét a reformoknak, nevezetesen a polgári jogok kiterjesztésében és a közoktatásügy kellő fejlesztésében. És ha most, midőn előre akarunk haladni, mintegy örvény előtt állunk, mintegy nagy ugrásra kell készülnünk, ennek oka az, hogy sok ideig nem