Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

163* országos ülés 19Í1 május 23-án, kedden. 21 tettünk lépéseket, és sajnálattal látjuk, hogy épen akkor, a mikor egzisztencziánk érdekében az ugrásra el kell szánnunk magunkat, igen sokan bátortalanok, hogy a magyar nemzetnek ez életfeltételét megteremtsék. A közoktatás terén is el kell magunkat szánnunk egy nagy lépésre, úgyszólván egy merész ugrásra, mert ha történt is az utóbbi időben az 1907-iki törvénynyel egy lépés a népoktatás fejlesztése iránt, ez nem akart végső lépés lenni, hanem ellenkezőleg, ez kezdete akart lenni a kezdetnek. (Ugy van ! a baloldalon.) Ebben az irányban kell tovább haladnunk, hogy egy irányban haladjunk a kulturnemzetekkel. Igen t. ház, a modern kor eszméi feltartóztathatlanul haladnak előre, és a t. kultuszminister ur is a többek közt mint egyik törekvését emiitette, a kultusztárcza terén is a demokratikus elveknek érvényt szerezni. De ezek a modern eszmék csak ott léphetnek fel destruktív irányban, a hol nincs meg a népnek hozzávaló képzettsége. Ha körültekintünk, azt látjuk, hogy a művelt nemzeteknél, igy az északi népeknél, az angolszászoknál, a németeknél a modern eszmék az állami rendnek és — merem hozzátenni — egyszersmind a valláserkölcsi érzelemnek konszolidácziójára vezetnek, viszont ott, a hol a nép nincsen kellőképen kiképezve, művelve, az anarchisztikus tendencziák lépnek előtérbe. Ezért mondom, hogy mind a magyar államnak, mind a magyar nemzetnek, de hozzáteszem, magának a dinasztiának is első érdeke az, hogy a népművelődést, a népoktatást mennél jobban előmozdítsa. (Általános helyeslés.) örömmel hallottam a kultuszminister urnak azt a kijelentését, hogy a keresztény kultúra alapjára akarja fektetni közoktatásunk fejlesztését. Azt hiszem, ebben a kijelentésben senki sérelmet nem láthat, mert hiszen a keresztény kultúra hatása alatt állott nemcsak egy Dante, egy Shakespeare, hanem még egy Voltaire is, talán akaratlanul egy Condorcet, egy Diderot, nálunk egy Arany János, Petőfi Sándor, sőt, hozzáteszem, meg Marx sem irta volna meg könyvének szép és igaz helyeit, ha 1800 évvel előtte egy Marcus és társai nem irták volna meg az evangéliumot. Midőn a közoktatásügyi tárczának elbírálásához fogok, teszem ezt ama keresztényszocziális elvek alapján, a melyekről maga a kultuszminister ur nemrégiben igen nagyszámú és disztingvált közönség előtt azt mondotta, hogy azoké a jövő ; ama keresztényszocziális elvek alapján, a melyek alatt ugy ő, mint én a minden faji és vallási gyűlölettől ment igaz keresztény törekvéseknek, a keresztény szeretetnek és igazságosságnak érvényesülését értjük. T. ház ! Először a kultúrának alapjáról, a népoktatásról akarok beszélni. Jules Ferry, a ki 1802-ben a Morale laique-ot vezette be Francziaországba, egy utasitást kapcsolt ehhez a tanitók számára, melyben a tanítóknak szivükre köti, hogy a mikor az iskolában vannak, képzeljék maguk elé mindig a gyermekeknek atyáit, ne mondjanak semmit sem, — igy szól a minister — a mi által esetleg ezeknek az atyáknak nemtetszését hívnák, ki. Én azonban, hogy ennek a mondásnak teljes igazsága legyen és hogy igazi értelmében liberális legyen, azaz hogy senkinek szabadságát ne sértse, egy kiegészítést tartok még szükségesnek : gondoljon az a tanitó arra, hogy az iskolában nemcsak az atya, hanem hogy az is jelen van, a ki annak a gyermeknek szivéhez, lelkéhez még közelebb áll: az anya, és akkor biztos vagyok arról, hogy ha a tanitó ezt figyelembe veszi, nálunk Magyarországon a valláserkölcsi tanításnak ügye biztosítva van, mert a szülők nagy többsége nálunk Magyarországon azt fogja kívánni, hogy a gyermek valláserkölcsös nevelésben részesüljön. Itt rá akarok mutatni a modern kornak egyik dicséretes irányzatára: arra, a mely az iskolát és a családot minél szorosabb összeköttetésbe akarja hozni. Külföldön, Angolországban és Amerikában különösen példásan működnek az úgynevezett Home and School Society-k, a családi és iskolaegyesületek,'

! melyek' a tanítót és a családot minél többször és minél intenzivebb összeköttetésbe akarják hozni, hogy a tanitó a szülők gondolkodásmódjával megismerkedjék, hogy a tanitó egyszersmind irányító hatással legyen arra, hogy miként neveljék a szülők otthon gyermekeiket. Es igazán a nevelés csak akkor fog hathatós lenni, ha ez a két hatalom, iskola és család, együttesen fog működni, ha a családi otthon jól megalapozza azt, a mit az iskolának tovább kell fejlesztenie. Ha ez a két nevelés, a család és az iskola különféle irányban divergál, ezáltal igazán tartós dolgot nem hozhatunk létre. Ezért azt mondom, hogy a mai tanitó hivatása még sokkal fontosabb, mint volt azelőtt. (Igaz ! Ugy van ! bálfelöl.) Nálunk tényleg nagyon sok helyen elkel még a szülők nevelése, mert igaz, bogy a modern népiskola sok mindenféle tantárgyat honosított meg, de a nevelés tudományáról, a nevelés nagy mesterségéről — hogy ugy fejezzem ki magamat — nem történik ott említés. Hiszen talán az a gyermeki ész arra még kellőkéjien preparálva nincs, de a főbb elemeket lehetne már ott is közölni. Ebből látszik, mennyire szükség van arra, hogy ez a nevelés ne záródjék be a népiskola padjaival, hanem tovább folytattassék. Igen nagy súlyt fektetek ennélfogva arra, hogy mindenütt legyenek úgynevezett ifjúsági egyesületek ugy fiuk, mint leányok számára, melyekben a tanitó tovább viszi azt, a mit az iskolában megkezdettek. Az a sok vesződség, melyet, vegyük csak a nemzetiségi vidékeket, a tanitók kifejtenek, hogy magyarul tanítsák a gyermekeket, áz egy év alatt mind elpárolog a magyar nyelvtudással együtt, az is, a mit magyarul ott megtanulnak. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) A fél munka, az semmi munka. Habár a mezőgazdasági iskolák némileg folytatják ezt a munkát, a czélt ezzel nem látom elérve, s ezt a tevékenységet a néptanítónak az iskolán kivül is kell teljesítenie, mert nevelésre