Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

173. országos ülés 1911 június 8-án, csütörtökön. ;24'5 tokra is, a melyeket ebben a kérdésben gróf Tisza István, gróf Apponyi Albert, azután rajtuk kívül Eakovszk}^ István, Damián Vazul és Siegescu József t. képviselőtársam, elsősorban pedig maga a mélyen t, kultusminister ur tett, s a melyeknek legmarkánsabb kifejezését — méltóztassék megengedni, hogy idézzem — gróf Tisza István beszéde adja meg, a ki azt mondotta (olvassa) : »A magyar állam helyesen, legalább nézetem szerint helyesen, igen nagy tért enged a kulturális nevelés terén az egyházaknak. En valósággal mélyen gyászolnám azt az epoehát, a mely eltörölné a felekezeti tanügyet Magyarországon.« Majd azt mondja Tisza István, hogy távol kell tartanunk a közoktatástól a szektárianizmust, a vakbuzgóságot, a túlzott felekezetiséget, a mely az ő nézete szerint is nagy veszélyt rejt magában. T. képviselőház ! Ha ezzel szemben követjük Apponyi Albert t. képviselőtársamnak azt a kijelentését, hogy (olvassa) : »Tekintsünk vissza azokra a sötét állapotokra, a melyek az alkotmány helyreállításakor léteztek és méltányoljuk azt is, hogy igenis, igen nagy, rendkívül nagy lépések történtek előre és hogy a még teendő lépéseket ma már, a mikor a megalapozás megvan, könnyebb lesz megtenni, mint volt azoknak, a kik az 1868-at közvetlenül követő időkben működtek.« Hivatkozom az igen t. kultusz iniszter ur beszédében tett azon kijelentésére is, hogy szerinte sincs még az 1868: XXXVIII. t.-czikk végrehajtva. Micsoda elveken épült fel ez a törvényozikk? 10. §-ában az foglaltatik, hogy iskolákat állithatnak fel hitfelekezetek, társulatok, egyesek, községek és az állam. A hitfelekezetek csak »állithatnak« fel; a községek, a 23. §. szerint, kötelesek felállítani és a 24. §. szerint, a mennyiben a községek nem volnának képesek, ott, a hol a hitfelekezetek nem tarthatnának fenn népiskolákat, az állam kötelessége a népiskolákat felállitani. A 44. §. megállapítja még azt is, hogy az olyan községekben, a hol 30 tanköteles gyermek van más vallású, mint azon hitfelekezeté, a mely a népiskolát fentartja, ott is kötelessége az államnak felállítani a népiskolát. Es végül a 80. §. megállapítja, hogy az államkormánynak joga és kötelessége az állami népiskolát felállítani. Ha tehát ezt figyelembe veszszük és figyelembe veszszük azokat a kijelentéseket, a melyek az 1868. évi XXXVIII. t.-czikknek, mint törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával e házban elhangzottak, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy azok a »sötét idők« bizonyos szempontból sokkal világosabbak, sokkal fényesebbek voltak a magyar kultúra kérdéseiben, mint a maiak. Nevezetesen Nyáry Pál, a törvényjavaslat előadója egész nyíltan és határozottan hirdette, hogy ő szerinte a köznevelés, a közoktatásügy állami feladat. Bobory Károly pedig ekképen nyilatkozott: »En is szeretném a köznevelést és a köziskoláztatást minden felekezetességre való tekintet nélkül egyesítve látni, mint az a szabad amerikai államokban van, de ezt körülményeink nem engedik meg. Fájdalom, én mindannyiszor, midőn a különböző felekezetek növendékeit egymástól különválva látom az iskolába járni és már zsenge korukban egymástól elidegenittetni, sajnálom azokat elkülönítve látni, a kiknek egy éknek kellene lenni a hazaszeretetben ós egyeknek a polgári kötelességek teljesítésében. Az országnak joga neveltetni az embereket és a polgárokat, íz egyháznak pedig joga és kötelessége tanítani az ő növendékeit a vallási dolgokban.« E javaslat tárgyalásánál Schvarcz Gyula akkori képviselő azt az álláspontot foglalta el, hogy a törvényjavaslat hiányos, a mennyiben záros határidőhöz nem köti a népiskoláknak felállítását. Szerinte akkor 5000 olyan községe volt Magyarországnak, a melyben semmiféle népiskola nem volt és azt kívánta, hogy törvényjavaslatot terjeszszen a kultuszkormány a legközelebbi országgyűlés elé, a melyben a községnek és illetőleg a államnak a népiskolák felállítása záros határidőben teljesitendő kötelességévé tétetnék. Erre báró Eötvös József közoktatásügyi minister azzal nyugtatta meg a házat, illetőleg a felszólalókat, hogy az áUamkormány kötelességének fogja ismerni, a mennyiben a magyar állam anyagi viszonyai és a polgárság teherviselési képessége lehetővé teszi, annak a kötelességnek, a melyet a 80. §. az államra hárit, lehetőleg minél előbb eleget tenni. E tekintetben, sajnos, még nagyon messze állunk attól az időponttól, a mikor elmondhatnék, hogy az 1868 : XXXVIII. törvényozikk végre van hajtva, és nincs Magyarországon olyan község, a mely községnek a lakói legalább az elemi oktatásnak az életszükségletében ne részesittetnének. A statisztikai adatokkal nem kívánom untatni a t. házat, és igyekszem felszólalásomat bevégezni. (Halljuk!) Csupán csak azt kívánom még megemlíteni, hogy 1868-ban 13.800-ra tétetik a népiskolák száma. Ez ma 16.496, és ebből állami iskola mindössze 2570, tehát elenyészően kevés. Tanügyi szempontból az iskolák nívója még szomorubb képet mutat. Elég szomorú az a statisztikai adat is, a mely a tanoncziskolákra vonatkozik. Az utóbbi időben szerény véleményem szerint is igen helyesen, nagy súlyt helyeznek iparosés kereskedőtanoncziskolák létesítésére, és a hivatalos kimutatás szerint az 1907—08. évben 580, az 1908—09. évben pedig 590 ilyen tanoncziskola volt; de 1907—08-ban 1694, 1908—09-ben pedig 1835 olyan növendék lépett be az inasiskolákba, a ki addig egyáltalában semmiféle oktatásban sem részesült, írni és olvasni nem tudott, tehát a legelemibb ismeretekkel sem rendelkezhetett. Elismerem gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur azon állításának igazságát, hogy az 1907. és 1908-iki népiskolai törvények megalkotásával nagy lépéssel vitték előbbre a népoktatás