Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

246 173. országos älés 1911 június 8-án, csütörtökön. ügyét és azt is elismerem, hogy az ingyenes népoktatásnak törvényes statuálása megközelíti egy lépéssel azt az ideális állapotot, a melynek minél előbb be kellene következnie, hogy az ország lakosságának minden rétege feltétlenül részesülhessen az elemi oktatásban. De nézetem szerint a népoktatásügynek az 1907. és 1908. évi törvényekben lefektetett elvek szerint való támogatása és fejlesztése és a mélyen t. minister ur által is kontemplált és az előbb emiitett kiváló államférfiak nyilatkozatai által is támogatott az az eljárási mód, hogy a felekezeti oktatást államsegélyben való részesités utján mintegy éterinjekczióval akarják fentartani és lehetővé tenni, helyesnek nem mondható és ezzel szemben az egyedüli és kizárólagos orvosságnak azt tekinteném, ha a mélyen t. kultuszminister ur azt a politikát tűzné maga elé és igyekeznék a leggyorsabb tempóban megvalósítani, hogy állami népiskolák minél nagyobb számban áüittassanak fel és a legközelebbi jövőben minden olyan községben, a hol ez idő szerint elemi iskola még nincs, az állam állitson fel elemi iskolát. (Helyeslés.) Elismerem e tekintetben a mélyen t. minister ur jó szándékát, sőt honorálom konkrét eredményeit is, a mennyiben a legutóbbi kormányjelentésben megtaláltam a t. minister ur részéről azt a kijelentést, hogy pl. Nyitra vármegyében négyévi időtartamra felosztva 96 állami népiskolának szervezése vétetett tervbe, sőt azt is láttam, hogy Trencsén megyében még sokkal nagyobb számban kivan állami elemi népiskolákat felállitani. Azonban én azt tartom, hogy azon az utón haladva, a melyen az általam említett törvényes intézkedések haladnak, nem lesz képes az állam megfelelni ennek a feladatának, mert a felekezeteknek a népoktatás terén való áUami segélyezése olyan mérveket fog ölteni, hogy majd az állami iskolák felállítására nem lesz elegendő fedezet. T. képviselőház ! Egész rövidre fogom beszédemet, és azon kijelentéseire több képviselőtársamnak, hogy a népoktatás eredményessége lattól függ, hogy a nép gyermeke az'^ő anyanyelvén részesüljön az oktatás elemeiben, bátorkodom a magam részéről megjegyezni, hogy ebben velük teljesen egyetértek, s az alfelfogásom, hogy ezen sikeresen és gyökeresen csak ugy segithet a közoktatásügyi kormány, ha a tanítóképzést a tervezettnél sokkal radikálisabb módon veszi a kezébe és kivánja megoldani. Nevezetesen nem tartom elegendőnek azt, hogy a tanítóképzésnél az oklevél megszerzésénél bizonyos felügyeletet és ellenőrzést biztosit magának az államkormány, sőt még azt sem, a mit gróf Apponyi Albert t. képviselő ur beszédében kifejtett, hogy a tanítás menetére is bizonyos befolyást kivan gyakorolni a kultuszkormány ; ezt a kérdést csak ugy tartom megoldhatónak, ha a tanítóképzés teljesen államosittatik és a t. kultuszkormány ezt programmjába veszi és meg is valósítja. S itt arra az igényére a magyar társadalom és a magyar nemzet nem magyar ajkú rétegeinek, hogy az idegen ajkúak az elemi oktatásban a maguk anyanyelvén részesülhessenek, bátorkodom a tárgyalás menetébe azt az eszmét vetni, hogy az állami tanítóképzés rendszeresítésével ez is megoldható volna akkép, ha az áUami tantóképzőintézetekben a magyarországi nemzetiségi nyelvek rendszeresen taníttatnának és a magyar anyanyelvű tanítójelöltek esetleg ösztöndijakkal vagy más támogatással buzdittatnának arra, hogy a tót, oláh, szerb, német nyelvet elsajátítsák, s ezek az állami tanítóképző-intézetekben oklevelet nyert, tehát teljesen megbízható magyar anyanyelvű tanítók küldetnének ki a nemzetiségi vidékekre a népiskolai tanítói kötelességek ellátására, a hol ezek képesek volnának és módjukban volna az illető nemzetiségi idegenajku gyermekeket a saját anyanyelvükön az oktatás elemeiben részesíteni, de másfelől ugyancsak az ő nyelvükön őket a magyar nyelv elsajátításában elősegíteni, támogatni és ezáltal a magyar kultúrának intenzívvé és általánossá tételét előmozdítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ez az én nézetem szerint igazi kultúrpolitika és igazi magyar politika volna, s csekélységem részéről legalább a legmesszebbmenő támogatásban részesülne. Hogy ez eképen nem oldható meg, különösen, hogy pénziigjd akadályai vannak az állami népiskolák nagymértékben való felállításának és a tanítóképzés államosításának, a magam részéről konczedálom, de annak a stereotip válasznak, hogy nincs reá elég pénz, jogosultságát el nem ismerhetem. Hiszen éppen most kezdődött meg azoknak a javaslatoknak tárgyalása a bizottságokban, a melyek a magyar nemzet teherviselési képességét a legmegfeszitettebb, legnagyobb mértékben igénybe fogják venni, és ki fogják meríteni, ha törvényerőre emelkednek, a melyeknek pedig a magyar nemzeti kultúra szempontjából nincs jelentőségük és nincs megfelelő értékük. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én tehát azt az álláspontot foglalom el, hogy igenis a magyar kultúra fejlesztésére mindazt, a mi szükséges és a mi megkívántatik, de a czéltalan és szükségtelen hadügyi kiadások fokozására semmit! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A közoktatásügyi költségvetést azonban magam részéről nemcsak pártállásomnál fogva nem fogadom el, de azon kijelentéssel zárom igénytelen felszólalásomat, hogy nem fogadhatom el azért sem, mert én csak azt a közoktatásügyi politikát volnék hajlandó támogatni, a melynél a népiskolák és a tanítóképzés államosítása nem szurrogátum, nem kisegítő eszköz volna, hanem végezel, és ha ezt a politikai irányt képviselné a t. minister ur és a kormány, készséggel hozzájárulnék a költségvetés elfogadásához, mindaddig azonban, a míg nem ez lesz a vezércsiUag, én Nyáry Pállal tartok, azt tartom, hogy a közoktatás állami feladat, — és ez okból a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon, A szónokot számosan üdvözlik.)