Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

163. országos ülés 19Í1 május 23-án, kedden. 19 lapnak meglesz a maga fiatal szoeziológusa, társadalombölcsésze, kulturpolitikusa, műértője. Ha azután ezek az urak az éjjeli órák sebtében végzett munkán talán kevesebb alapossággal tudnak dolgozni, mint a minőt ezek a nagy problémák megkívánnak, ezért csakugyan én leszek az utolsó, a ki nekik szemrehányást tesz. De itt van az a szomorú tény, hogy a magyar társadalom magas szellemi táplálékának aránytalanul nagy részét a napisajtó ilyen vegyes rovataiból meriti, a mi pedig a dolog természeténél fogva a félműveltségnek, a felületességnek és az ezekkel mindig karöltve járó önhittségen alapuló merész, sivár, impotens és improkudtiv szellemi irányzatnak melegágya. (Altalános élénk helyeslés.) Ezzel a törekvéssel szemben, a mely mentül üresebb, annál kongóbb, tehát annál lármásabb, mentül felületesebb, annál önhittebb, mentül sekélyebb, annál türelmetlenebb, ezzel szemben igenis fel kell vennünk a küzdelmet mindannyiunknak, legyünk különben bármely táborban, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) a kiknek a magyar kultúra jövő fejlődése szivükön fekszik. S ha küzdelemről és az irányzatok leszorításáról beszélek, itt nem zsandárra, nem az államhatalomra gondolok. Az államnak itt tulaj donképen csak az a szerepe van, hogy hozzáférhetővé tegye az igazi kultúrát a társadalom mentül szélesebb rétegeinek, de ezt a munkát a szellemi életnek, a szabadságnak fegyvereivel magának a magyar társadalomnak kell mozgásba hoznia. (Általános élénk helyeslés.) Ebben a munkában a magyar társadalomnak kell egyesülnie, és hogy ez megtörténhessék, mindazoknak, a kik hivatva vannak ebben a munkában részt venni, elsősorban kerülniök kell minden olyant, a mi a magyar társadalomnak egységét ezen a téren megbonthatná. (Általános helyeslés.) Én azt hiszem, minden vallásra hivatás vár ezen a téren, nemcsak a keresztény felekezetekre, de minden vallásra. Én azt hiszem, a magyar zsidóság is képvisel olyan erkölcsi és szellemi értéket, a mely kiveheti részét ebből a küzdelemből. Hanem azután ezt a küzdelmet csakugyan nem szabad a felekezetiesség mérgével megzavarni. Ebben a küzdelemben nem szabad olyan ellenkező túlzásokra ragadtatnia magát senkinek, a melyek azután felébresztik a bizalmatlanságot, az ellenszenvet a különböző felekezetek között, felébresztik a bizalmatlanságot és az ellenszenvet a felvilágosult magyar társadalom és az egyik"|vagy másik vallás közt, a mely azután a túlzó radikalizmus, az atheisztikus irányzatok karjaiba kergeti a társadalomnak azt a felvilágosult részét is, a mely megnyerhető volna a valláserkölcsi alapon álló kultúra számára, ha onnan ilyen túlzások által el nem riasztatnék. (Hosszan tartó helyeslét és taps a jobboldalon.) A magyar állam helyesen, legalább nézetem szerint helyesen, igen nagy tért enged a kulturális nevelés terén ^az egyházaknak. A magyar állam elismeri az egyházi, vallási élet nagy jelentőségét a maga tanintézeteiben is, és a vallástanítás továbbépítése az állami intézetekben, a melyről t. barátom, a közoktatásügyi miiiister ur beszédében megemlékezett, teljes mértékben bírja helyeslésemet. De e mellett a magyar állam tért nyit az egyházaknak, hogy saját intézményeikben is szolgálják a kultúra ügyét. Én valósággal mélyen gyászolnám azt az epochát, a mely eltörölné a felekezeti tanügyet Magyarország színéről, mert meg vagyok győződve, hogy az csak változatosabbá, gazdagabbá, szabadabbá és dúsabban fejlődővé teszi a magyar kultúrát, hogyha az nem egy egységes állami patron szerint készül, hanem ha abba minden egyház bele viheti a maga jogosult külön egyéni vonásait is. (Helyeslések.) Hanem a mit távol kell tartanunk a közoktatástól, az a szektarianizmusnak ez a része, a vakbuzgóságnak, a túlzott felekezetiességnek minden olyan vonása, a mely nézetem szerint nagy veszélyt rejt magában a nemzet fejlődése szempontjából is, de mindenekfelett nagy veszélyt rejt a vallások jól felfogott érdeke szempontjából. (Helyeslések.) T. képviselőház ! Az utóbbi időben sokszor volt bizonyos izgalom észlelhető és mondjuk, bizalmatlanság észlelhető abban a tekintetben, hogy a magyar állam kultúrpolitikájában érvényesülnek a nem katholikus felekezetekre nézve hátrányos tendencziák is. Az én igénytelen nézetem szerint itt sohasem a kellő helyen észlelték az illetők a bajokat. Én azt nem láttam soha, nem is tartom a mai viszonyok között lehetőnek, hogy akár a protestáns felekezet, akár más felekezetek jogosulatlanul háttérbe szorittatnának az állami kultúrpolitika terén. Én a veszedelmet másutt láttam és látom : abban a tagadhatatlanul létező törekvésben, hogy magyar állami intézetben működő liberális katholikus, üldöztetésben részesüljön, háttérbe szorittassék az ultramontán katholikussal szemben. (Helyeslés és taps jobbról és balról.) Itt van a baj, itt vannak azok a jelenségek, a melyek előtt az, a ki szemét nyitva tartja, nem zárkózhatik el. Talán kétszeresen tapintatlan volna tőlem, a ki nem vagyok tagja a katholikus egyháznak, ha ennek a kérdésnek részleteibe avatkoznám bele, de azt hiszem, feljogosít engem, hogy rámutassak erre a veszélyre, az, hogy talán elég tanújelét szolgáltattam annak, hogy én mindig nemcsak objektivitással, de a szövetségestárs rokonszenvével viseltettem a katholikus egyház iránt. És ha én felemelem e tekintetben intő és kérő szavamat, teszem ezt azért is, mert meg vagyok róla győződve, hogy nemcsak a magyar társadalom egységes fejlődésének, szellemi és erkölcsi életének, de a magyar katholiczizmusnak is rossz szolgálatot tesz az, aki a magyar katholiczizmust az ultramontanizmus karjaiba akarja hajtani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és balról. Mozgás balról.) Miért van az, t. képviselőház, hogy a magyar liberalizmus nem vallásellenes, hogy az respektálja a katholiczizmusnak mai diszes állását is Magyarországon, hogy keresi a megegyezést a katholicziz3i