Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

173. országos ülés 1911 június 8-án, csütörtökön. 237 rendült a szivük és érezték, hogy nincs az jól ugy. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Juriga Nándor: De kérem, ka nekem igazam van, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De nincs igaza !) akkor az a mi nekem igazán jogos, a másiknak is jogos. Ez a minimális emberi követelmény. Ha helytelen, ha könyfakasztó ez a csángóknál, akkor miért örülnek, miért nevetnek, ha a hét tótoknak, vagy a hét románoknak utolsó imádságos könyvét koporsójukba tennék. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot meghallgatni. Juriga Nándor : Ez az, a mi minket elválaszt. Nem lehet megértés közöttünk, mig ez a válaszfal össze nem düh Lében und lében lassen. Éljen az egyik, éljen a másik, de fejlődjék mindegyik és ne omoljon át az egyik a másikba, ne egye meg. Ha ez a dolog a természetes fejlődés alapján megy végbe, az más. Hiszen történnek ilyen átvedlések a népek között is, emberek is vedlenek, legalább nemzeti szempontból, igen gyakran. (Fölkiáltások a szélsőhaloldalon : Ön nem akar !) Sümegi Vilmos: Mindenkinek becsületbeli kötelessége, a ki itt él, hogy magyar legyen és ne olyan hazaáruló, mint te ! Elnök : Sümegi Vilmos képviselő urat e nyilatkozatáért rendreutasítom. (Helyeslés.) Juriga Nándor : Én arra kérem a kulturembereket, hogy ezt a tendencziát eliminálják szivükből. A mint fáj a szivem én nekem e csángókért — hiszen azért tűnt fel nekem ez a költemény, ezért éreztem át azt az emberi közösség, a társadalmi együttérzés és az egyenlőség alapján — ép ugy fáj és sir a szivem a román népért, de meg a czigányért is, mert minden kultúra egy tükre, egy megnyilatkozása az emberi szellemnek. Minden nyelv kisugárzása a kultúrának, annak a kifürkészhetetlen mélységes forrásnak, a mely az emberben benne van. Á nyelv a kultúrának hordozója, az nem üres hang, az egy élő lény, a melybe a testet, a fogalmat, az emberi agy szolgáltatja, a mely röpköd a levegőben, odaütődik a fülhöz (Zaj a szélsőbaloldalon.) és gondolatokat ébreszt. Áz a szellemnek eleven magja, olyan eleven mag, mert egy szó képes az embert örömre hangolni vagy a szomorúságba, fájdalomba dönteni, de csak akkor, ha élő az a nyelv, ha nem halt ki, ha nem pusztult ki. Ép ezért kultúraellenes és szellemi meggyilkolás kultúrai szempontból az, ha valaki az élő nyelvek bármelyikét meggátolná fejlődésében. (Zaj.) Kun Béla : Ki akarja ezt ? Juriga Nándor: Én még a czigánynak is megadnám a kulturai fejlődés lehetőségét, megadnám neki az összes iskolákat, még a középiskolákat is, (Derültség a szélsőhaloldalon) hogy megvizsgálhassuk, hogy micsoda kulturai irányzat az, hogy micsoda kultur-tükre az az emberi léleknek, hogy micsoda a költészete, micsoda a művészete ? Bocsánatot kérek, de tekintettel arra, hogy kissé előrehaladott az idő, kérek egy kis szünetet. Fráter Lóránt: Nem kell! (Felkiáltások: Joga van!) Elnök: Miután a t. képviselőház hosszabb beszédeknél meg szokta adni a szónoknak a szünetet, ez esetben azt megtagadhatónak nem tartom. (Helyeslés.) Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Juriga képviselőt illeti a szó. A tárgyalást folytatjuk. Juriga Nándor: T. ház! Befejezésül engedje meg nekem a t. ház, hogy arra a körülményre is figyelmeztessem, hogy hazánkban osztályozás van a nemzetiségek között. Elismerem és sohasem tagadtam az egységes magyar nemzetet, a melynek alapján állunk mindannyian; sohsem voltam a magyar nyelv tanítása ellen; magam is iskolaigazgató vagyok és a lehető legnagyobb igyekezettel és meglehetős sikerrel tanítjuk a magyar nyelvet. Egyre azonban bátorkodom figyelmeztetni a t. házat. Ha a nemzetiségeket kulturális szempontból szemléljük, azt látjuk, hogy különböző fokú nemzetiségek vannak. Van nálunk német nemzetiség és ez olyan szerencsés, hogy nyelve minden iskolában kötelező tantárgy, sőt a katonaságnál vezényleti nyelv és hogy az egyetemen is tanítják a német nyelvet és az irodalmat. Néki nemcsak németnyelvű népiskolái, hanem vannak ilyen középiskolái is, van kereskedelmi iskolája, van nőiskolája is. Ez az első osztályú nemzetiség. Második osztályú nemzetiségnek mondhatni kulturális szempontból a románokat. Ezeknek van saját román liturgiájuk, egyházi szervezetük, szemináriumuk, vannak képezdéik, van középiskolájuk és sok elemi iskolájuk román tannyelven, sőt a. román nyelvet a magyar egyetemen is tanítják, valamint a román irodalmat is olyannyira, hogy ezen a téren szerzett érdemeiért az illető nyelv tanára a parlamentbe is bekerült. A következő a szerb nemzetiség, a melyet harmadosztályú nemzetiségnek nevezhetnék. Énnek is van középiskolája, nőnevelő-intézete, vannak papneveldéi, van tanítóképzője. Nem irigylem ugyan ezektől a nemzetiségektől mindezt, sőt óhajtanám, hogy az továbbfejlesztessék. Az utolsó vagyis a negyedik osztályba tartozó proletár nemzetiség ebben az országban a tót. Nincs egyetlen középiskolája, a hol kötelező lenne a tót nyelven való oktatás, sőt az egyetemen sem adják elő senkinek a tót nyelvet, annak daczára, hogy a többi nemzetiségi nyelveket előadják. Sőt annyira tele vannak elfogultsággal a tótok iránt, hogy a mikor az előbbi országgyűlésen egy alkalommal azt mondottam, hogy közéjűskola kellene nekünk, valaki hazafias felbuzdulásában azt kiáltotta felém, hogy akasztófa kellene és az illető urat megéljenezték, mert ugy néznek a tótokra