Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

238 173. országos ülés Wil június 8-án, csütörtökön. csakugyan, mint proletár nemzetiségre, pedig a tótok tizszer annyian vannak például, mint a szerbek, s a tót nyelvnek van olyan kulturális értéke, mint például a román nyelvnek, hiszen, a mint emiitettem, 140 millió ember szivéhez adja meg a kulcsot a tót nyelv. Én megmaradok az igazi proletár szerénység legkisebb fokán és csak azt kérem, egyenjogúsítsanak legalább minket tótokat a többi nemzetiségekkel. Thaly Ferencz: Itt csak magyar képviselők vannak! Juriga Nándor: A milyen jogon kötelező tantárgy a német nyelv, épen olyan jogon foglalhat az iskolában helyet a tót nyelv,mert vagyunk mi olyan állampolgárok, mint a németek, vagyunk mi olyan emberek, vagyunk mi olyan kulturtényezők ebben az országban, mint akármelyik nemzetiség. Különösen csodálatos ez azon körülmények között, a mikor egy bizonyos animozitás van a magyar társadalomban a német ellen és mégis milyen szépen tanulják a német nyelvet. Ha valaki a német nyelvből megbukik, nem mehet tovább, mindenki arra törekszik, hogy németül megtanítsa gyermekét, mert azt mondják, hogy máskép nem lehet intelligens ember. Uraim, a tót nyelv van mindig olyan, és ha ma nem, de feltétlenül lesz tizszer, százszor nagyobb értékű is a szláv kultúrában, mint a német, a román. Csak az az egy kérésem volna a nagyméltóságú minister úrhoz, hogy egyenjogúsítsanak bennünket, mutassák meg azt a jóakaratot a jámbor tót néppel szemben, a melyet annyira dicsérnek, annyira szeretnek, hogy milyen hazafias, csak egy pár izgató izgatja. Hát mutassa meg a kormány azt a jóakaratot és én meg vagyok győződve, hogy ha olyan kulturális engedményeket adnak a tót népnek, mint a románoknak, vagy a szerbeknek, ha egyenjogúsítják a tót nyelvet a magyar nyelvvel, akkor önök annak a népnek jóltevői lesznek, mi szívesen elmerülünk a semmiségbe, csak tegyenek önök jót a mi népünkkel. Bárhonnan jöjjön a jó, jöjjön az magyar kézből, a kormánytól, vagy bárkitől, nekünk az mindegy. Akárki adja, ápolja azt a kultúrát, ha jobban vezeti a népet, legyen meg a hegemóniája a magyar nemzetnek és ha addig jók voltunk, megtetszik látni, hogy még azok az izgatók is, a kikről azt hiszik, hogy gyűlölettel viseltetnek a magyar nyelvvel szemben, mind hálával fognak simulni népük jóltevőjéhez, nem lesznek izgatók. Azokhoz fognak simulni, a kik a népnek kultúrát, értelmet adnak. Az a meggyőződésem, hogy minden ember, a ki kulturfelfogását, világos elméjét nem hagyja elhomályosítani politikai tendencziákkal, bármilyen pártállású, vagy életfelfogású legyen is, azt fogja mondani: adjunk kultúrát, állítsuk be a tótot is a kultúra világosságába, hogy ő is boldogulhasson, jólétben gyarapodjék, és igy hozzájáruljon, mint egy atom, mint egy rész a politikai magyar nemzet nagyságához. (Helyeslés a középen.) Szojka Kálmán jegyző: Balogh Jenő! Balogh Jenő államtitkár: T. ház! Megvallom, megütközéssel kellett hallanom előttem szóló t. képviselőtársamnak azon állítását, hogy a magyar nemzet, vagy a magyar kormány bármely nem magyarajkai polgártársunk nyelvét csorbítani, vagy bármely nem magyarajku nemzetiséget, a mely ebben az országban él, nyelvétől megfosztani akarná. Meg vagyok győződve, t. ház, hogy a magyar politikai életnek minden hivatott munkása a nemzetiségeknek békés érzésű, hivatott vezetőivel a közművelődés és a közoktatásügy terén békességes egyetértésben óhajt dolgozni, s ezt abban az állásban, a melyet ez idő szerint szerencsém van betölteni, mindenkor a legnyomatékosabban hangsúlyozom is. (Élénk helyeslés.) Azonban engedjen meg előttem szóló igen t. képviselőtársam, ha viszont egész őszintén meg kell mondanom, hogy ebben az országban, a mely a magyar nemzet hazája, a nemzeti művelődés jellege csak magyar lehet. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) S ha t. képviselőtársam ezt is zokon veszi, ha ebben is magyarositási tendencziát vagy a nyelvtől való megfosztás szándékát látja, akkor olyan kiegyenlíthetetlen ellentét áll fenn közöttünk, a melynek következtében egymást megérteni nem fogjuk. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés.) A vitának ilyen előrehaladott stádiumában, t. ház, én csak néhány szóval akarom még megvetésemet kifejezni azon több oldalról felhangzott állítással szemben, mintha ebben az országban uj egyetem szervezése egészen felesleges volna, s a mint Juriga Nándor t. képviselőtársam ma élesen kiemelte, csupán a népoktatás továbbfejlesztéséről kellene gondoskodni. T. ház! líj egyetem szervezésére feltétlenül szükség van mindenekelőtt azon túlzsúfoltság miatt, a mely a jelenlegi egyetemeken, különösen azok jog- és államtudományi, valamint orvostudományi karán, nem kevésbbé némely természettudományi szakma előadásain évek hosszú sora óta tapasztalható. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobb- és a báloldalon.) Abban a szerencsében részesültem, hogy magam is 22 esztendőn át a budapesti egyetemnek egyik szerény magántanára, illetőleg tanára voltam és igy közvetlen tapasztalásból tudom, hogy ma, a mikor körülbelül 3800 joghallgató és 2200 orvostanhallgató van a budapesti egyetemre beirva, mikor a budapesti egyetem összes hallgatóinak száma már a 6000-et is jelentékenyen meghaladja, sőt némely félévekben a 7000-en is felül emelkedik: az egyetemi oktatás eredményességéhez feltétlenül megkívántatik egy uj egyetem szervezése. (Élénk helyeslés.) Nem arra van szükség t. ház, hogy az egyetemi hallgatók száma szaporodjék, hanem hogy egészséges deczentralizáczió következzék be, (Élénk helyeslés) hogy azok, a kik a vidéki központokon szervezendő egyetemeken — mert ha egyelőre csak egy egyetemről van is szó,