Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

június 8-án, csütörtökön. 229 173. országos ülés 1911 Juriga Nándor: ... azt a pénzt, a melyet az állam ad. En azt hiszem, hogy ha a vallásfelekezetekben teljes volna az idealizmus, teljes volna a lelkesedés a lelkek üdvössége iránt, akkor azt mondanák : szegények vagyunk, de szabadok és becsületesek és nem fogadunk el olyan pénzt, a mely rabságbaverésünket eredményezi. Sokkal mélyebb volt a vallásos élet, a mig Nagy Konstantin rá nem borította a vallásra és az egyházra az ő biborköpönyegét és minden exarchája, minden főispánja meUé nem állította oda a vallási felügyelőket. így állott elő azután a középkori rabság, és igy kerültek ma is a különböző felekezetek és egyházak főképen pedig a katholikus egyház igazán az államhatalom szolgálatába. Es csak ugy lehet újra a vallásos élet növekvő és csak ngy lehet a különböző vallásuaknak egymásra való irigykedését kiküszöbölni a közéletből, ha mindenik felekezet a maga lábára áll. Most ugy látszik, mint hogyha talán benső, dogmatikus dolgok választanák el egymástól az embereket; és köszörülnék élesre az eUentéteket a társadalomban vagy más téren. Azt hiszem, ez a nagy tülekedés sokszor azokért a százezrekért és milliókért folyik, hogy melyik vegyen ki többet. A különböző felekezetek közt az agyarkodás onnan van, mert anyagi érdekek forognak szóban. Ha beszélnek szekularizáezióról, miért beszélnek erről egyesek ? Azért, mert éhesek és azt hiszik, hogy nekik joguk volna több pénzre, nagyobb istápolásra. Épen azért igen könnyen volnának kiküszöbölhetők az ilyen dolgok ha — még egyszer ismétlem — minden vallásfelekezet az ő legteljesebb, legtökéletesebb autonómiájában teljesen és tisztán a saját lábán állana, és nem avatkoznék belé semmiféle áUamhatalom. Csak igy lehet azután eliminálni azokat a kérdéseket, a melyek az embereket mindig fogják izgatni, annyira, hogy inkapaczitábilisak lesznek. Ha valamiben nem tudja az egyik ember a másikat kapaczitálni, az mindenesetre a vallási meggyőződés kérdése. Használnak mindenféle cziinet, de gyakran a harcz csak a hatalomért, az érvényesülésért foly. Jól fejtette ki gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur a különbséget felekezet és vallásosság között. Mert bizony vannak erősen felekezeti jellegű emberek, a kik könnyen túlteszik magukat sokszor az exkommunikáczió törvényén is, az nem bántja őket lelkiismeretükben és mégis vehemens felekezeti irányban és tendencziával dolgoznak. T. ház ! Azért arra kérem a t. minister urat, hogy ha látja, mennyire elkesereednek a kedélyek és hogy már 14 napja kardhegyig megy itt a felekezeti kérdés vitatása; ha látja, hogy mennyi tinta folyt el azóta az újságokban, mennyi toll serczegett, mekkora az elkeseredés és mennyi harcz fog még kifejlődni, akkor ő is érezze át, hogy ez igy nem mehet tovább. Mert ha eddig összecsapott a két értelmi szerző és a másik kettő összecsapott karddal, ez nem marad majd csak az intelligens emberek közt, hanem mindenesetre tovább fog fejlődni a népnél is, mert itt az érvelés hiábavaló, egyik irány sem kapaczitálhatja a másikat. Csak igy lehet eh'minálni a bajt, ha minden vallásfelekezetnek, főként a katholikus egyháznak, minél előbb megadatik az autonómia azon kérdések tisztázásával, a melyek ilyenkor tisztázandók. Mert hiszen a katholikus autonómia is elsősorban csak a pénz, a vagyon kérdése ; nem annyira szellemi kérdés. Nem tudnak megegyezkedni az illető faktorok arra nézve, kié lesz a pénzes zacskó, ki fogja kezelni a pénzt, kié lesz a birtok, hogy fogják azt érvényesiteni és róla gondoskodni. E tekintetben igenis beszélni lehet még a szekularizáczióról is, beszélni kell oly kérdésekről, a mikhez joga van mindenkinek hozzászólni, mert mindenkit érdekel, mert mindenki fizet hozzá. Tisztázni kell minél előbb ezeket a dolgokat. Csak akkor lehet igazán általános emberi kultúrát és állampolgári kultúrát teremteni, hogyha a vallásfelekezetek mindegyike a maga helyén, a maga szabadságával, önállóságával, a maga tűzhelye mellett tud melegedni és nem fognak tülekedni az állami tűzhely körül a különböző segélyek, istápolások, pótlások érdekében. Továbbá azért is fontos minél előbb megoldani a dolgot, mert a modern korban a nép között is az elkeseredés jobban fejlődik a másik kérdés miatt, a mit a t. minister ur mint párbért emiitett. Ha annyira szivén fekszik valakinek a vallásossága, mint a t. minister urnak, tegye meg ezt mielőbb, mert azok a különböző csibék, meczkák, stólák, adók ugy elkeserítik sok helyütt a népet, de a hatóságoknak is annyira alkalmatlanok, hogy igazán a legnagyobb rákfenéje a vallásos életnek az, hogy ilyen anyagi szolgáltatásokat kell elfogadni szellemi javakért. Könnyen lehetne a dolgon segíteni, hogyha a t. minister ur utasítaná az illető közegeket, hogy végezzék el dolgaikat szépszerével és ne karhatalommal. Ne adjon karhatalmat, zsandárt egy-két hatosért, egy csibéért, egy meczkáért, hogy az exekueziót keresztülvigyék valakinek az' érdekében, mert az elkeseríti az embereket, annyira, hogy sokszor azt mondják: templomba sem megyünk többet, nem is akarják látni az illető lelkészt, a legnagyobb elkeseredéssel és gyűlölettel telnek el néha még maga iránt a vallás iránt is. A legkényesebb oldal a nép lelkében mindig a pénzkérdés. A nép szívesen elimádkozik, de szívesen nem fizet, akármilyen jámbor. Epén ezért minél előbb kell ezt az ügyet rendezni és a katholikus autonómiát megteremteni, sőt a többi felekezeteknek is minél jobban megadni a szabadságot, önállósítani őket, hogy teljesen saját lábukra álljanak. Az állami mankót hónuk alól ki kell venni, járjanak a maguk lábán, a maguk becsületéből, a maguk lelkesedéséből, a maguk hitéből, akkor nem lesz okuk panaszra és saját életüket ugy rendezhetik be, a hogy ők akarják. Akkor nincsenek kitéve annak, hogy más beleavatkozzék ügyeikbe, kritizálja a cselekede-