Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

224 173. országos ülés tíií június 8-án, csütörtökön. czióba és abból a sok különbözőségből fejlődik ki az igazi harmónia. Az egységben, épugy mint az álló vizben, soha sincsen élet, mert megposhad. Hisz látjuk, hogy azokban az országokban, melyekben sok a szellemi irányzat, mint pl. Csehországban, a hol 12—20 pártról is lehet szó, a különböző irányzatokból fejlődött ki a magas kultúra. így, ha az igazi tanszabadság lelkiismeretesen meg volna tartva az országban, eliminálódnának a fölösleges kérdések és nem vitatkoznánk azon, hogy mit tanítsunk a közép- vagy az elemi iskolában, mert az államra csak az a hivatás háramlana, hogy általános emberi kultúrát minden nüánsz nélkül tanítsa, terjeszsze és követelje. Szerény meggyőződésem az, hogy van egy általános emberi kultúra : amaz emberi javak és tudások tára, melyekre az emberiség biztos forrásokból, tanulás, kutatás utján rájött és a melyeket öntudatossá tett. Érzelmi téren : az érzelmeknek az a foka, az a színezete, melyet önönmagában kiművel. Az akarati téren pedig : az életnek az a formája, melyet akár társadalmi, akár politikai, akár gazdasági szempontból czéltudatosan megalkotott ön önmaga számára. . Valamint a czélok, igazságok, érzelmek lehetnek különbözők, ugy a kultúrák is különbözők, a melyiknek mindegyike jogosult, a mennyiben az általánosan emberi minden időben, minden téren, minden országban érvényesül. Bár igy fogná fel a kulturkérdést minden országban minden arra hivatott tényező. Miként a gyermeknevelésnél megköveteli az állam a szülőktől, hogy bizonyos minimális eledelt adjon a gyermeknek, s ha nem adja meg, gondnokság alá kerül, ugy a kultúra terén is bizonyos minimumot követeljen meg az állam, de a többit, a kényelmi j>luszt, bizza mindenkinek egyéni tetszésére. így nem volna tülekedés, nem volna a kultúrának lebecsülése, mert az állam azon az alapon állana, hogy semmiféle nüánszot nem képvisel, az állam a természet és a természettudomány alapján állana. így nem kerülne összeütközésbe az állam semmiféle pozitív vallással, mert ha magának a természetnek, a természettudománynak alapján áll — a mint ezt minden pozitív vallás tanítja is —, nem jöhet összeütközésbe a vallás a természettel. Ekképen az állam megadná a természetes alapot, a melynek nemesítése a különböző vallásfelekezeteknek, irányoknak és osztályoknak volna hivatása. így fogva fel a kultur-kérdést, nem egyezhetem a nagyméltóságú minister úrral abban, hogy ő tém'leg nüánszokat hoz be a kultúrába és az államot beállítja irányok szolgálatába, s nem azt a czélt tűzi ki maga elé, hogy az általános emberi kultúra nevelje és hódítsa meg Magyarországot. Itt már kezdődnek a különböző kultúrai irányzatok, különböző színezetek, a melyeknek ki kell fejlődniök, mert a természet maga se nem csupán zöld, se nem csupán vörös, se nem csupán fehér, hanem harmonikus. Erre alapot találok saját magának a minister urnak beszédében, a ki bizonyos tekintetben öntudatlanul is a mai kornak gyermeke lévén, bizonyos osztályuralomnak szellemét hangoztatta a kultúrában. Ebből a szempontból bátorkodom rámutatni elsősorban is a kultusztárczára. Hogy állításomat bizonyítsam, magának a t. minister urnak indokolásával, hivatkozom arra, hogy az Ipolysági középiskola megalapítását azzal indokolja meg, hogy azt mondja : Ipolyságon tekintettel vagyok arra, hogy ez a nagyközség Hont vármegye székhelye és az ott elhelyezett nagyszámú állami és megyei hivatalnokok, alkalmazottak, nős és legtöbbnyire családdal biró tisztviselők érdeke kívánja meg, hogy gyermekeiket nagyobb áldozatok elkerülésével ott helyt iskoláztathassák. Ez az, a mi szerény meggyőződésem szerint betegsége a mi kultúránknak. Az uraknak, a hivatalnokoknak, kiknek megvan a maguk fizetése, hogy kisebb áldozattal nevelhessék gyermekeiket, ime, középiskolát állítanak. Szerény meggyőződésem az, hogy túltengünk az u. n. urak produkeziójában, Sok az ur a nép nyakán, így gondolja ezt a nép, és értem az urak alatt azokat, — a hogy azt a nép érti és magam is értem, mert magam is földműves gyermeke vagyok — a kik diplomájuk után élnek. A mint a középkorban voltak kutyabőrösök, nemesek és ezért bizonyos előnyük volt, ma egy egész réteg fejlődött ki, a melyik nem egész munkája, de diplomája után él egyedül; belejutva bizonyos állásba, mint állampapír után kapja az ő fizetését. (Mozgás jobbfélöl.) Igenis, ebből él, nem pedig munkájából. Ezekből csinál azután az állami törvény egészen különálló személyeket, és belevive őket az u. n. tisztviselők közé, uj réteget alkot az állampolgárok között. A tisztviselőknek, a mint a nép nevezi »az uraknak*, egészen más jogaik vannak és előnyeik. (Mozgás és ellenmondás jobbfélöl.) Régente, ha egy nemes egy földművest megütött, vagy agyonütött, sohasem büntették ugy, mint mikor a földműves visszaütötte a nemest. Ma is, ha egy ilyen kiváltságos úriember a néppel szemben valamit elkövet . . . Egy hang (jobbfélöl) : Felfüggesztik ! Juriga Nándor: Felfüggesztik részben, de a parasztot egészen! Mikosevits Kanut: Jóra tanítja őket! Juriga Nándor: Ezen osztálynak produkálása túlteng- azért, mert túlságosan sok e tekintetben a középiskola és annyi a hivatalnok, annyi az intelligens ember, a ki okmánya után él, bizonyos formaszerű képzettsége után, hogy az igazi produktív pályákra, minő a gazdasági, kereskedelmi és ipari pálya, nem jutnak szakiskolák, sőt mi több, a népnevelés is teljesen el van hanyagolva. íme, gondolkozunk harmadik egyetemről, a mikor még 2000 községben nincs iskola, a mikor még egy negyedmillió gyermek nem jár iskolába, a mikor milliókra és milliókra megy azoknak a napoknak a száma, a melyeket a gyermekek az iskolában mulasztanak. Olyan dolognak tartom ezt, mint mikor egy apa egyik gyermekének,