Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

Í73. országos ülés 19H június 8-án, csütörtökön. 225 a ki ében sorvad, nem adja meg a falat kenyeret sem, mig a másiknak a kenyérhez még kalácsot vagy esetleg szalonnát is ad. A mig nincs meg a kulturminimum, a mig ez nem áll rendelkezésére minden állampolgárnak, még a legszegényebbnek is, addig más osztályoknak, más embereknek nem kell kalácsot adni. Legyen először mindenkinek kulturkenyere. Ez a szellem megnyüvánul az egész kultusz budgetben. Hiszen maga a minister ur is a tanárok fizetésének rendezéséről milyen nagy részletességgel és milyen szépen nyilatkozott. Nem irigylem azt a tanároktól, nem vagyok hálátlan tanáraink iránt, de újra azt mondom : a tanár uraknak megvan a kenyerük, várjanak, mert a tanító uraknak még nincs kenyerük. Ha majd a tanítóknak is lesz kenyerük, akkor kapjanak majd a tanárok a kenyerükhöz kalácsot és szalonnát. Tessék igényeikben a korhoz és fizetéseikhez alkalmazkodni. Tessék ruházkodásukat, élelmezésüket lakásukat ugy megválasztani, hogy megélhessenek. En pl. Pozsony megyében, otthon a kapásomnak 3 koronát fizetek naponta, mig a tanítónak 2 korona 50 fillér a napibére, a mi igazán csak éhbér. A mig tehát a tanítók ügye nem lesz rendezve, addig a tanárok fizetését sem szabad rendezni. Nekem az a meggyőződésem és az az elvem, hogy tessék addig várni, a mig nincs meg minden embernek a maga minimum ja, a mig az éhes gyermeknek, a néptanítóságnak meglesz a maga kenyere. < 4 Hasonlókép vagyunk az egyetemmel és az összes főiskolákkal. Hogy bebizonyítsam és még nagyobb világot vessek arra, hogy mennyire ez a felfogás az országban, még egy bizonyítékot hozok fel. Az Eötvös Loránd-féle ingára 60.000 K-át tud a minister ur az előirányzatba felvenni, a tanítóságnak pedig lakásbére összesen 50.000 K-át tesz ki. (Zaj.) Ilosvay Lajos: Mégis bosszantó, hogy ilyet mond. Juriga Nándor: Bocsánatot kérek, nem vagyok a felől kioktatva, hogy mi az az Eötvös Loránd-féle inga, de akármiféle dolog volna is, előbbrevalónak tartom a tanítók helyzetét, mert az kényelmi, ez pedig kenyérkérdés. (Nagy zaj jobb- és balfelöl.) Ilosvay Lajos : Ez nem kényelmi, hanem tudományos kérdés. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Juriga Nándor: Primum vivere, dein philosophare. (Zaj.) Hasonlókép az osztályuralmi bebizonyítására hivatkozom arra, hogy tandijakból 170.000, könyvtári illeték czimen pedig 6000 koronát szed be az állam az egyetemen. Sokkal helyesebb volna és szebben hangzanék, ha 6000 koronát költenének arra, hogy az emberek könyvet olvassanak, nem pedig, hogy az ifjaktól még beszedjenek 6000 koronát azért, hogy ők könyvet olvasnak. Sok ezer koronára megy a tandíj összege, a mely ismét KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. vni. KÖTET. kit sújt ? Sújtja a szegényebb néposztályt, a szegény embert. Ép igy ha tovább kutatom és nézem ezt a szellemet egész közoktatásügyünk terén, akkor ismét azt látom, hogy az ösztöndíjakat csak igen ritkán kapja meg a szegény ember. Miért ? Mert nincsen ideje, hogy utána járjon. (EUenmondások a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, én is jártam iskolába, tudom és átéltem ezt. A minister ur azután azt mondotta, hogy utasítani fogja a tanárokat, hogy szigorúbban járjanak el a középiskolában, különösen az alsóbb osztályokban, vagyis, hogy jobban buktassanak. Igen ám, de látták-e már önök, hogy fiskálisnak fiából suszter, vagy orvosnak fiából szabóinas lett volna ? Látták-e már, hogy napszámba került volna akármilyen magasabb rangú hivatalnoknak fia ? Erre nincsen eset, mert azt keresztül húzzák az iskolában, pedig én azt hiszem, hogy van köztük annyi ostoba, mint a többi között, de keresztül húzzák őket az iskolában és ismét csak az lesz belőlük újra, a mi az apjuk volt. Keresztül húzzák ezeket a különböző magánintézetekben, oly intézetekben, a hol pénz és protekczió segélyével a tanárok elnézik gyengeségüket. Múzsa Gyula : Hogy lehet ilyet mondani! "-?. Egpy Béla: Ilyet nem szabad mondani, hogy a tanárokat meg lehet vesztegetni. Tessék példákat felhozni! (Halljuk ! Halljuk !) Juriga Nándor: Mindezeket csak azért hoztam elő, hogy igazoljam, mennyire szükség van arra, hogy a népnevelés, főleg alsóbb rétegeiben, jobban ban kiszélesíthessék és intenzivebbé tétessék. Én nem irigylem senkitől azt, a mije van, de bámul az ember, hogy az a nép mennyire nem járhat iskolába, mennyire nem művelhetik olyannyira, hogyha valaki kimutatná azokat a milliókat, a melyekre az iskolamulasztások száma megy, akkor a tanítónak egyéb dolga sem volna, mint hogy üyen kimutatásokat szerkeszszen. Az ellenőrzés tekintetében csak azt mondhatom, hogy igen helyesen cselekednék az igen t. minister ur, ha érintkezésbe lépne a t. földmivelésügyi minister úrral, a kivel együtt megtehetné legalább azt, hogy a falusi gyermekeket a pásztorkodástól tiltsa el, a mi igen nagy hátránynyal jár. « \ A legeltetés, a pásztorkodás alatt azt értem, hogy mivel az egyes falvakban nem a pásztorok legeltetik a nyájat, a kinek egy pár ökre, egy pár libája vagy bármely más háziállatja van, ezt bizonyosan gyermekével hajtatja ki a legelőre és ezért, a mikor április 25-ike elérkezik, nem lehet azt a gyermeket az iskolába többé behozni. A ki foglalkozott valaha közigazgatással, az tudhatja, hogy mennyi egy évben ez okból az iskolai mulasztások száma. Ha az összes áüatállományt egy közös pásztor alá rendelné egy ministeri rendelet, az a meggyőződésem, hogy millióra menő félnapokat szentelhetnének a falusi gyermekek a kultúrának. De igy nem lehet elérni semmit. Hiába beszél az ember és kéri a népet, nem tudja megállani, 29