Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-172

2(06 172. országos ülés 1911 június 7-én, szerdán. az az iparos tanuló, ki egész héten át annak a nehéz, emberölő, fizikai munkának minden gyötrelmeit átszenvedi, megkapja vasárnap a szabadságát, mely módot ad neki, hogy fáradt testét kipihenhesse, hogy valláserkölcsi kötelességeinek is eleget tehessen. Ezért nagyon kérem a t. kultuszminister urat, — Ausztriában meg is történt a dolog — foglalkozzunk komolyan azzal, hogy az iparos tanonczok ismétlőiskolai oktatása ne vasárnap történjék, hanem történjék hétköznap este. Egy néhány órát talán el fogunk vonni igy az ipari munkából, de az visszatérül bőségesen a kisiparosnak azáltal, hogy abban az iskolában több kultúrát, több műveltséget, több ismeretet tanul az a fiu, és vissza kerül mint használható gyermek. Minden áldozatra készen vagyunk a nemzeti kultúráért, a keresztény kultúráért, az iskoláért ebben az országban. (Ugy van! balfélöl.) Ebben a házban, különösen az ellenzék padjain, főképen pártunkon nincs senki, a ki útját állana annak, a ki nem volna hajlandó minden anyagi erejét megfeszíteni ennek a nemzetnek, hogy az iskolát tökéletesebbé, jobbá tehessük, hogy népünk erkölcsi és értelmi szinvonalat emelve nemzetünket előbbrevigyük a haladás utján. (Helyeslés balfelől.) Épen ezért nagyon sajnálom, hogy a parlamenti bevett szokás szerint a kultuszminister ur költségvetését nem fogadhatom el. Ezt csak abban a tudatban teszem, hogy az törvényerőre fog emelkedni szavazatom nélkül is. De ha tudnám, hogy az állam a kultúrának ezen áldásnak eszközeihez csak a mi szavazataink révén juthatna, még ezen bizalmatlanságtól is eltekintenék, így azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy politikai okokból a t. kultuszminister ur költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Várady Zsigmond! Várady Zsigmond: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az előttem szóló t. képviselő ur beszédének csaknem minden részében, de különösen az utolsó fejezetben, melyben a népoktatás ügyének többféle pontjával foglalkozott, számos oly figyelemreméltó eszmét vetett fel, melyekben yele egyetértek. Ezt az egyetértést, ha az idő engedni fogja, beszédemnek abban a részében óhajtom kidomborítani, melyben én is a népoktatással foglalkoznám. Volt ellenben a beszédében több pont, melyekkel őszinte sajnálatomra — mert hiszen az ember mindig legszívesebben egyetértene e teremben mindenkivel — nem tudok egyetérteni. Ezekkel a lehető legrövidebben fogok foglalkozni, kivévén egyet, azt a kérdést, a mely a középiskolai oktatás jövendőjének legfontosabb kérdése, azt a kérdést, a melyet a nemzeti munkapárt körében tartott felszólalásomban egy rövid ponttal érintettem és a mely kérdésnek ily módon való rövid érintéséért ebben a t. házban, bizonyára jól megérdemeltem, a Prügelknabe szerepére jutottam. Elsősorban engedje meg t. képviselőtársam és azok, a kik ő előtte már szerintem ugyanily módon hibába estek, hogy óvást tegyek annak a kijelentése ellen, mintha ebben az országban bárki is a keresztény kultúrának megdöntésére törekednék. (Ugy van jobbfelöl..) Szmrecsányi György: Azt hirdetik mindenütt, azt olvassuk hetek óta. (Zaj jobbfelöl.) Várady Zsigmond: A liberális álláspont távolról sem az . . . Szmrecsányi György: Hetek óta ezt olvassuk folytonosan. (Elénk mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Várady Zsigmond: Azt önök hirdetik. (Ugy vaii! jobbról.) A liberális álláspont a keresztény kultúra kérdésében távolról sem az, a mit az urak arra ráfognak. A liberális álláspont egyszerűen az, hogy nemcsak a keresztény kultúra értékes; vannak másfajta kultúrákban is értékes elemek. De oly dőre ember, ki a keresztény kultúrának értékességét és ebben az országban hegemóniáját és vezető erejét kétségbe vonná, nincs és nem is lehet; de liberális, sőt túlzó radikális álláspontból sem lehet. Hogy ebben feltétlen igazam van, annak bizonyítására legyen szabad röviden arra utalnom, hogy a keresztény kultúrának egyfelől eredményei, másfelől továbbvezetői voltak bizonyos Copernicus, bizonyos Giordano Bruno, bizonyos Galilei és egy másfajta keresztény kultúrában: Darwin, Bacon és Spencer is. Szmrecsányi György: Ez zu hoch! (Élénk mozgás jobbfelöl.) Várady Zsigmond: Méltóztassék megpróbálni felemelkedni; Magyarország törvényhozásában van. (Ugy van! Tetszés jobbfelöl.) Farkas Pál: Önbeismerés! Szmrecsányi György: Ugy tesz Farkas, mintha értené. (Zaj.) Elnök: Szmrecsányi György képviselő urat kérem, szíveskedjék a szónokot csendben végighallgatni. Várady Zsigmond: Második tévedése, a mi ellen nem azért emelek óvást, hogy vele polemizáljak, hanem azért, hogy álláspontomnak, ha lehet, az ő rokonszenvét is megnyerjem, — az, mintha itt Magyarországon akár a kongregácziók általában véve, akár a kongregácziósok üldözéseknek volnának kitéve. Hiszen a farkas és bárány meséje régi és ha én erre hivatkozni nem akarok, csak azért történik, mert tagadom ugyan, hogy bárki is kongregácziós tagságáért üldöztetnék, de nem akarok ugyanabba a végletbe esni a másik oldalon és csak egyszerűen meg akarom védelmezni a lehető legnagyobb tárgyilagossággal és meg akarom egyúttal világosítani is azt az álláspontot, a melyet ebben a kérdésben nem is annyira én, — mert hiszen az én csekélységemről ebben a dologban igen